Találatok

Gödri Rita:

Sokszínű internet

Tófalvy Tamás A magyar internet történetei című tanulmánykötetéről

A Tófalvy Tamás szerkesztette A magyar internet történetei című tanulmánykötet a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A könyv a hazai digitális kultúra és az online média feldolgozásával kapcsolatos hiányosságokat igyekszik pótolni, és reflektál arra is, hogy „habár fizikailag ténylegesen egy internet létezik, a valóságban azonban társadalmi és kulturális értelemben számtalan párhuzamos internetek élnek egymás mellett” (8. o.).

Buzás Andrea:

Az utolsó bejegyzés: gyászmunka és digitális hagyaték a közösségi médiában

Az internet mint új kommunikációs technológia megjelenése és a web 2.0 alkalmazások elterjedése óta a felhasználók tartalmak előállítóivá, „produserekké” (Bruns, 2009) is váltak. Mára a fejlett világ lakosságának nagy része rendelkezik bizonyos mértékű online jelenléttel, amelynek során rengeteg információt osztunk meg és hagyunk magunk után szándékosan vagy akaratlanul: ezek a digitális lábnyomaink. A szándékosan magunk után hagyott tartalmak többek között a közösségi hálókon található profilunk, blogjaink, kommentjeink, az általunk üzemeltetett honlapok, a videó- és képmegosztó oldalakra feltöltött tartalmak. Online énünk nem szűnik meg létezni halálunk pillanatában, és ha mi nem rendelkeztünk sorsáról, hozzátartozóink döntenek digitális hagyatékunk felett. Ma még nem mindennapi élmény felhasználóként találkozni halott ismerősöknek a közösségi hálókon tárolt profiljaival, képeivel, videóival, de feltételezhetjük, hogy az internetezők számának növekedése és a felhasználók öregedése ezt a jelenséget egyre megszokottabbá teheti. Kérdés, hogy ezt az újszerű szituációt a közösségi média használói és üzemeltetői hogyan tudják kezelni. Feltételezhetjük, hogy az online tér egyre nagyobb szerepet tölt be az úgynevezett gyászmunkában. Érdemes áttekinteni, hogy a közösségi média jelenleg milyen felületet kínál a veszteségek feldolgozásában, s hogy mindez milyen online gyászkultúra kialakulásához vezethet.

Fehér Katalin:

A virtuális valóság metaforái

Mit lehet mondani egy olyan fogalomról napjainkban, mint a virtuális valóság? A válasz attól függ, hogy a köznyelvi használat, a természettudományos megközelí-tés, a filozófiai aspektus, esetleg a tömegmédia közegében keressük-e. Ez utóbbi a legátfogóbb, hiszen nemcsak lehetséges hordozója minden más kontextusnak, de a nyilvánossági kritériumnál fogva alapvetően hordozza is őket. A Mit lehet mondani ma a virtuális valóság fogalmáról? kérdésre tehát vélhetőleg a tömegmédia által be-mutatott virtuális valóságképzet a válasz.

Dessewffy Tibor – Gurály Sára – Mezei Mikes:

„Nélküled az élet elképzelhetetlen számomra! A példaképem vagy!!”

Mikrocelebek rajongói Magyarországon „We live in exactly one world, not two or three or seventeen…” John Searle

Az elmúlt két évtized digitális változásainak eredményeképpen újfajta jelenségek, illetve már meglévők átalakulása vált megfigyelhetővé. Az egyik ilyen jelenség a hírességek világában játszódó, a turneri demotikus fordulat logikáját követő mikrocelebritás térnyerése. Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy ez az újfajta hírességtípus a legpontosabban a rajongói táborokkal való relációban értelmezhető. Népszerű magyarországi mikrocelebek követőinek feltérképezésével egyrészt a rajongók csoportokba tömörülését, másrészt – a Facebookon kifejtett aktivitásuk alapján – fogyasztási szokásaikat vizsgáljuk. A digitális lábnyomokból rekonstruált preferenciák alapján három, eltérő igényekkel és tartalomfogyasztási szokásokkal rendelkező rajongótábort különítünk el. A különbözőségek és a gyakorlatok sokszínűségének azonosításával arra törekszünk, hogy a felismert szubkultúrák megértését, majd ezáltal a kulturális állampolgárság térnyerését segítsük elő.

Béni Alexandra:

Egy kommunikációs modell mind felett?

Charles Forceville Visual and Multimodal Communication – Applying the Relevance Principle című könyvéről1

„Általánosan elismert igazság, hogy a vizuális információ egyre nagyobb szerepet játszik a modern kommunikációban” 2 – kezdi Charles Forceville Visual and Multimodal Communication – Applying the Relevance Principle című könyvének gondolatmenetét. A holland kutató legújabb monográfiájának célja az, hogy bemutassa a relevanciaelmélet alkalmazhatóságát a vizuális és a multimodális diskurzusban, olyan átfogó elméleti keretet biztosítva, amelybe a vizuális elemzések is beágyazhatók. A szerző meggyőződése, hogy a relevanciaelmélet a (média)kommunikáció inkluzív elméletévé fejlődhet. Bizonyításképp Forceville az elmélet finomítását, adaptációját és kiterjesztését javasolja, aminek gyakorlati szemléltetéséhez egyebek mellett a reklámok, a politikai karikatúrák és a képregények területéről hoz esettanulmányokat. A könyv Forceville korábbi, a multimodalitás kérdéseivel foglalkozó munkáin alapul (Forceville 1996, 2006, 2014), és tovább erősíti a szerző vezető szerepét a vizuális és a multimodális diskurzusok értelmezését és értékelését szolgáló kognitivista elméletek területén.

Z. Karvalics László:

Horizontokat tágító és civilizáló erő

Az információtörténeti fordulat irányairól és esélyeiről a sajtótörténet-írásban

Az elmúlt két évtizedben a sajtótörténet-írásnak számos innovatív megközelítése hirdette meg programszerűen, hogy időszerű a hagyományos témaválasztásokat, tárgykijelöléseket, kutatási kérdéseket egy átfogóbb, komplexebb problématér részeként vagy ahhoz kapcsolva kezelni, legyen az a társadalomtörténet, a kultúra egésze, a kommunikációelmélet, az ismeretelmélet vagy épp a felértékelődő vizualitás kontextusa. Ebbe a sorba illeszkedik az információtörténeti irányzat is, amelynek kiindulópontjaihoz, fogalmi keretrendszereihez már jó ideje megindult a spontán közeledés. E tanulmány az információs ökoszisztéma modelljének, illetve metaforájának használatát javasolja a sajtótörténészek számára, hogy királyi utat lehessen találni a hagyományos diskurzusoktól az információtörténeti megközelítésig.

Myat Kornél:

Remény, forradalom, kiábrándulás?

Politikai aktivitás a közösségi média színterein

A késő-modern médiakörnyezet közösségi médiumai, különösen a 2004 óta működő, mára 1.4 milliárd1 felhasználóval rendelkező Facebook az elmúlt évtizedben meghatározó és kikerülhetetlen médiummá, a társadalmi kommunikáció új eszközévé vált. Alapvető emberi szükségleteket elégítve ki, meghatározó változásokat hozott mind társadalmi, mind gazdasági téren, így a marketingesek mellett a társadalomkutatók kedvelt vizsgálati terepévé is vált. A közösségi média által elérhető tömegek láttán a politikai kommunikátorok is hamar felfigyeltek rá. Barack Obama 2008-as választási győzelmét és az arab tavasz eseményeit követően nem akadt olyan spin doctor, aki kételkedett volna forradalmi erejében. A 2014-es magyarországi parlamenti választási kampány közösségi médiahasználatának elemzésével arra a kérdésre keresek választ, hogy a közösségi média mennyire bizonyult hatékony eszköznek a politikai üzenetek célba juttatásában, a választók meggyőzésében, illetve elősegítette-e az állampolgári vélemények becsatornázását, megváltoztatva ezzel a fennálló politikai kultúrát. Emellett azt vizsgálom, hogy a késő-modern médiakörnyezet közösségi platformjai miként alkalmazhatók a politikai véleménynyilvánítás, a közösségi problémamegoldás társadalmat demokratizáló mindennapi eszközeként.

Hermann Veronika – Keszeg Anna:

Daliás idők

A hatvanas évek iránti nosztalgia konvergens médiaterei

A nosztalgia egyéni és közösségi aspektusainak társadalomtudományos elemzése nemcsak az egykori én iránti vágy vagy a privát és a közösségi ellentmondásának kiemelését helyezi középpontba, hanem általánosságban beszél a múlt újragondolásáról és elbeszélhetőségéről. A nosztalgiát narratív szervezőelemként működtető médiaszövegek textuális és rituális funkciókkal telítődve hozzák létre a temporalitás olyan metaterét, amelyben kép és szöveg a nosztalgikus tapasztalat létrehozásának szolgálatába áll. A nosztalgia egyéni és társadalmi tapasztalatának rögzítése gyakran válik térszerűvé, ellentmondva ezzel mindkét médium hagyományos működésmódjának. A nosztalgia topográfiája a múltat nemcsak időben, hanem térben is elbeszélhetővé teszi, az otthonosságot a bejárhatósággal ötvözve. Tanulmányunkban a populáris kultúra regiszterébe tartozó különféle médiaszövegeken keresztül azt szeretnénk bemutatni, miként osztja fel a nosztalgia újra az időt a jelenben, fogyasztási gyakorlatokon keresztül megkonstruált fiktív és az ezzel folyamatosan ütköző történeti múlt keresztmetszetében. A nosztalgiagyakorlatok elemzésére választott terepet az 1960-as évek és azok nosztalgikus médiamegjelenítései jelentik. Az egyik esetpélda 1968 megjelenítése a kortárs divat médiatermékeiben (főként a Gucci divatház tartalmaiban), a másik George Lucas American Graffiti (1973) című filmje, amely az 1970-es években készült, az 1960-as években játszódik, stilárisan pedig az 1950-es éveket idézi meg, egy eleve nosztalgikusnak felépített narratívában.

Sükösd Miklós:

A szó technologizálása és az emlékezet birodalma: a helyi szóbeli hagyománytól a nyomtatott nemzeti emlékezetig

Eötvös Károly Balatoni utazása a médiumelmélet és a nyomtatáskapitalizmus perspektívájából

Eötvös Károly (1842–1916), a remek non-fiction szépíró (emellett liberális politikus és ügyvéd) érdekes írói alapállást választott. Szándékosan a jövő nemzedékeknek írt. Utazás a Balaton körül című, máig népszerű művében összegyűjtötte a tó körüli izgalmas, igaz történeteket, a szóbeli hagyományt, s palackpostaként a jövőbe küldte őket. Ezzel a szociográfia előfutárának tekinthetjük. Ugyanakkor könyve a hazaszeretet enciklopédiája is. Szabadelvű patriótaként hozzá akart járulni a nemzeti kisebbségeket integrálni kívánó, modern, demokratikus magyar nemzeti identitás kialakításához az Osztrák–Magyar Monarchiában. Olvasmányos Balaton-könyve három értelmezési keretet invitál: a szóbeli és az írásbeli kultúrát szembeállító Walter J. Ong médiumelméletét, a Benedict Anderson-féle felfogást a nacionalizmus és a tömegnyomtatás kapcsolatáról, valamint Pierre Nora francia történész koncepcióját az emlékezet helyeiről.

Csepeli György – Mátay Mónika:

A Magyar betyár életei a médiában

A magyar köztudatban a betyár megítélése az 1830-as években radikálisan megváltozott. Míg a 18. században és a 19. század első évtizedeiben a sajtó és a ponyvakiadványok egyértelműen negatív szerepben tüntették fel az országutak rablólovagjait – közönséges bűnözőknek állítva be őket –, a reformkorban a korábbi megjelenítésekkel szemben a betyárok szinte nemzeti hősökké magasztosultak. Vajon miért? Milyen okai lehettek ennek a jelentős változásnak? Kérdés továbbá az is, mivel magyarázható, hogy a pozitív imázs tartósnak bizonyult, hiszen még a közelmúltban is közönségsikert arathatott Sobri Jóska, Angyal Bandi és Rózsa Sándor modernkori reinkarnációja, a magyar és nemzetközi sajtóban egyaránt elhíresült Ambrus Attila, aki éveken át kijátszotta a bankok védelmi rendszerét, a rendőrséget és az ország legbiztonságosabbnak tartott börtönének őreit. Az alábbi tanulmány arra keresi a választ, milyen sajátos körülmények játszottak szerepet a szemléletváltásban, hogyan született meg a „jó betyár” közkedvelt alakja és hogyan őrizhette meg népszerűségét a különböző politikai rendszerekben.

Szijártó Zsolt:

Médiakutatás a digitális korszakban

A 70 éves Császi Lajos köszöntése

2008 őszén, ezelőtt több mint 10 évvel jelent meg a Médiakutató című lapban Császi Lajos tanulmánya „Médiakutatás a kulturális fordulat után” címmel (Császi 2008). A szöveg, amely a két évvel később beadott és megvédett akadémiai doktori dolgozatban is alapvető hivatkozási pontként volt jelen, fontos szerepet játszik a magyar médiakutatás történetében (Császi 2010). Azzal a modernista-társadalomtudományi paradigma mentén gondolkodó, elsősorban a média társadalmi-politikai jelentőségét hangsúlyozó felfogással szemben kínált valós alternatívát, amely a magyar médiakutatás mainstream vonulatát szinte a kezdetektől jellemezte. Egy olyan interdiszciplináris és transznacionális kutatási tradíció elméleti, történeti és módszertani rekonstrukcióját végezte el a szerző, amely mindhárom, a tömegkommunikáció kutatását meghatározó nagy modernista irányzattal szembefordult. Egyszerre fogalmazott meg kritikát a frankfurti iskola politikai gazdaságtanra alapuló kritikai társadalomelméletével, a szociológia deskriptív, statisztikai jellegű vizsgálataival és a szemiotika szövegközpontú megközelítéseivel szemben. A Császi-féle új, általa posztmodern-kulturális paradigmának nevezett megközelítés fő újdonsága abban rejlett, hogy a mindennapi élet és a média kapcsolatát állította középpontba, fontos szerepet szánt a populáris kultúra tanulmányozásának, és a média szerepét a kulturális fogyasztás komplexitásában vizsgálta.

Kondorosy Csenge – Endrődy Orsolya – Simonovits Borbála – Borsfay Krisztina – Veszelszki Ágnes:

Oltásnarratívák

A Covid-vakcinákkal kapcsolatos lakossági attitűdök elemzése a közösségimédia-figyelés módszerével

Kutatásunkban közösségimédia-elemzést végzünk; a koronavírus-vakcinákkal kapcsolatos szóhasználat szám- és időbeli alakulását vizsgáljuk a vakcinák megjelenését követő tíz hónap során (2021. január 1-től november 1-ig) a SentiOne mesterségesintelligencia-alapú social listening szoftver segítségével. Az oltásellenes, az oltássemleges és az oltáspárti csoportokhoz köthető szavak említettségét a vakcinatípusokkal kapcsolatos online beszéd általánosabb kontextusában, valamint tematikus csoportokra (narratívákra) osztva vizsgáljuk, kvantitatív eszközökkel. A vakcinatípusok említettségéből kirajzolódó általános tendencia alapján az oltások megjelenését öt hónapig tartó intenzív online beszéd (magas említettség) követi, amely júniustól erősen csökken. Hasonló folyamat figyelhető meg az oltássemleges csoportok szóhasználatában is, viszont az oltásellenes és az oltáspárti csoportok szóhasználata más dinamikát mutat: itt az online beszédet egyéb tényező alakítja. Ennek néhány lehetséges magyarázatát felvázoljuk, a mélyebb feltáráshoz azonban további, kvalitatív kutatások szükségesek.

Monori Áron – Kozma Kriszta:

„Ezek az emberek nem tudják elfogadni a szabályokat, nem képesek a beilleszkedésre”

A Mónika-show és a Joshi Bharat címu műsorok romaképe 2009-ben

A 2009-es év újabb fordulatot hozott a magyarországi cigányellenes közbeszédben. A miskolci rendőrkapitány „cigány bűnözőkre” vonatkozó kijelentései, valamint Marian Cozma meggyilkolása és az azt követő romaellenes megnyilvánulások új minőséget hoztak a többség–kisebbség konfliktusait érintő nyilvános közlésekben. Ezzel párhuzamosan megszaporodtak az ORTT Panaszbizottságához érkező állampolgári panaszok, amelyek a hazai kereskedelmi televíziókban sugárzott kibeszélő show-k cigányképét kifogásolták, nevezetesen, hogy ezek a műsorok a romákat a többségi társadalomban meglévő cigányellenes előítéleteket kiszolgálva, azokat erősítve mutatják be. Az ORTT Műsorelemző osztálya többféle vizsgálatot és kutatást végzett a nevezett műsorok romaképéről. Tanulmányunk ezek összefoglalásán keresztül mutatja be a hazai talk show-k egy – a mai magyar társadalmi kontextusban nem mellékes – aspektusát.

Urbán Csilla:

„Történelemgyártás” és virtuális közösség.

Az eRepublik online játék imaginárius múltja

A játék fontos kultúrális tevékenység, amelynek a digitális kultúrában is központi szerepe van. Az utóbbi időben egyre több szakirodalom foglalkozott a narratológia és a ludológia kapcsolatával, a játékok közösségével, a virtuális világok jelentőségével. A tanulmány rövidített változata egy szakdolgozatnak, amelyben az eRepublik online játékot mutattam be, illetve elemeztem általános problémák felvetésével. Az elemzésben központi szerepet kap a magyar történelmi múlt megjelenése, keveredése a játékbeli eseményekkel, amelynek eredményeképpen a játékban egy imaginárius történelmi emlékezet jön létre.

Szabó Gyöngyi:

A Hajós-jelenség

Írásomban Hajós András különböző tévécsatornákhoz kapcsolódó tevékenységét és műsorait (Magánszám – TV2, Késő este Hajós Andrással – Viasat3, Heti Hetes – RTL Klub) elemzem. Figyelmem középpontjában az egységes és komplex médiaszövegként működő „Hajós-jelenség” áll. Azt kívánom vizsgálni, hogy az általam „Hajós András-jelenségnek” nevezett, folyamatosan alakuló és bővülő médiaszövegek összessége miként létesít intertextuális kapcsolatot a talk-show műfajjal, illetve fontosnak tartom megfigyelni a szöveget alkotó rétegek kapcsolódásait, kölcsönös viszonyát, egymásra épülését és a főszöveg nélküli jelkomplexumnak a kialakult médiastruktúrába való beágyazódását.

Landgraf Ildikó:

A Halley-üstökös és más égi jelek. Jövendölések a világháborúkról és a világvégéről

A magyar nyelvterület egészéről számtalan változatban ismert az a mondatípus, amelyik a háborúk és baljós események előjeleként (égi jelként) értelmezi a sűrű csillaghullást, a furcsa égi fényeket, az üstökösök megjelenését. Ilyenek azok a 20. század második felében a Kárpát-medencében gyűjtött mondák is, amelyek az I. világháború előhírnökeként értelmezték a kitörés előtt négy évvel felbukkanó Halley-üstököst. A kométa feltűnésének története ezen túl a modern sajtó és a tömegkultúra működését is illusztrálja.

Guld Ádám:

A Madonna-jelenség és a sztárság konstituálódása a posztmodern médiában

Madonna Louise Ciccone az elmúlt évtizedek során a popkultúra egyik legmeghatározóbb alakjává vált, napjainkban is a szórakoztatóipar legsikeresebb előadói közé tartozik; többszörös Grammy- és Golden Globe-díjas művész, népszerű énekes, színpadi és filmszínész, író és rendező, táncos és modell, divatdiktátor és üzletasszony. Munkásságának bő két évtizede során egyedülálló jelenséggé nőtte ki magát, miközben folyton megújuló alakja elválaszthatatlanul összefonódott a popkultúra és a posztmodern média fogalmával. Madonna páratlan előadóművész, akit a Music television tett világszerte ismert szupersztárrá, a popvilág egyedülálló ikonjává, és akinek munkásságán jól nyomon követhetőek azok a tényezők, amelyek napjaink sztárkultuszát meghatározzák.

Michael Kunczik:

A demokratikus újságírás

Az alábbi írás a sajtószabadság és a demokrácia viszonyát vizsgálja. Felidézi a téma – jobbára marxista gyökerű – szakirodalmát, majd elemzi az újságírók nyugati demokratikus társadalmakban bevett szakmai szerepértelmezéseit. Sorra veszi a demokratikus újságírásra leselkedő veszélyeket, köztük az újságírók manipulálását a PR eszközeivel és a média kommercializálódását.

Tóth Borbála:

A digitális média feltérképezése: Magyarország

Vezetői összefoglaló

2010 közepe óta a magyarországi médiáról szóló vitát az új, messzemenő következményekkel járó médiatörvénycsomag – gyűjtőnevén a 2010-es médiaszabályozás – határozza meg. Az új médiatörvények a digitális korszak szükségleteihez igyekeznek igazítani az ország jogrendszerét, ám a médiaszabályozás kihat e jelentés szinte valamennyi egyéb témájára: a digitális átállás feltételeire és menetrendjére, az elfogulatlan és sokszínű információkhoz való hozzáférésre és az újságírók munkájára is.

Bayer Judit:

A filter mint a tartalomszabályozás eszköze

Amikor az interneten közzétett tartalom nem jogellenes, csak a gyermekekre nézve lehet káros, az a legjobb megoldás, ha a felhasználó filterrel önként kiszűri a nem kívánt tartalmat. A dolgozat áttekinti a filterek lehetőségeit, és utalásszerűen a releváns amerikai és európai joganyagot. A szűrőket nemcsak otthoni számítógépeken, hanem iskolai, könyvtári, munkahelyi számítógépeken is lehet alkalmazni, ami alkotmányos kérdéseket vet fel. Egyes elnyomó országok az országos szerveren keresztül az összes információt megszűrik, ezzel súlyosan korlátozva állampolgáraik információhoz való jogát és kifejezési szabadságát. A dolgozat azt vizsgálja, mik a feltételei annak, hogy a filter ne korlátozza, hanem elősegítse a szólásszabadság érvényesülését.