Bulvár

Guld Ádám:

„Szerintem én vagyok a Jolly Joker, mert ha nincs téma, akkor is elő lehet kapni.”

Hibrid celebritás és a „kelemenannaizmus” kulturális logikája1

Az elmúlt 15 év során Kelemen Anna a magyar celebvilág állócsillagává vált; egyesek csodálják, viszont a nyilvánosság nagyobb része élvezettel alkot sarkos véleményeket a celebnőről. Ezt a nagy mértékű láthatóságot csak az az átfogó médiajelenlét teremthette meg, amelynek része a sajtó, a televízió, a rádió, a könyvkiadás és az online média – ami egyben azt is igazolja, hogy a híresség iránti érdeklődés hosszú évek óta töretlen a közönség soraiban. A jelenség számos izgalmas kérdést is felvet. Vajon mi jellemzi napjaink hírességeit, és miért tekintjük egyre relevánsabbnak a celebtársadalom és a celebkultúra fogalmát? Egyáltalán kik azok a celebek, és milyen szerepet játszanak a késő-modern mediatizált nyilvánosságban? Mi állhat a celebek iránti felfokozott érdeklődés hátterében, illetve milyen stratégiákat alkalmaznak a legsikeresebb celebritások a közönség érdeklődésének fenntartása érdekében? Az alábbi tanulmányban ezekre a kérdésekre keresek válaszokat a Kelemen Anna-jelenség vizsgálatán keresztül.

Császi Lajos:

„Segítség, a gyermekem pedofil áldozata lett!”

Egy Mónika-show ORTT-bírálatának kulturális kritikája

A két kereskedelmi tévé egymással konkuráló talk-show-ja, a „Mónika” és a „Joshi Bharat”, 2010 tavaszán véget ért. Az esemény apropóján érdemes utólag visszatekinteni az ORTT által gyakorolt cenzúrának egy korábbi – 2003-as – állomására, amely bepillantást enged abba a folyamatba, amelynek végső állomása a talk-show-k hivatalos ellehetetlenítése, gyakorlatilag betiltása volt. Cenzúráról leginkább pártpolitikai értelemben szokás nálunk beszélni, és a fogalmat a közbeszédben a Fidesz–KDNP pártkoalíció 2010-es hatalomra kerülésével kapcsolják össze. Az alábbiakban amellett érvelek, hogy kulturális értelemben a cenzúra általánosabb kategóriának tekinthető, amely már sokkal hamarabb, a kereskedelmi televízió elleni ízléskampányokkal elkezdődött, amint azt az alábbiakban vizsgált 2003-as ORTT-határozat is mutatja. A kereskedelmi média démonizációjában nemcsak a Fidesz, hanem politikai álláspontjuktól függetlenül sokan mások – az úgynevezett médiapesszimisták is (Bajomi-Lázár, 2004) – derekasan részt vettek. A 2010-es médiatörvény ezért nem valami váratlan esemény, hanem annak a hosszú folyamatnak a logikus végeredménye volt, amely a kulturális modernitás nyitottságát a társadalmi rendet fenyegető veszélynek látta, és e vélt veszélyt nem népszerű módon „átbeszélni”, hanem hatalmi szóval korlátozni kívánta a médiában.

Lampé Ágnes:

Kik és miért szerepelnek a kibeszélő show-kban?

Az RTL Klub és a TV2 kapitulációjával zárult a majd’ egy évtizedes háború az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a két kereskedelmi csatorna között. A Mónika-show kilenc, a Joshi Bharat pedig másfél év után szinte egy időben kerül le a képernyőről. A médiahatóság szerint törvényellenes tartalmaik mellett a két műsor szereplőválogatási gyakorlata adatvédelmi, jogi és emberiességi szempontból is kifogásolható volt.

Monori Áron – Kozma Kriszta:

„Ezek az emberek nem tudják elfogadni a szabályokat, nem képesek a beilleszkedésre”

A Mónika-show és a Joshi Bharat címu műsorok romaképe 2009-ben

A 2009-es év újabb fordulatot hozott a magyarországi cigányellenes közbeszédben. A miskolci rendőrkapitány „cigány bűnözőkre” vonatkozó kijelentései, valamint Marian Cozma meggyilkolása és az azt követő romaellenes megnyilvánulások új minőséget hoztak a többség–kisebbség konfliktusait érintő nyilvános közlésekben. Ezzel párhuzamosan megszaporodtak az ORTT Panaszbizottságához érkező állampolgári panaszok, amelyek a hazai kereskedelmi televíziókban sugárzott kibeszélő show-k cigányképét kifogásolták, nevezetesen, hogy ezek a műsorok a romákat a többségi társadalomban meglévő cigányellenes előítéleteket kiszolgálva, azokat erősítve mutatják be. Az ORTT Műsorelemző osztálya többféle vizsgálatot és kutatást végzett a nevezett műsorok romaképéről. Tanulmányunk ezek összefoglalásán keresztül mutatja be a hazai talk show-k egy – a mai magyar társadalmi kontextusban nem mellékes – aspektusát.

Császi Lajos:

Műfaj- és narratívaelemzés a médiakutatásban

Egy Mónika-show szövegének „közeli olvasata”

Bár a média szövegeinek elemzésére sokféle módszer létezik, a médiakutatásban nincs egységes kép arról, hogy a gyakorlatban milyen technikai apparátust használjon a kutató. Ez az írás – a teljesség igénye nélkül – először a műfaj- és narratívaelemzés néhány fontos elméleti kérdését tekinti át, különös hangsúlyt fektetve Propp szintagmatikus és Lévi-Strauss paradigmatikus módszerének ismertetésére. Majd a Mónika-show egy önkényesen kiválasztott epizódjának „közeli olvasatán” keresztül mutatja be a fenti módszerek lehetséges alkalmazását.

Jenei Ágnes:

A sztár változó fogalma

Buda Bélával, György Péterrel és Ómolnár Miklóssal Jenei Ágnes beszélget

2007. május 10-én este a Médiakutató kerekasztal-beszélgetést rendezett a Ritmus Kávéházban, amelyen Buda Béla pszichiáterrel, György Péter esztétával és Ómolnár Miklóssal, a Story, a Best magazin, valamint a StoryTV főszerkesztőjével lapunk szerkesztője, Jenei Ágnes beszélgetett. Médiakutató: Vendégeimtől azt kérem, járják körül, mit jelent a sztár fogalma, és saját szakmai szemüvegükön keresztül világítsák meg, vajon mi a sztár funkciója, milyen egyéni, társadalmi, kulturális szükségletet elégít ki. Hogyan látják, miért és milyen irányban változik a sztár fogalma?

Császi Lajos:

A televíziós talk show története és műfaji sajátosságai

A kereskedelmi műsorok gerincét jelentő talk show-k sokféle félreértésre adnak alkalmat azokban az országokban, ahol nem ismerik e programok történetét és műfaji sajátosságait. Olyasmit is számon kérnek tőlük az ellenzők, amit a műsor készítői a műfaji kereteken belül akkor sem tudnának teljesiteni, ha akarnának. A kritikusok gyakran nem veszik figyelembe azokat az innovativ megoldásokat sem, amelyek világszerte olyan ragályosan sikeressé tették a talk show-kat. A műfaj történetének és formai sajátosságainak az áttekintésével az a célom, hogy segítsek megérteni és a hazai médiakutatás számára hozzáférhetőbbé tenni a talk show-kat.

Pápai Júlia:

Áll az alku, avagy a televíziós műfajhatárok összemosódásáról

Az új, piaci alapú televíziózás már nem az elitkultúra terjesztését tűzi ki célul, hanem a profitot, vagyis a minél nagyobb közönség elérését. Feladata a szórakoztatás és a tájékoztatás, lehetőleg ötvözve e kettőt. S minél több embert akar elérni műsoraival, annál kevésbé szabad tiszta műfajokban gondolkodnia, annál inkább a műfajok egy olyan egyvelegének megvalósítása a célja, amelyben a nézők többsége örömét leli. Dolgozatomban azt vizsgálom, miképpen próbált megfelelni ennek az elvárásnak az egyik magyarországi kereskedelmi televízió, a TV2, amikor az Áll az alku című quiz reality talk show-ját egyévnyi adás után alapvetően más formátumban kezdte sugározni, s ezzel elérte az áhított célt: főműsoridőben nézettségben többször is megverte a konkurens kereskedelmi televízió évek óta legsikeresebbnek számító műsorát, a Barátok közt című szappanoperát.

Haulis Zoltán:

A televíziós műsorformátumok természete a Friderikusz-show elemzése alapján

A televíziós műsorformátumok az elmúlt bő egy évtizedben a televíziózás egyik legdinamikusabban fejlődő szakmai területét jelentették. Napjainkban a különböző formátumok (format) előállítása és a világ különböző pontjain történő értékesítése önálló, impozáns üzleti lehetőségeket is kínáló iparágat jelent. Ez a dolgozat az 1990-es évek egyik legsikeresebb magyar televízióműsorának, a Friderikusz-show-nak az elemzésén keresztül a műsorformátumok sajátos természetének leírására törekszik. Egyben egyfajta médiatörténeti írás is, hiszen a műsorformátumokban rejlő lehetőségeket Magyarországon első ízben kihasználó Friderikusz-show-ról mindeddig nem született (a műsor médiatörténeti jelentőségét is hangsúlyozó) átfogó elemzés.

Baráth Katalin:

Revolver és vasvilla

Kisvárosi médiarítusok (Magyarkanizsa, 1909-1914)

„Nem számít, a médiakutatók és a hírlapírók mennyit perlekednek miatta, az emberek szeretik a botrányt. A botrányok eladják az újságot, a tévé elé szögezik az embert, és folyamatosan okot adnak a beszélgetésre.”
S. Elizabeth Bird

Szabó Gyöngyi:

A Hajós-jelenség

Írásomban Hajós András különböző tévécsatornákhoz kapcsolódó tevékenységét és műsorait (Magánszám – TV2, Késő este Hajós Andrással – Viasat3, Heti Hetes – RTL Klub) elemzem. Figyelmem középpontjában az egységes és komplex médiaszövegként működő „Hajós-jelenség” áll. Azt kívánom vizsgálni, hogy az általam „Hajós András-jelenségnek” nevezett, folyamatosan alakuló és bővülő médiaszövegek összessége miként létesít intertextuális kapcsolatot a talk-show műfajjal, illetve fontosnak tartom megfigyelni a szöveget alkotó rétegek kapcsolódásait, kölcsönös viszonyát, egymásra épülését és a főszöveg nélküli jelkomplexumnak a kialakult médiastruktúrába való beágyazódását.

Neotelevízió: válság vagy megújulás?

Császi Lajossal és Síklaki Istvánnal Jenei Ágnes beszélget

A Ráday utcai Folyóirat Fesztiválon, 2005. október 8-án este a Médiakutató a La Mancha kávéházban rendezett kerekasztal-beszélgetést, amelyen Császi Lajos szociológus-médiakutatóval és Síklaki István szociálpszichológussal lapunk szerkesztője, Jenei Ágnes beszélgetett a „neotelevízió”-ról.

Jenei Ágnes:

Kereskedelmi televízió és demokrácia

Vajon mi a kereskedelmi televízió társadalmi jelentése? Lehet-e neki egy közösség szempontjából fontos szerepet tulajdonítani? Az alábbi tanulmány arra a meghökkentő következtetésre jut, hogy például a vallomásos és kibeszélő talk-show-k is – amelyek a kiugróan magas nézettségi mutatók ellenére a közvélekedés szerint az erkölcsi és társadalmi értékek szétzüllesztői – társadalmilag meglehetősen hasznosak. Többek között azért, mert egy széles, demokratikus nyilvános szférát jelenítenek meg, és ezen keresztül bekapcsolják a műsorban szereplőket és a nézőket a társadalmi kommunikációba, beleszólási lehetőséget kínálva nekik az értékek, normák kulturális és társadalmi konstrukciójába. Lehetőséget adnak a participációra.

Császi Lajos:

A Mónika-show kulturális szociológiája

A Mónika-show-t – a kereskedelmi televízió más műsoraival együtt – számos támadás érte az elmúlt években az értelmiségi nyilvánosság különböző fórumain. Ugyanakkor a „kibeszélőshow” – ismét csak más kereskedelmi műsorokkal együtt – folyamatosan egyike a legnézettebb műsoroknak. Ebben az írásban azt vizsgálom meg, hogy mi lehet a RTL Klub népszerű délutáni talk-show-jának értelmiségi elutasítása és társadalmi elfogadottsága közötti ellentmondás magyarázata.

Szabados Péter:

Karnevál a médiában

Lagzi Lajcsi, a sámán

A felvilágosodás a racionalizmus nevében elfojtotta a szekuláris népi ünnepek rítusait, például az ivászatot, a verekedős látványosságokat, a kihívó hangoskodásokat, az altesti humor megnyilvánulásait, és a civil parádék, a kirakodóvásárok üres kellékeivé minősítette át azokat. Amikor a 19. század közepén-végén megjelent a tömegsajtó, a karneváli kultúra néhány évtized alatt végképp kikopott a köztudatból. Mivel azonban a karneváli zaj a társadalomban mindig is meglévő, általános emberi igényt elégítette ki, e szükségletnek később is kielégülésre kellett találnia. A tömegmédia alkalmasnak bizonyult e szerep betöltésére, s a tömegmédia hősei, a populáris kultúra sztárjai képesek arra, hogy egy műsoridőnyi terminusra visszacsempésszék a megnyirbált karneváli vigasságot az emberek életébe.