Politika

Kapornaki Anikó:

Háború élő adásban

Bár egy–egy háború kirobbanása, a bombázások vagy az esetleges invázió megindulása a „Breaking News”– kategóriába tartozik, a tévétársaságok megteszik az előkészületeket. Minden komoly televíziós csatorna mind technikailag, mind emberállományát tekintve felkészül, az utóbbi húsz év háborús konfliktusai mégis azt mutatják, hogy minden háború kitermel egy „győztes” tévétársaságot, amely vagy technológiai újításai vagy exkluzivitása lévén látványosan legyőzi versenytársait. A jelen tanulmány azt vizsgálja, milyen tényezők befolyásolták ezt a versenyt, és milyen hatással volt az élő adás a katonai és politikai vezetők döntéshozatali folyamatára.

Makó Ágnes:

Az őszödi beszéddel kapcsolatos online sajtómegjelenések néhány jellegzetessége az Index és az Origo hírportálokon

Az alábbi írás a Textplore szövegelemző szoftver tesztelése során végzett munka bemutatása: a 2006 őszén kiszivárgott „őszödi beszéd” nyomán a két legolvasottabb magyar hírportálon, az Indexen és az Origón keletkezett sajtóvisszhang egyes aspektusait kívánja feltárni, különös tekintettel a cikkek hangvételére, valamint a tudományos kifejezések használatára. A kutatás a 2006 szeptembere és 2011 áprilisa között megjelent, az őszödi beszéddel kapcsolatos online tartalmakra terjed ki. Az eredmények azt mutatják, hogy a beszédhez gyakrabban kötődnek negatív tartalmú szavak, mint pozitív töltetű kifejezések. A két hírportál összehasonlítása arra enged következtetni, hogy az Indexen megjelent cikkek erősebben ingadozó, de pozitívabb hangvételt képviselnek az Origón publikált írásokhoz képest. Az Origo némileg több tudományos kifejezést használ cikkeiben, mint az Index, és mindkét hírportál esetében enyhe pozitív összefüggést mutat a cikkek „hangvétele” és „szakértelmi foka”. A feltárt, főként leíró jellegű összefüggések mélyebb vizsgálata további, elsősorban kvalitatív kutatást igényel.

Bayer Judit:

A szolgáltatók felelősségének szabályozása a legújabb alkalmazások és az amerikai tapasztalatok fényében

A szolgáltatók felelősségi szabályainak európai megállapítása óta több mint fél évtized telt el, az európai szabályozás alapjául szolgáló amerikai törvény pedig hamarosan tízesztendős lesz. Ez hosszú idő az internetszabályozásban: a jelentős tapasztalatok mellett a technikai megoldások rapid változása is jelzi a változtatás igényét. A cikk bemutatja ezeket a folyamatokat és a web 2.0 világát szervező szereplőket, amelyek a tartalom- és az internetszolgáltatók között helyezkednek el. A szerző a Kanadában alkalmazott értesítési-értesítési eljárást (notice-and-notice) ajánlja alapul venni egy összetettebb, az igényeknek megfelelő felelősségi rendszer kialakításához.

Berkó Gergely – Pál Gergő:

Félig tele, félig vízió, avagy gondolatok a hazai médiarendszer reformjához

Ha valamin nem tudsz változtatni, kötelességed, hogy legalább megpróbáld leírni – Rainer Werner Fassbindert máig sokan idézik, de vehemens és nyeretlen kétévesekként mi igyekszünk nem megelégedni ennyivel. A magyarországi médiahelyzetet inkább annak gyakorlati oldaláról ismerő újságírókként célunk nem csupán kórismét (és hevenyészett taposóakna-térképet) adni. Arra is törekszünk, hogy néhány – nemegyszer provokatív – gondolattal vitába húzzuk a szakmai közvéleményt a közmédiumok felügyeletének egyes kérdéseiben. Tesszük ezt azért, mert a tanulmány születésének idején az ötpárti tárgyalások még messze nem jutottak abba a fázisba, hogy ezt a témát lezárták volna, így látunk esélyt arra, hogy elképzeléseink katalizálhatják a folyamatokat.

Ságvári Bence – Pillók Péter – Galácz Anna:

Az erőszak képei a magyar médiában

(2006. szeptember–október)

Mindenki számára váratlan volt 2006 őszén az erőszakos budapesti eseménysor. A szeptemberi, a Magyar Televízió előtt, illetve Budapest több pontján zajló zavargások, majd ezt követően az október 23-ai utcai összecsapások korábban ismeretlen feladat és kihívás elé állították a magyar média képviselőit. Tanulmányunk négy – az események bemutatásában kulcsszerepet játszó – televíziócsatorna élő közvetítéseinek jellegzetességeit elemzi.

Polyák Gábor:

Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban

A német, az osztrák és a magyar szabályozás összehasonlítása

A földfelszíni rádiós és televíziós szolgáltatások piacra lépése – analóg környezetben minden országban, a digitális médiarendszerben pedig a gyenge multiplex modellt követő országokban – részletesen szabályozott kiválasztási eljárás keretében történik. A kiválasztás során figyelembe vett értékelési szempontok mind a leendő műsorszolgáltató magatartását, mind a médiapiac szerkezetét jelentősen befolyásolják. A tanulmány az értékelési szempontokkal kapcsolatos hazai szabályozást és az erre épülő pályáztatási gyakorlatot a német és az osztrák megoldások, valamint az alkotmányos elvárások tükrében értékeli. A kiválasztásra vonatkozó szabályozás összehasonlító elemzése az egyes értékelési szempontok rendszerezése mellett az engedélyezési rendszerrel kapcsolatos olyan kérdésekre is választ adhat, mint a szabályozó hatóság törvényhez kötöttsége az egyes értékelési szempontok meghatározásában, az objektív és a szubjektív értékelési szempontok súlya, az eljáró szerv mérlegelési jogkörének terjedelme, valamint az engedélyben az adott szolgáltatóra kiróható egyedi kötelezettségek.

Lampé Ágnes:

Hazai „breaking news”

Az MTV ostromának képei

Az MTV ostromának közvetítése televíziós és „nézői” szemszögből is előzmény nélküli. Dolgozatomban az országos közszolgálati és a két országos kereskedelmi csatorna hírigazgatójának véleménye alapján igyekeztem utánajárni, hogyan „reagáltak” a válsághelyzetre a televíziók. Milyen eszközökkel, milyen formában és szabályok szerint közvetítettek, illetve milyen tanulságai lehetnek egy breaking news szituációnak? Mikor és milyen keretek között indokolt az adás felfüggesztése és az élő tudósítás? Milyen gyorsan lehet és kell közvetíteni? A kérdések tisztázása rávilágíthat arra, lehet-e bármilyen különbség az eltérő tematikájú, működésű és finanszírozású televíziók „válságtudósítói funkciója” között.

Lampé Ágnes:

A parlamenti ülések és a nyilvánosság

Cenzúra vagy szabályozás?

Az Alkotmány 61. paragrafusa kimondja: „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdek adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” Úgy tűnik azonban, a Parlamentben történtekről a nyilvánosság csak korlátozott mértékben értesülhet: független televíziókamerák nem forgathatnak az ülésteremben. A Sajtószabadság Központ elemzése.

Bajomi-Lázár Péter:

A sajtószabadság konszolidációja

Mi a magyarázata annak, hogy Kelet-Közép-Európa országaiban a sajtó és a média szabadsága a sajtószabadság formális kikiáltása után is számos alkalommal csorbult? Mi az oka annak, hogy – bár társadalmi és politikai hagyományaik között számos párhuzam mutatkozik – egyes posztkommunista országokban jobb, míg másokban rosszabb volt a sajtószabadság helyzete? Ebben az írásban egy olyan elméleti keret létrehozására teszek kísérletet, amely segíthet e kérdések megválaszolásában. Két, egymással rokon megközelítést ötvözök: a médiaátalakulás szakirodalmának elméleteit vegyítem a politikatudomány demokratikus konszolidációval foglalkozó elméleteivel. Javaslatot teszek egy új fogalom, a sajtószabadság-konszolidáció bevezetésére is, bízva abban, hogy ez lehetőséget kínál a médiaátalakulás, illetve a rendszerváltás után tapasztalt sajtószabadság-deficit szisztematikus vizsgálatára és az egyes országok közötti különbségek magyarázatára.

Bajomi-Lázár Péter:

Robert L. Stevenson az iraki háború médiareprezentációjáról

A Szaddám Husszein hatalmát megdöntő amerikai „Iraki szabadság hadművelet” eseményeit számos televíziós társaság egyenes adásban közvetítette. A háború médiareprezentációját azonban sokan bírálták, mondván, hogy – főként az amerikai és globális hírcsatornák – nem az elvárható objektivitással számoltak be a történtekről. A Médiakutató nevében Bajomi-Lázár Péter e bírálatok jogosságáról kérdezte Robert L. Stevensont, a Chapel Hilli Észak-karoliniai Egyetem Újságírás és Tömegkommunikáció Karának tanárát, a téma kutatóját.

Bajomi-Lázár Péter:

Az objektivitás-doktrína nyomában

A politikai újságírás normái az Egyesült Államokban

A pártállam összeomlása és a rendszerváltás után Magyarországon legalább négy újságírói irányzat működött egymás mellett. A szovjet, az európai, az angolszász iskola, valamint a bulvárújságírás iskolája egymással össze nem egyeztethető szakmai normákat követett, ami alaposan megosztotta a magyar újságíró-társadalmat. Az évtized végén és a következő évtized elején elfogadott szakmai-etikai kódexek azonban már arra utalnak: az újságírók körében konszenzus van születőben arról, hogy az angolszász hagyomány felel meg a legjobban a többpárti demokrácia követelményeinek. Az alábbi írás az amerikai politikai újságírás történetének felidézésével e hagyomány sajátosságait igyekszik feltárni. Azt vizsgálja, hogyan felel meg az angolszász iskola által hangsúlyozott objektivitás követelménye a sajtóval szemben támasztott jogos társadalmi elvárásoknak.

Terestyéni Tamás:

Vizsgálat a „Vasárnapi Újság” című rádióműsorról

A közszolgálati Magyar Rádió egyik legvitatottabb műsora, a „Vasárnapi Újság” című politikai magazin. Az alábbi írás a 2001 novemberében és decemberében sugárzott kilenc adás alapján készült tartalomelemzés eredményeit ismerteti.Elsősorban azt vizsgálja, milyen értékeket, üzeneteket képvisel a „Vasárnapi Újság”, és milyen módszerekkel közvetíti azokat.

Szabad-e a magyar sajtó?

Sipos Balázzsal, Vásárhelyi Máriával és Vince Mátyással Bajomi-Lázár Péter beszélget

A Szabad Sajtó Napja közeledtével, 2002. március 12-én a Sajtószabadság Központ és a Független Médiaközpont nyilvános kerekasztal-beszélgetést rendezett, amelyen a meghívott szakemberek a kortárs magyar sajtót fenyegető veszélyeket elemezték. A beszélgetésen részt vett Sipos Balázs politológus, Vásárhelyi Mária szociológus és Vince Mátyás újságíró. A vitához hozzászólt Hammer Ferenc médiaszociológus, Haraszti Miklós közíró, Szekfű András médiaszociológus, Tímár János, az ORTT SZDSZ által jelölt tagja és Zöldi László sajtókutató. A vitát Bajomi-Lázár Péter médiakutató vezette.

Monori Áron:

Egy antiszemita lap és egykori szellemi előfutára

A magyar Fórum és a 12 Röpirat antiszemita írásai

Magyarországon a rendszerváltás után az államszocializmus alatt látens módon létező antiszemita attitűdök felszínre törtek a nyilvánosság egyes fórumain. A véleményszabadság kiteljesedése szinte automatikusan magával hozta a nyílt és eufemisztikus gyűlöletbeszéd megjelenését. Világossá vált, hogy a szabadságnak ezen a területen is ára van. Az alábbi tanulmánynak nem célja, hogy hozzászóljon a véleményszabadság határait kereső vitákhoz, illetve ahhoz a kérdéshez, hogy a tolerancia híveinek fel kell-e lépniük – és ha igen, akkor milyen módon – az ellen, hogy a demokrácia ellenfeleinek véleménye korlátlanul megjelenhessen a nyilvánosságban. Célja csupán annyi, hogy leíró-értelmező módon bemutassa és összehasonlítsa a gyűlöletbeszéd mai magyar sajtóban jelenlévő megnyilvánulásait azok egyik történeti előképével.

Gyűlöletbeszéd a magyarországi sajtóban

A magyarországi sajtóban és médiában független szervezetek és az ORTT elemzései szerint egyre gyakoribb a gyűlöletbeszéd. Az aggasztó jelenség felveti a kérdést: mit tehet a társadalom a kirekesztő nézetek visszaszorítása érdekében? 2002. január 15-én a Sajtószabadság Központ és a Független Médiaközpont nyilvános kerekasztal-beszélgetést rendezett, amelyen a vitát vezető Monori Áron médiaelemző a gyűlöletbeszéd térhódításának okairól faggatta a meghívott szakértőket. A beszélgetésben részt vett Bernáth Gábor, a Roma Sajtóközpont igazgatója, Gerő András történész és Szilágyi-Gál Mihály politológus. A vitához hozzászólt BajomiLázár Péter médiakutató, Szente Péter médiaszakértő, Pálffy Balázs újságíró és Zöldi László sajtókutató.

Svennik Hoyer:

Média a harmadik évezred küszöbén

Forradalmak a kommunikációban

A tömegmédia története technológiai és társadalmi invenciók története. A szerző felidézi a múlt tömegkommunikációs forradalmainak sajátosságait és következményeit, majd áttekinti a média mai, a globális médiahálózatok által meghatározott helyzetét. Végül megkísérli a rendelkezésre álló adatok alapján előre jelezni a tömegmédia és az emberi kommunikáció jövőjét.

Bajomi-Lázár Péter – Bajomi-Lázár Dávid:

Újságírók és újságolvasók

A közvélemény a magyarországi sajtóról

Menyire tarja a nagyközönség hitelesnek és tárgyilagosnak a magyar sajtót? Mennyire bízik az újságírókban? Mennyire tartja szabadnak a sajtót? És mennyire ért egyet a sajtó szakmai tisztességét kétségbe vonó politikai nyilatkozatokkal? A Sajtószabadság Központ felmérése ezekre a kérdésekre keresett választ a felnőtt lakosságot reprezentáló országos minta vizsgálatával.

Szente Péter:

Médiapolitikai vázlat

Az 1996-os médiatörvény nem teremtette meg azokat az intézményi struktúrákat és finanszírozási módokat, amelyek biztosíthatnák az elektronikus média, s különösen a közszolgálati média függetlenségét és működőképességét. A törvény ráadásul nincs összhangban sem az európai uniós csatlakozás, sem a technológiai fejlődés követelményeivel. Magyarországon még ma sincsenek meg a médiapolitika kialakításának Nyugaton természetesnek tekintett feltételei. Az alábbi, vitairatnak szánt írás azt vizsgálja, mi adaptálható a nyugat-európai, s különösen az angol médiarendszer bevált technikáiból és mechanizmusaiból, s megkíséreli felvázolni egy koherens, új médiapolitika körvonalait.

Pippa Norris:

Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra

A politikai kommunikáció hatása a posztindusztriális demokráciákra

Az utóbbi évtizedben egyre többen teszik a médiát felelőssé a közélettel szemben tanúsított állampolgári apátiáért, a közügyek hiányos ismeretéért, valamint a kormányokkal szemben tanúsított bizalmatlanságért. E nézet szerint a pártok politikai marketingjének professzionalizálódása, a spin doktorok, a művészi csomagolás és a közvélemény-kutatások szintén hozzájárulnak az emberek cinizmusához. De helyes-e ez az általánosan elfogadott nézet? Ez az írás, amely a politikai kommunikáció posztindusztriális társadalmakban betöltött szerepének módszeres vizsgálatán alapul, amellett érvel, hogy a média és a pártok politikai kommunikációja nem felelős az állampolgári közönyért. Az első rész összefoglalja a „média-kór” különböző elméleteit. A második rész megvizsgálja a híripar néhány különösen fontos trendjét, amely sokak szerint felelős a média gyenge teljesítményéért. A harmadik rész tanulmányozza a rendelkezésre álló bizonyítékokat arról, hogy a hírmédiára fordított figyelem milyen hatással van az állampolgári aktivitásra. A következtetés kifejti a tanulmány eredményeit magyarázó „angyali kör” elméletét. Ahelyett, hogy – tévesen – az üzenet hordozóját hibáztatná, az alábbi írás arra a következtetésre jut, hogy inkább a képviseleti kormányzás rendszereinek mélyén gyökerező hibákat kell megértenünk és kiigazítanunk.

Kaposi Ildikó:

Napi Magyar Nemzet

A Magyar Nemzet és a Napi Magyarország 2000 áprilisi egyesítése olyan pillanat a magyar sajtó történetében, amelyben megjelenik a kortárs magyar demokrácia és média szinte minden problémája, erénye és vitatott kérdése. Az egyesítés éppen ezért nem elemezhető a politikai környezet, a globális és hazai sajtópiaci változások, illetve a magyar nyilvános szféra sajátosságainak figyelembe vétele nélkül. A két lap összeolvadása ugyanakkor élesen vetette fel a kérdést, hogy mi a sajtó lényege: a demokrácia fontos szereplőit vagy piaci normák szerint értékelhető cégeket kell-e látnunk a napilapokban? A kérdés ugyan nem szerencsés, hiszen a kialakult, stabil szerkezetű sajtóban többnyire egyesül a két szempont, ám kétségtelenül igaz, hogy a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország összeolvadásának megítélése sokban múlhat azon, hogy melyik szempontból vizsgáljuk az esetet. Az alábbi írás kísérletet tesz arra, hogy az említett tényezők adta összefüggések hálójában értelmezze az egyesülést, a 2000-es év kétségkívül egyik legfontosabb sajtópiaci eseményét.

Jenei Ágnes:

Miből lesz a hír?

A televíziós hírgyártás szervezetszociológiai vizsgálata

A tömegkommunikációs kutatásokban évtizedekig háttérbe szorult a kommunikációs folyamatban részt vevő kommunikátorok szerepének vizsgálata, holott – mivel a híradásokban a valóságnak a kommunikátorok által már szelektált és értelmezett elemei jelennek meg – kézenfekvőnek tűnik azt is megvizsgálni, hogy kik szerkesztik, kik építik fel a hírközlő, tájékoztató műsorok mesterséges valóságát. A kutatások eredményei arra is rávilágítanak, hogy a hírekben jelentkező strukturális hangsúlyeltolódások hogyan függenek össze a termelési folyamat gyakorlati-szervezési kényszereivel. Az alábbiakban bemutatott kutatások elsősorban a televíziós hírgyártást vizsgálták, ezért jelen tanulmány is erre összpontosít.

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

A Kádár-korszak három évtizede során a sajtóirányítás a korszak legvégéig nem adta fel a számára kijelölt alapelveket. A rendszer kultúrpolitikájának szolgálójaként a sajtó mindaddig kitartott a tudatformálás – a rendszer által nyíltan vallott – szerepe mellett, amíg a társadalom, a szakma és a hatalom között lehetséges volt az alku. Attól kezdve, hogy ezt az alkut már nem lehetett tartani, ez a szabályozott viszonyrendszer rövid idő alatt felmorzsolódott. A szerző újságírókkal készült saját mélyinterjúi és korabeli dokumentumok alapján tekinti át az egykori sajtóirányítási gépezet működését és a benne kialakuló emberi helyzeteket.

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

A médiaimperializmus tézise

Az elmúlt két évtizedben a média globalizálódását látva mind többen fogalmazták meg a médiaimperializmus tézisét. Eszerint a korábbi századok gyakorlatával szemben a mai pénzügyi és politikai érdekcsoportok befolyási szférájukat nem katonai vagy diplomáciai eszközökkel, hanem a média segítségével növelik; a totális média irányítói az emberek gondolkodása feletti totális befolyásra törekednek. Az alábbi írás megvizsgálja a médiaimperializmus kialakulásának előzményeit. Ezután arra a kérdésre keres választ, hogy mennyiben tekinthetjük érvényesnek a médiaimperializmus tézisének állításait, és mennyiben tulajdoníthatjuk az elmélet népszerűségét más – elsősorban politikai – tényezőknek.