Médiakutató 2008 tavasz

Kritika

Antalóczy Tímea:

Fókuszban a Fókusz

Hammer Ferenc Közbeszéd és társadalmi igazságosság – a Fókusz szegénységábrázolásának értelmezése című könyvéről

Úgy tűnik, manapság a szegénységről (is) csak a gondűző időtöltés, a szórakozás keretében lehet beszélni. Az egyén számára egyre kevésbé átlátható az a világ, amelyben él, s amelynek használója, de nem alkotója. Létfeltételei adottak, egyre kevésbé függenek tőle. Sokszor éppen a média – különösen a televízió – képei határozzák meg, tematizálják mindennapjait. Egyebek mellett ezek derülnek ki Hammer Ferenc könyvéből.

A kötet többéves kutatás eredményeit foglalja össze. A szerző az RTL Klub Fókusz című műsorának szegénységábrázolását vizsgálja – elsősorban a brit kultúrakutatás módszereit követve. Az úgynevezett revizionista iskola elveit alapul véve a Fókuszt – Magyarország egyik legnézettebb, ugyanakkor sokat és hevesen bírált műsorát – mint kulturális terméket a szöveg, a produkció, a recepció és a szabályozás kontextusában elemzi. Hammer arra kíváncsi, „hogy a Fókusz milyen módon tárgyalja a szegénység, a társadalmi kirekesztettség, a »szociális szenvedés« kérdéseit” (11. o.). Megmutatja, hogy

„…e műsor, mint a társadalmi jelentésalkotó folyamat része, sokszorosan áttételes, de konkrét összefüggésben áll a társadalmi igazságosság gyakorlataival. Hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi vagy közbeszéddiskurzusokban, a társadalompolitikában, a hír- és szórakoztató médiában, a mindennapi interakcióban, a társadalmi verseny színterein természetessé, logikussá, magától értetődővé válik a társadalom kettészakadása szociális számkivetettekre és a komfortosabban élő többiekre” (11. o.).

A szegénységet mint társadalmi problémát helyezi a középpontba, de közben a média felelősségét kutatja. Érinti például azt a „médiapolitikai” polémiát, amely azzal van összefüggésben, hogy a kereskedelmi csatornák hány, törvényileg előírt közszolgálatinak minősíthető produkciót tűznek műsorra. Az RTL Klub például közszolgálati műsorai közé sorolta a Fókuszt, e minősítés azonban éles vitákat generált a hazai médiakörnyezetben.

A Fókuszban tárgyalt kérdések – erősen megosztva a közvéleményt – egyébként is nagyon hamar a közbeszéd részét képezték. A műsor megjelenésekor sokan az intim szféra közszférába való emelésével, azaz az emberi méltóság sárba tiprásával vádolták, míg mások arról beszéltek, hogy végre olyan témák kerülnek a nyilvánosság elé, amelyek korábban tabunak számítottak. Egy biztos: a Fókusz Magyarország egyik legnézettebb műsora még ma is, népszerűsége szinte töretlen, ezért indokolt, hogy társadalomtudományos elemzés tárgya legyen.

A kutató maga is szükségesnek tartotta témaválasztásának magyarázatát, illetve a kutatással kapcsolatos céljainak megfogalmazását. Hammer jóval többre vállalkozott a puszta tartalomelemzésnél, a műsort és a látottakra adott reakciót együttesen dolgozta fel, így az olvasó plauzibilis képet kap a szöveg, a produkció és a befogadás folyamatáról. A kutatás alapvető hipotézise és egyben fontos motivációja többek között az volt, hogy

„…a Fókusz szegénységriportjai nem csupán mozgóképekkel és hangokkal kapcsolatos médiakutatási kérdést képeznek, hanem e riportok a társadalmi praxis eleven és tevékeny részeként cselekszenek” (14. o).

A mű olvasmányos stílusa, átütő humora sok helyen tompítja a vizsgált jelenség összefüggésében jelzett, néhol erősen kritikus hangot. A munka kiemelkedő erényének tartom, hogy közelebb hozza a „komoly”, a tudományos igényű elemzések világát az érdeklődő olvasó világához. Ezáltal egyszerre tudja megszólítani a médiakutatói szakmát, a média szereplőit, sőt a médiát fogyasztó közönséget is. Elsősorban ez utóbbi áll érdeklődésének középpontjában, hiszen – egyebek mellett – olyan fontos kérdéseket feszeget, hogy milyen kapcsolat van a közbeszéd jelentésalkotása és a társadalmi egyenlőtlenségek létrejöttének, újratermelődésének és megváltozásának folyamatai között.

A munka az elméleti arzenál felvonultatása mellett empirikus kutatásból származó eredményeket is bemutat. A könyvből megtudjuk, hogy a Fókusz milyen témákat milyen gyakorisággal tárgyal, illetve hogy a kifejezetten a szegénységről szóló riportok milyen szűkebb témákkal foglalkoznak, milyen jellemzőket domborítanak ki. Az egyik legérdekesebb fejezet „A szegénységriportok képeinek és szövegeinek elemzése” címet viseli, de lényegében a kötet minden egyes része kínál valami újdonságot akár szemléletről, akár módszerről vagy éppen fogalomról legyen is szó. Hammer minden fejezetben sorra veszi az egyes témakörökben eddig megjelent elemző műveket is, részletekbe menően dolgozza fel a hivatkozásokat, illetve – gyakorlott oktató lévén – pontos útmutatást ad a módszertani útvesztőkben.

A kötet kitűnően alkalmazható a médiaoktatásban. Ezt szolgálja a komoly szakirodalmi háttér és a gazdag jegyzetanyag is, illetve ezt szolgálják az egyes fejezetek élére választott frappáns – többnyire más tudományterületek képviselőitől vett – idézetek is, amelyek mintegy előre vetítik a szerző sommás vélekedését egy-egy téma kapcsán. Hammer már a munka elején kitér azokra a médiakutatókra, akiknek a munkásságát úttörőnek, illetve követendőnek tekinti (ilyen például Sonja Livingstone). Azt is elmagyarázza, miért éppen az általa alkalmazott módszereket tartotta követendőnek a választott téma kutatásához. Miközben módszeresen körbejár egy-egy jelenséget, az olvasót „beavatja” minden egyes részletbe. Nem titkol el semmit, sőt az eredményeket illetően a kétségeit is megosztja az olvasókkal. Az értelmezést segíti a rendkívül informatív függelék, amely magában foglalja például a minta összes riportjának rövid leírását, a műsorban tárgyalt témák csoportosítását, a vizuális mintul szolgáló riportok szövegét, a nézettségi mutatókat, vagy éppen a hangulati elemekben bővelkedő fotóanyagot, azaz a szerző nem csupán az értelmezést, hanem a „továbbgondolást” segítő dokumentációt is „csatolt” a tartalmi részekhez.

Ugyan a népszerű műfajok – a szórakoztató hírműsor, a valóságshow, a szappanopera, a kvíz – milliók életében váltak fontos tényezővé, mindeddig mégis kevés szintetizáló munka jelent meg hazánkban e műfajok hatásáról. Hammer Ferenc könyve azonban a médiakutatás egész vertikumára kiterjedő elemzést nyújt, interdiszciplinaritása lenyűgöző, módszertani szempontból pedig modellértékűnek tekinthető (Gondolat Kiadó, 2006, 357 oldal, 3290 Ft)