Médiakutató 2016 nyár

Digitália

Offline helyett online szabadidő?

A fiatalok szabadidős tereinek és médiahasználatának átalakulása¹

Karl Mannheim szerint egy korcsoport akkor tekinthető generációnak, ha valamely közös immanens tulajdonság, nemzedéki tudat, közösségi jegy jellemzi, s ehhez három feltétel szükséges: a közös tapasztalat (élmény), a tényleges egymásra orientálódás és a közös helyzetértelmezés, attitűdök, cselekvési formák (Mannheim 1969). Marc Prensky a korosztályhoz való tartozást az információs társadalommal való viszonyban értelmezte. Az ő digitális őslakosok–digitális bevándorlók-modelljének (Prensky 2001) továbbfejlesztését (Székely, 2014) hívjuk segítségül és építjük be a Strauss–Howe-modellbe. William Strauss és Niel Howe (Strauss & Howe 1991) modellje szerint nagyjából 15–20 évente megy végbe a társadalomban a mannheimi értelemben vett generációváltás. A szocializációs közegek elmélete szerint (Nagy 2013, Nagy & Trencsényi 2012) a szabadidő a posztmodern társadalomban felzárkózott a premodernitás családi és a modernitásban megjelent iskolai szocializációs közegek mellé. Így az ifjúságkutatások szabadidős adataiból megpróbálhatunk képet rajzolni a mai fiatal (Y és Z) generációk szabadidő-szerkezetéről, ezzel kapcsolatos tevékenységeiről és médiahasználatáról, visszaigazolva a generációk közötti különbségeket. Az adatokat tekintve a magyar példát hívjuk segítségül, hiszen itt másfél évtizede folyik négyévente lefolytatott nagymintás ifjúságkutatás (Ifjúság2000, Ifjúság2004, Ifjúság2008, Magyar Ifjúság 2012), amely 8000 fős mintán, korra, nemre, településtípusra reprezentatív módon ad áttekintést a magyarországi fiatalok élethelyzetéről-életmódjáról.

Fiatalok a társadalomban – az XYZ-generációk

Az infokommunikációs eszközök elterjedése óta a fiatalok világa alig hasonlítható a korábbi korok fiataljainak életéhez. Átalakul időháztartásuk, családi, iskolai, munkaerő-piaci státusuk, másként osztják be, másra használják szabadidejüket, más az információszerzési és a kommunikációs stratégiájuk, miként átalakul(t) számukra a kapcsolat, a közösség, a szórakozás, a tanulás fogalma is. Az információs társadalom korának egyik legfontosabb problémája, hogy a felnövekvő generációk – beleszületve a digitális korba – miképpen alakítják át az ismert társadalmat, és hogyan alakítja az őket (Rab et al. 2008).

Karl Mannheim szerint egy korcsoport akkor tekinthető generációnak, ha valamely közös immanens tulajdonság, nemzedéki tudat, közösségi jegy jellemzi őket, s ehhez három feltétel szükséges: a közös tapasztalat (élmény), a tényleges egymásra orientálódás és a közös helyzetértelmezés, attitűdök, cselekvési formák (Mannheim 1969). Mannheim a generációs logikát az osztályfogalommal állítja párhuzamba (az osztályba sem belép az ember, hanem beleszületik, s nem lép ki akaratlagosan belőle, csak ha a státusa megváltozik). Mindamellett ez természetesen nem azt jelenti, hogy a generációs logika érvényessége esetén a korcsoport valamennyi tagja adott jellegzetességeket mutatna (vö. az ifjúsági korszakváltás paradigmája az iskolai ifjúsági korszak leszakadó rétegeivel, lásd alább; vagy a szegregátumok vs. e-szolgáltatások ellentétét), csak azt, hogy létezik a leírásban jelzett generációs mintázat.

William Strauss és Niel Howe modellje szerint nagyjából 15–20 évente megy végbe a társadalomban a mannheimi értelemben vett generációváltás, amire egyfajta ciklikusság jellemző (Strauss & Howe 1991). Marc Prensky a korosztályi dimenzióban az információs társadalommal való viszonyt is értelmezte. Az ő digitális őslakosok–digitális bevándorlók-modelljének (Prensky 2001) továbbfejlesztését² (Székely 2014) hívjuk segítségül és építjük be a Strauss–Howe-modellbe:³

X-generáció (digitális bevándorlók, McDonalds-nemzedék): A ma a munkaerőpiac derékhadát alkotó, körülbelül az 1960-as évek második felében és az 1970-es években született korosztály tagjai fiatalon találkoztak az informatikai eszköztárral, tulajdonképpen belecsöppentek a digitális világba. Tanúi voltak, ahogy a számítástechnika előbb informatikává, majd információs társadalommá bővül. Életükben többé-kevésbé jelen van az internet. A nyugati országokban már az elektronikus média hatása alatt nőnek fel. Magyarországon és Európa keleti felén még a szocializmusban, de annak enyhülő szakaszában cseperednek föl.
Az Y-generáció (digitális bennszülöttek): az 1980-as években és az 1990-es évek első felében született korcsoport tagjai kisgyermekként találkoztak az internettel, digitális bennszülöttekként magabiztosak az eszközök kezelésében, a hálózati térben való eligazodásban, természetes közegük a digitális univerzum, netes személyiségük tudatosan alakított. Erős médiafüggés jellemzi őket, gyorsan reagálnak a technológiai változásokra. Ez a korcsoport az információs társadalom nemzedéke: már gyerekkorban, a maga természetességével kezdte használni az infokommunikációs technológiákat. Társas kapcsolatai egy időben zajlanak a valós és virtuális világban, a mobil és az internet használatával helyfüggése jóval kisebb a korábbi korosztályokénál. Az Y-generáció sok szempontból különbözik a korábbi generációktól. Tagjai fogékonyak a kulturális tartalmak iránt, vonzódnak a csoporttevékenységekhez, a közösségi térhez, teljesítményközpontúak, magabiztosak, a várakozásokkal ellentétben többnyire azonosulnak a szüleik által vallott értékekkel, magasan képzettek (többségük számára fontos az iskola, fontos a jó iskolai teljesítmény). Gyorsan befogadják az információkat, a szöveg helyett a képet és a hangot preferálják, előnyben részesítik a véletlenszerű kapcsolódásokat (hypertext), vágyaik azonnali és gyakori kielégítésére törekszenek, előnyben részesítik a játékot a „komoly” munka helyett, a technológiában a kényelmetlen, de szükségszerű társ helyett barátot látnak (Prensky 2001). E generáció tagjai együtt mozognak a globális trendekkel, elsőként képesek elsajátítani az új technikai eszközök használatát, sokszor az edukációs irányt is megváltoztatva, a digitális világban ők vannak otthon, az idősebbek csupán bevándorlók. „A magyarországi Y generáció gyakorlatilag behozta azokat a lemaradásokat, amelyek korábban jellemzőek voltak. Az Y generáció már nagyrészt a rendszerváltás után válik gyermekből ifjúvá, a számítógéppel és az internettel, ha otthon nem is, az iskolában már mindenképpen találkozik” (Székely 2013: 15).
A Z-generáció (facebook-nemzedék): ők az 1990-es évek második felében és az ezredforduló utána születtek. Tagjai „számítógép-szüzessége” elvesztésekor már a webkettő,⁴ a közösségi hálózati tér teljességével találkoztak, nem is tudják, milyen az élet internet nélkül, elsődleges kommunikációs felületük már nem is az e-mail, hanem a közösségi háló. E nemzedékre már nemcsak a hálózatos magatartásformák és az internet használata mint digitális szocializáció a jellemző, hanem az információfogyasztás mellett az információszolgáltatás is. Ez a nemzedék már nem ismeri a vezetékes hálózat, a mobilok és az internet nélküli világot. Legfontosabb kulturális, nemzedéki különbsége a korábbi generációktól, hogy nemcsak tartalmat fogyaszt, hanem tartalmat is szolgáltat, gondoljunk csak a youtube-ra, a facebookra, a twitterre, a torrentoldalakra. Eszközkezelésük készségszintű, jellemző rájuk a multitasking, a párhuzamos cselekvés: egyszerre írnak blogot, hallgatnak zenét, követik e-mail- és közösségiháló-forgalmukat, döntéshozataluk felgyorsul. E generáció tagjai nemcsak magukévá teszik, hanem a mindennapokban is használják és a maguk képére formálják ezeket az eszközöket és tartalmakat, gyakorlatilag nem helyhez kötöttek. Egyidejűleg több csatornán „fogyasztanak” (multitasking), együttes fogyasztásuk meghaladja az egy fő által „fizikailag” elérhető mennyiséget, és nagy részükben nincs semmilyen reflektív tudatosság a tipikus és megszokott internethasználatuk (például letöltés, fájlcsere) jogi-intézményi környezete iránt. Ráadásul a világ változásai nemcsak a psziché racionális részére hatnak, hanem érzelmi életüket is alapvetően befolyásolják. Sokan az érzelmi feszültséget katarzisélmény nélkül „öntik ki” magukból. Ezen „érzelmi inkontinenciához” az az elvárás kapcsolódik, hogy „mások tegyenek tisztába” bennünket (legalábbis érzelmileg) (Tari 2010). Így saját érzéseinket rajtuk keresztül éljük meg (gondolhatunk itt a blogoszféra egy részére, a kommentek ezreire, de bizonyos identitáshelyzetekre, párkapcsolati aspektusokra vagy akár a munka világára is). Magyarországot tekintve végképp eltűnik a generációk közötti, nagyságrendben értelmezhető különbség a világ nyugati felétől, kialakul egyfajta globális ifjúsági kultúra, mivel az innovációk jellemzően alig néhány hónapos késéssel jelennek meg a magyar piacon.
Már létezik az Alfa-generáció kategóriája is, amely megjelölés a 2010-es évben vagy azután születetteket jelenti. Bár nem tudjuk, lesz-e változás a Z-generációhoz képest, jellemezhetők-e egyáltalán a mannheimi értelemben önálló generációként, de elnevezésük már van, ékes példájaként a társadalomtudósi pótcselekvésnek. Bizonyára abban lesznek mások, hogy nem hiszik majd el, hogy ők nem letöltődtek, hanem születtek (ismeretlen karikatúra parafrazálása). Magunk tehát tagadjuk, de legalábbis egyelőre nem látjuk mannheimi értelemben igazoltnak az Alfa-generáció létét.

Az alábbiakban a generációs logika segítségével fiatalok médiahasználati szokásai alapján igyekszünk – alapvetően magyar mintán – megmutatni az ifjúsági generációk eltérő sajátosságait. A generációs összevethetőséget, azaz az X-, az Y- és a Z-generációk sajátos fogyasztási mintázatait a négyévenkénti magyar ifjúságkutatások eredményein, három adatfelvétel részmintáján tudtuk megfigyelni. Az Ifjúság2000 kutatásból a fiatal X-generációt tudtuk szűrni,⁵ míg az Ifjúság2004-ből az Y-generációt. A Z-generáció egyedi helyzetét tükrözi, hogy csupán az abba sorolható fiatalok töredékét tudtuk megjeleníteni, hiszen a legfrissebb kutatás (Magyar Ifjúság 2012) is főként az Y-generációt foglalta magában, mivel hagyományosan a mindenkori 15–29 éves korosztály tagjait kérdezik meg. Ekként az X-generációs fiatalok mintáját az 1971 és 1980 közöttiek (N = 5726), míg az Y-generációét az 1981 és 1989 között születettek (N = 4254), és végül a Z-generáció részleges mintáját az 1995–1997-es születésűek (N = 1368) adták.⁶

Míg a ma már nem a fiatalok korcsoportjába tartozó X-generációnál az analitikus bemutatásra törekedtünk, addig az Y- és Z-generáció esetében inkább az összevethetőség szempontját tartottuk szem előtt. A rendelkezésre álló adatokból felvázoltuk a két generáció fiataljainak médiafogyasztását, illetve szabadidős preferenciáinak sajátosságait. Ezeket az eltérő mintákat látva pedig arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az offline tér mennyire került háttérbe a Z-generációs fiatalok szabadidős tevékenységeiben, és mennyire vette át a média, azon belül főként az online világ az uralmat a szabadidő felett. Mindennek igyekeztünk európai kontextust is adni, ehhez az Eurobarometer-vizsgálatok három tematikus jelentését hívtuk segítségül. Ezek egyrészt egy bő évtized változásai, azaz a 2002-es és a 2014-es eredmények összehasonlítását tették lehetővé, másrészt a rövidtávú markáns fogyasztási mintázatok átalakulása is vizsgálhatóvá vált általuk (a 2012-es és a 2014-es lekérdezések adatai nyomán).

Átalakuló szabadidő: online fogyasztás az Európai Unióban

Az Unióban élők 63 százaléka napi vagy majdnem napi rendszerességgel használta a világhálót 2014-ben, ez az arány 19 százalékponttal volt alacsonyabb 2002-ben (Eurobarometer 2003: 36, 2015: 10).⁷ 2002-ben a dánok, a hollandok és a svédek álltak e téren az élen, míg 2014-ben Svédország Hollandiával osztozott a legaktívabb internethasználattal jellemezhető országok címén. Ezzel szemben a legalacsonyabb szintű penetráció 2002-ben a görögöket, az olaszokat, valamint az íreket jellemezte, míg 2014-ben az Európai Unió 28 tagállama közül a románok körében volt a legkevésbé elterjedt rendszeres tevékenység az internetezés, hiszen mindössze harmaduk látogatta legalább naponta egyszer a virtuális teret. A két vizsgált év viszonylatában a legnagyobb mértékű felzárkózást Franciaország mutatja: 36 százalékponttal emelkedett 2002 és 2014 között a napi/majdnem napi szintű internethasználók tábora. Emellett azonban jelentős emelkedést könyvelhet el 12 év viszonylatában Hollandia, Svédország, illetve Írország is. Ezzel szemben Portugália lakosai szinte minimális eltérést mutatnak az online tér használatát illetően: mindössze 8 százalékpontos eltérést láthatunk esetükben ugyanezen időszak alatt (lásd az 1. ábrát).

1. ábra
A legaktívabb internetezők aránya⁸ az Európai Unióban 2002-ben és 2014-ben
(százalékos megoszlás; 15 évnél idősebbek körében)

Forrás: Eurobarometer (2003: 36, 2015: 10)

Ha az Unióban élő fiatal állampolgárok internethasználatát vizsgáljuk, akkor 50 százalékpontos eltérést tapasztalhatunk a két év összevetésében: 2002-ben a 15–24 éveseknek csupán 42 százaléka, míg 2014-ben már 92 százalékuk kereste fel nagyjából napi rendszerességgel a virtuális teret (Eurobarometer 2003: 36; 2015: 12). Ebből azonban az is nyilvánvalóvá válik, hogy míg 2002-ben nem volt igazán jelentős fogyasztásbeli eltérés a korcsoportok között, addig 2014-re már nagyjából 60 százalékpontos különbséget láthatunk az 55 évnél idősebb lakosság és a 15–24 éves fiatalok legaktívabb online fogyasztóinak arányai között (lásd a 2. ábrát).⁹

2. ábra
A legaktívabb internetezők aránya korcsoportonként az Európai Unióban 2002-ben és 2014-ben
(százalékos megoszlás; 15 évesnél idősebbek körében)

Forrás: Eurobarometer (2003: 36; 2015: 12)

A hosszú távú vizsgálatok mellett azonban a rövid távú összevetések is számottevő eltérésekről tanúskodnak az online térben töltött idő sajátosságait tekintve. 2012-ben az otthoni internethasználat túlsúlya az Unió területén élők 80 százalékára volt jellemző (Eurobarometer 2013: 11). 2014-ben az internetezők 74 százaléka időzött otthoni körülmények között az online térben kisebb-nagyobb rendszerességgel (Eurobarometer 2015: 8). E változás vélhetően a leginkább a hordozható eszközök elterjedésének, a nyilvános tereken/terekben elérhető wifi-rendszerek kiépítésének köszönhető, hiszen már egyre kevésbé kötöttek az online fogyasztás keretei. Az asztali számítógép, illetve laptop használata egyértelműen kiemelkedő: 2014-ben az Unióban élők 92 százaléka ezeket az eszközöket használta online tevékenységeihez (Eurobarometer 2013: 13). Azonban a folyamatos multimédiás újításoknak köszönhetően a könnyebben hordozható eszközök is igen elterjedtnek számítanak manapság: az uniós állampolgárok 61 százaléka okostelefonokon, míg 30 százalékuk tableten böngészik az online tartalmak között. Ezzel szemben 2012-ben még csupán az Unióban élők 6 százaléka használt tabletet, 24 százalékuk pedig okostelefont (Eurobarometer 2013: 15). Míg a számítógép-használatot tekintve nincs jelentős különbség a korcsoportok között, az okostelefonok és a tabletek esetében látható, hogy használatuk erősen korfüggő (Eurobarometer 2013: 17; 2015: 17). Miközben a tabletek szinte az 55 évesnél fiatalabb korcsoportok körében egyformán elterjedtnek számítanak, és csupán az ennél idősebbek számára jelentik kevésbé ismert formáját az infokommunikációs eszközöknek, addig az okostelefonok használata lényeges eltéréseket mutat a vizsgált korcsoportok összevetésében (lásd a 3. ábrát).

3. ábra
Az okostelefonon internetezők aránya 2012-ben és 2014-ben
(százalékos megoszlás; a 15 évesnél idősebbek körében)

Forrás: Eurobarometer (2013: 17, 2015: 17)

Az online tevékenységek közül a legnépszerűbbnek az e-mailezés és a hírolvasás számít, azonban a közösségi oldalak és az online vásárlás is gyakori időtöltés a virtuális térben (Eurobarometer 2015: 22). A bankolás minden második uniós állampolgár rendszeres online tevékenységei közé tartozik, míg a játékok csupán tízből három felhasználót kötnek le. A legritkábban gyakorolt időtöltésnek az online árusítás és a tévénézés tekinthető. A fiatalok esetében egyértelműen a kommunikáció uralja a virtuális tér használatát: körükben az e-mailezés és a közösségi oldalak felkeresése a leggyakoribb online tevékenység. Emellett az információgyűjtés, az online játékok, illetve a vásárlás tekinthető a leggyakrabban végzett tevékenységnek a virtuális térben. Míg az online bankolás kevésbé elterjedt esetükben, addig az online tévézést tekintve korosztályuk felülreprezentált e felhasználói forma terén (lásd a 4. ábrát).

4. ábra
Legnépszerűbb online tevékenységek 2014-ben (százalékos megoszlás; a 15 évesnél idősebbek körében)

Forrás: Eurobarometer (2015: 22)

Az X-generáció ifjúságának szabadidős szokásai

Az X-generációs egykori fiatalok szabadidejét illetően állíthatjuk, hogy elsősorban az offline tevékenységek uralták azt. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy 2000-ben mindössze a fiatalok 8 százalékának családja rendelkezett otthoni internet-hozzáféréssel. Az ezredfordulón élő, magyarországi X-generációs fiatalok harmada (34 %) vélte úgy, hogy a világhálóra nincs is szüksége sem neki, sem családjának, függetlenül attól, hogy a háztartás rendelkezett-e számítógéppel vagy sem. A többség azonban elsősorban anyagi okokkal indokolta e hiányát a családi eszköztárnak: 65 százalékuk a magas előfizetői díjak miatt mondott le az internetről. Az X-generáció fiatalként túlnyomórészt otthon (30 %) vagy az iskolában/munkahelyén (37 %) használt számítógépet, a nyilvános terek adta lehetőségek csak kevesek számára jelentettek alternatívát (3 %).

A fogyasztási eszközökkel való ellátottság is eléggé szűk réteget érintett. Mindössze az X-generációs fiatalok 32 százaléka rendelkezett saját tévével, és mindössze 34 százalékuknak volt saját mobilja. Miközben a fiatalok 95 százalékának családjában található tévé, addig mobilkészülék csupán minden második családban volt fellelhető (48 százaléknak nem volt). Az X-generáció fiatal tagjainak mindössze 5 százaléka rendelkezett az ezredfordulón saját televízióval, saját mobillal és otthoni internet-hozzáféréssel. A saját mobiltelefont és a saját színes televíziót¹⁰ birtoklók aránya 13 százalék volt. A médiaeszközök birtoklása erős összefüggést mutatott az anyagi helyzettel: a jobb státusúak háromszor nagyobb eséllyel tudhatnak saját tulajdonukban mobiltelefont vagy színes televíziót, mint anyagilag rosszabb helyzetű társaik.

Az ezredforduló X-generációhoz tartozó ifjúsága szabadidejében a leginkább mozikba vagy könyvesboltokba járt, emellett azonban kisebb-nagyobb rendszerességgel könyvtárakban, kulturális intézményekben, múzeumokban és koncerteken is megfordult. Ezzel szemben a szórakozóhelyek vagy táncos összejövetelek csupán a korosztály felét tudták megszólítani, míg az elitkultúra fellegvárai (színház, hangverseny) szinte teljesen kívül estek az ifjúsági szabadidős terek körén (lásd az 1. táblázatot).

1. táblázat
Szabadidős terek utolsó látogatásának ideje 2000-ben (N = 5534–5691; 20–29 évesek; százalékos megoszlás)

	2 hónapon belül	4–6 hónapja	Régebben	Sosem volt még
Könyvesboltban	50	14	31	5
Moziban	44	15	40	1
Diszkóban	34	11	46	9
Bálban, mulatságon	30	16	44	10
Kulturális intézményben	29	13	49	9
Könyvtárban	28	9	56	7
Múzeumban	20	14	59	7
Koncerten	17	14	53	16
Színházban	12	13	64	11
Hangversenyen	5	4	46	45

Forrás: Ifjúság2000

A szabadidős tevékenységek közül főként az újságolvasás, a rádióhallgatás és a tévézés volt meghatározó. Az olvasás terén az újságok közkedveltebbnek számítottak a könyveknél: az előbbieket a X-generációhoz tartozó fiatalok 74 százaléka (hetente többször), az utóbbiakat 22 százalékuk olvasta rendszeresen.¹¹ Fontos azonban megjegyezni, hogy újságot az X-generáció fiataljainak 7 százaléka, míg könyvet 8 százaléka egyáltalán nem olvasott. Ezzel szemben a rádióhallgatás hétköznapokon a televíziózásnál is népszerűbbnek számított: átlagosan nagyjából 2,5 órát szántak erre hétköznapokon (átlagosan 151 percet) és hétvégén is (átlagosan 153 percet). A televíziózás hétköznapokon (átlagosan 133 perc) jóval kisebb szerepet kapott az X-generációs fiatalok szabadidős tevékenységeiben, mint hétvégén (átlagosan 205 perc).

Az Y-generáció szabadidős szokásai: az offline tevékenységek dominanciája

2004-ben az Y-generáció fiatal tagjainak 55 százaléka rendelkezett legfeljebb 3 órányi szabadidővel, 39 százalékuk tölthetett el 4–8 órát szabadon kötelezettségei után. Ezzel szemben hétvégén tetemesebb szabadidő állt a fiatalok rendelkezésére: 42 százalékuknak fél nap, 29 százalékuknak a teljes hétvége szabadon felhasználható maradt.

A szabadidős terek tekintetében az otthoni időtöltés volt a legkedveltebb. Hétköznap és hétvégén is szívesen töltötték szabadidejüket otthon az Y-generáció fiatal tagjai, ám a hétvégék esetében nagyobb szerepet kapott a kimozdulás, és kevésbé volt népszerű az otthoni időtöltés. A barátok, a rokonok, valamint a szórakozóhelyek és a kirándulások egyértelműen inkább a hétvégi szabadidő részét képezték, szemben a hétköznapokkal (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat
A legkedveltebb¹² szabadidős terek 2004-ben
(N_hétköznap = 4213, N_hétvégén = 4215; 15–23 évesek; százalékos megoszlás)

	Hétköznap	Hétvégén
Otthon	71	56
Barátoknál	30	42
Utcán	6	5
Sportpályán	6	4
Rokonoknál	3	8
Szórakozóhelyeken	3	12
Szabadban	3	7
Kulturális intézményben	1	1
Moziban	1	2
Bevásárlóközpontban	0	0

Forrás: Ifjúság2004

A tevékenységek közül a televízió a szabadidő jelentős mennyiségét lefedte. Az Y-generáció tagjai hétköznapokon átlagosan 2,5 órát (139 percet), míg hétvégén közel 4 órát (226 percet) töltöttek a televízióképernyő előtt. A számítógép-használaton belül az internetezés kevésbé minősült elterjedtnek: a korcsoport 12 százaléka egyáltalán nem netezett akkoriban. Mindössze ötödük (22 %) használta a világhálót napi rendszerességgel, negyedük pedig heti többszöri alkalommal (24 %).

A televíziózás terén a szubjektív anyagi helyzetnek jelentősége van, befolyása kettős. Egyrészt az egzisztenciális nehézségek szempontjából gondtalanul élők jóval kevesebb időt töltöttek a tévéképernyő előtt, mint a rendszeresen anyagi gondokkal küzdők. Hétköznapokon és hétvégeken is nagyjából 40–40 perccel több időt szántak tévézésre a rendszeres anyagi gondokkal küzdő fiatalok, mint a legstabilabb anyagi helyzetű kortársaik. Másrészt az is szembetűnő, hogy a nélkülözők, azaz a legrosszabb helyzetűek tévéfogyasztása nem illeszkedik ebben a tendenciába, mivel körükben visszaesett a televíziózással töltött idő mennyisége. A nélkülöző fiatalok hétköznapokon az anyagi helyzetük kapcsán a kisebb-nagyobb odafigyelést igénylőkkel mutattak nagyjából hasonló fogyasztási mintát, azonban hétvégén a tévézésre fordított időmennyiségük jóval az átlag alatt maradt, tehát a legalacsonyabb szintű tévéfogyasztással jellemezhető csoportnak számítottak (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat
A televíziózásra fordított átlagos időmennyiség a szubjektív anyagi helyzet függvényében 2004-ben
(percben; 15-23 évesek; N =4138; p ≤ 0,001)

	Hétköznap	Hétvégén
Gondok nélkül élnek	128	217
Beosztással jól kijönnek jövedelmükből	133	221
Éppen hogy kijönnek a jövedelmükből	147	229
Hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak	166	259
Nélkülözések között élnek	140	202

Forrás: Ifjúság2004

Az internetezés alapvetően az anyagi helyzettől függő tevékenységnek minősült 2004-ben. Így nem meglepő, hogy a státusészlelésnek jelentős szerepe volt a fiatalok internethasználatának alakulásában. A gyakran internetezők aránya a gondtalan anyagi helyzetűek esetében közel háromszor nagyobb, mint a nélkülözők körében. A legkevésbé intenzív internethasználat egyértelműen a legnehezebb anyagi helyzetűekre jellemző. 2004-ben minden harmadik 15–23 éves, ilyen értelemben problémás státusú családban élő fiatal teljességében elesett a világháló megismerésétől, és mindössze ötödük töltött időt netezéssel hetente több alkalommal (lásd a 4. táblázatot).¹³

4. táblázat
Internetezési gyakoriság a szubjektív anyagi helyzet függvényében 2004-ben
(percben; 15–23 évesek; N =3301; p ≤ 0,001)

	Hetente többször	Ritkábban	Soha
Gondok nélkül élnek	58	35	7
Beosztással jól kijönnek jövedelmükből	48	42	10
Éppen hogy kijönnek a jövedelmükből	42	42	15
Hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak	35	48	17
Nélkülözések között élnek	21	45	35

Forrás: Ifjúság2004

A Z-generáció szabadidős szokásai: az online tevékenységek egyeduralma?

A Z-generációs fiatalok átlagosan 3,4 órányi időmennyiséget oszthatnak be szabadon hétköznapokon kötelezettségeik után, míg hétvégén ennek közel háromszorosát, 9,2 órát. A szabadidős terek összevetéséből nyilvánvaló, hogy az otthon mint szabadidős tér egyáltalán nem veszített súlyából, hiszen a mediatizált eszközök legkönnyebb hozzáférése és legsokszínűbb használata otthoni körülmények között tud leginkább megvalósulni, még ha a wifik és a zsebben elférő kommunikációs eszközök világában élünk is. A kimozdulás, az aktív szabadidő háttérbe kerülését jelzi, hogy míg az Y-generáció tagjai hétvégente szívesebben hagyták el a lakást és kerestek kimozdulást jelentő tevékenységeket, addig a Z-generációs fiatalok már szombaton és vasárnap is szívesebben maradnak a négy fal között (lásd az 5. táblázatot).

5. táblázat
A legkedveltebb¹⁴ szabadidős terek 2012-ben
(N_hétköznap = 1301, N_hétvégén = 1344; 15–17 évesek; százalékos megoszlás)

	Hétköznap	Hétvégén
Otthon	85	76
Barátoknál	45	62
Sportpályán	6	7
Rokonoknál	4	8
Szabadban	4	5
Utcán	3	2
Bevásárlóközpontban	2	2
Kulturális intézményben	1	3
Moziban	0	1
Kocsma	0	1