Médiakutató 2026 nyár

Kommunikáció- és médiatudomány

Előszó

„A kommunikáció- és médiatudomány fogalma” címmel rendezett kerekasztal-beszélgetéshez

PDF-változat

Az MTA Kommunikáció- és Médiatudományi Osztályközi Állandó Bizottsága 2025. november 25-én „A kommunikáció- és médiatudomány fogalma” címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést. A Tardos Róbert, Szécsi Gábor, Szilágy-Gál Mihály és Szijártó Zsolt tartott előadásokat követő vitához Bajomi-Lázár Péter, Demeter Márton és Gálik Mihály szólt hozzá. Az alábbiakban a vitaindító felhívást és az előadások átdolgozott-szerkesztett változatát közöljük. Várjuk a további hozzászólásokat!¹

Az egykori államszocialista országok között Magyarországon egyedülállóan nagy hagyománya van a kommunikáció- és médiatudománynak: a szakterület intézményesült kutatása legalább 1969-ig, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont megalakulásáig nyúlik vissza. Ugyancsak 1969-ben jött létre az első hazai szakfolyóirat, a Rádió és Televízió Szemle. A diszciplína Magyarországon 1983 óta szerepel az egyetemi képzésben, 1997 óta pedig doktori program formájában is működik. Az MTA Kommunikáció- és Médiatudományi Osztályközi Állandó Bizottsága 2018-ban jött létre. A tudományág hazai hagyományai azonban korántsem tekintenek olyan nagy múltra vissza, mint a nyugati országokban. Az Egyesült Államokban például az 1910-es évekig nyúlnak gyökerei – a diszciplína egyik őse, a retorika tudománya pedig egészen az ókorig vezethető vissza.

A kommunikáció- és médiatudomány gyűjtőfogalom: magában foglalja mindazokat a diszciplínákat, amelyek tárgya a személyközi és a tömegkommunikáció. Tárgya egy lehetséges definíció szerint annak a szisztematikus vizsgálata, hogy milyen a kommunikáció természete, milyen hatása van, és milyen tényezők formálják. E diszciplínába tartozik – a teljesség igénye nélkül – az interkulturális kommunikáció vizsgálata, a kommunikációelmélet, a kritikai kultúrakutatás, a médiumelmélet, a médiajog, a médiapolitika, a médiarendszer-elmélet, a médiaszociológia, a média társadalomtörténete, az újságírás elmélete, a sztárkutatás, valamint az újmédia-kutatás. Társtudományai között megtaláljuk az esztétikát, az etológiát, az etikát, az evolúciós pszichológiát, a történelemtudományt, az irodalomtudományt, a jogtudományt, a közgazdaságtudományt, a kulturális antropológiát, a művészettörténetet, a nyelvészetet, a rendszerelméletet, a társadalomfilozófiát, a társadalomtörténetet, a technológiatörténetet, a politikai filozófiát, a politológiát, a szociálpszichológiát, a szociológiát és a pszichológiát. A kommunikáció- és médiatudomány kutatásmódszertana ugyancsak heterogén: egyaránt magában foglal leíró, magyarázó és normatív érvényű vizsgálatokat, és egyaránt él kvalitatív és kvantitatív kutatási eszközökkel.

De pontosan mit nevezünk kommunikáció- és médiatudománynak? Hol helyezkedik el a tudományok térképén: inkább a bölcsészet- vagy inkább a társadalomtudományok területén? Inkább a kommunikáció- és médiaközpontú, vagy inkább a társadalomközpontú megközelítés dominálja? Hol vannak a tudományág határai, azaz mi nem kommunikációtudomány? Mennyire segíti a kommunikáció- és médiatudomány heterogén jellege a diszciplína társadalmi és akadémiai elismertségét, és mennyiben gátolja azt? Hol tart ma Magyarországon a kommunikáció- és médiatudomány, és milyen lehet a jövője? Képes-e profitálni mindazokból a kommunikációtechnológiai változásokból – különösen a platformizáció és a mesterséges intelligencia térhódításából –, amelyek az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakították a személyközi és a társadalmi kommunikáció színtereit? Egyáltalán, képes-e a diszciplína követni e változásokat?