Tartalomjegyzék – 2008 tél

„Valahol rosszul van begombolva az egész magyar sajtó”

Egy rendszerváltó dokumentumról – húsz év után

Húsz évvel ezelőtt jelent meg először hivatalosan is Magyarországon a Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára. Erről a dokumentumról szólt az a pódiumbeszélgetés, amelyet a Zsigmond Király Főiskola és a Médiakutató rendezett 2008. szeptember 4-én a Kossuth Klubban. A Kritika című folyóirat 1988. októberi számában közölt Javaslat egyfelől bírálta a Kádár-rendszer tájékoztatáspolitikáját, másfelől felvázolt egy új, demokratikus nyilvánosságot. A dokumentum szerkesztőivel, a későbbi Nyilvánosság Klub alapító tagjaival: Gálik Mihály közgazdásszal, Halmai Gábor alkotmányjogásszal és Hirschler Richárd újságíróval Bajomi-Lázár Péter beszélgetett arról, hogyan született meg a dokumentum, milyen hatást gyakorolt a korabeli nyilvánosságra, és a rendszerváltás után közel húsz évvel mi valósult meg a benne foglalt elképzelésekből. Az alábbiakban a beszélgetést szerkesztett formában közöljük.

Wild Judit – Dull Szabolcs:

Az elnök emberei – munka közben

Kvalitatív kutatás az újságírói funkciókról és módszerekről

A Gőbölyös József „Soma” Alapítvány legújabb kvalitatív kutatásában a különféle újságírói információszerzési módszerek elfogadottságára, a preferált újságírói funkciókra, szerepfelfogásokra és a vélt közönség újságírói szereppercepcióira kereste a választ. A szervezet által megkeresett médiumok főszerkesztőinek válaszaiból kiderült: az amerikai kollégákhoz hasonlóan itthon is a leginkább elfogadott újságírói információszerzési módszer az informátorra gyakorolt nyomás, ám tőlük némileg eltérően hazánkban valamivel elfogadottabbak a megtévesztésen alapuló módszerek. Mindemellett a tengerentúli kollégákhoz többé-kevésbé hasonlóan gondolkodnak a magyar főszerkesztők az újságírói funkciókról, ám abban már komoly különbségek vannak, hogy a szakma vezetői mit gondolnak arról: mennyire fontos olvasóiknak az, amit a maguk számára annak tartanak. Ebből következően felmerül a kérdés: miként hat a public journalism és a közönség professzionális újságírásba való kisebb-nagyobb mértékű bevonódásának folyamata a saját és a közönségnek tulajdonított újságírói szerepfelfogásra.

Galambos Márton:

A német kiadók és a magyarországi újságírás

Volt-e hatásuk az elmúlt 18 évben az újságírói munka minőségére a magyar sajtóban domináns német kiadótulajdonosoknak?

A német lapkiadók jelenlétének Magyarországon 1990 óta alig kimutatható közvetlen hatása volt az újságírói munka minőségére és az újságírói kultúrára, pedig lapjaik tartalmi részén kívül minden területen – a nyomtatás, a terjesztés és a hirdetésértékesítés terén – igyekeztek saját szakmai standardjaikat és módszereiket meghonosítani. A német kiadói vezetők részint féltek, hogy „gyarmatosítónak” tekinthetik őket, és tartózkodtak a szerkesztőség munkájának befolyásolásától, részint cégeik eredményességében és nem az előállított lapok tartalmi színvonalában voltak érdekeltek. A magyar újságíróelit eközben nem szorgalmazta, sokkal inkább hárította a tulajdonostól (illetve az annak németországi kiadójánál dolgozó újságíróktól) érkező javaslatokat. A rendszerváltás utáni Magyarországon, ahol az újságírásnak alig voltak demokratikus hagyományai, a német kiadók tulajdonosai nem járultak hozzá az újságírói kultúra fejlődéséhez. Ugyanakkor igaz, hogy biztosították lapjaik hatékony üzleti működését, ami stabil gazdasági hátteret adott az újságírói munkának.

Lampé Ágnes:

Visszaküldő szolgálat

A cikkek megjelenés előtti átírhatóságáról – újságírói korlátozás vagy a tények ellenőrzése?

A nyilatkozónak a megjelenés előtt joga van átolvasni a kéziratot, és joga, hogy a tőle idézett szakaszokban korrigálja a tartalmi tévedéseket – ezt mondja ki a magyar sajtótörvény. Ehhez képest a gyakorlatban sokszor előfordul, hogy az interjúalany átírja a szöveget, kedve szerint bekezdéseket vesz ki az anyagból vagy tesz hozzá – akár olyasmit is, ami el sem hangzott. A jelenség Nyugaton szinte ismeretlen, nálunk mindennapos. Jobbára a nyilatkozó érti félre a szerepét, de az újságírók sem tökéletesek. A szerző részben saját újságírói tapasztalatait ismerteti szubjektív elemzésében.

Barta Judit:

A szélsőjobboldali tematika kezelése a magyar médiában

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet először 1996-ban mérte a társadalom szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal szembeni attitűdjét. Tizenegy évvel később, 2007-ben megismételte a felmérést. A kettő összevetéséből az tűnik ki, hogy a magyar társadalom veszélyérzete, a szélsőséges eszmékkel szembeni immunitása jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. Vajon mi a média felelőssége ebben a folyamatban? A magyar média mostanáig három sikertelen stratégiát alkalmazott a szélsőséges jelenségek bemutatására: a túldramatizálást, a bagatellizálást és a támogatást.

Borókai Gábor:

Fogyasztói média, avagy lufifújás reggeltől estig

Az alábbi írás egy tervezett sorozat első része. A Médiakutató a magyar sajtót és médiát gyakorlati oldaláról ismerő vezető szerkesztőket, újságírókat kíván megszólaltatni a hazai újságírás jelenlegi állapotáról, legfontosabb problémáiról, azok okairól, valamint a sajtó lehetséges és kívánatos fejlődési irányairól. A különböző álláspontok megjelenítésén túl célunk azok ütköztetése is, ezért helyet kívánunk biztosítani a már megjelent véleményeket opponáló írásoknak. Az első alkalommal a Heti Válasz főszerkesztőjének írását közöljük.

Takács Róbert:

A csehszlovák sajtóirányítás a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján, Budapestről nézve

1968 januárjában komoly esély nyílt arra, hogy Csehszlovákiában a korábbinál nagyobb politikai nyilvánosság jöjjön létre. Ennek kidolgozásában a szocialista táboron belül a hatvanas évek magyar tapasztalatai kínálkoztak a legígéretesebbnek. Paradox módon a prágai tavasz leverése után a csehszlovák sajtóirányítás szeme előtt szintén a magyar példa lebegett – ezúttal az 1956-os párhuzamok miatt. Ezzel magyarázható egyrészt az, hogy a csehszlovák sajtó irányítói folyamatosan a magyar eljárásokat tanulmányozták, másrészt az, hogy Budapest igyekezett ebben segíteni nekik, és szorosan követte az ottani történéseket.

Herendy Csilla:

Weboldalfejlesztés: hagyományos és innovatív módszerek

A weboldalak tesztelése a fejlesztés korai szakaszában jóval költséghatékonyabb, mint a későbbi, negatív visszajelzések kapcsán történő alakítgatásuk, újratervezésük. Kérdés azonban, hogy a weboldalak készítésekor pontosan mikor és milyen módszerekkel érdemes tesztelni azokat. Az alábbi írásban mindenekelőtt áttekintést nyújtok a weboldalak tervezésének egy lehetséges és ideálisnak mondható folyamatáról, majd bemutatom, hogy hol, milyen fázisokban alkalmazhatók a különböző hagyományos, illetve innovatív tesztelési módszerek. Az utóbbiak közül részletesen foglalkozom a tekintetkövetéses és az online fókuszcsoportos vizsgálattal: egyrészt ezek elméleti alapjaival, másrészt gyakorlati alkalmazhatóságukkal, amelyet magam is kipróbáltam a magyarorszag.hu oldal tesztelése során.

Tóth Péter István:

A médiaerőszak-félelmek eredete

Tudjuk, vagy azt hisszük, hogy tudjuk, a média befolyásolja az embereket. Ugyanakkor igyekszünk elkerülni azt az érzést, hogy védtelenek vagyunk a tömegkommunikáció hatásaival szemben. Egy egészséges énkoncepcióval rendelkező ember jobbnak tartja magát az átlagnál, többnyire meggyőződése, hogy tudja, mikor hat rá egy televízió-műsor vagy egy folyóirat-tanulmány. A félelem, hogy mások erre kevésbé képesek, arra ösztönöz sokakat, hogy a média szigorúbb ellenőrzését sürgessék. Az aggodalom annál erősebb, minél kevesebbet tudunk azokról a másokról, így heurisztikus ítéletek alapján tudunk csak döntéseket hozni. Hibásan ítélkezünk vagy csak óvatosak vagyunk? A probléma értelmezéséhez Davison harmadikszemély-hatás elméletét, valamint Haselton és Buss evolúciós pszichológiai hibakezelő elméletét alkalmazzuk.

Vincze László:

Kétnyelvűség, média- és nyelvválasztás

Egy révkomáromi empirikus kutatás tapasztalatai

Ez az írás egy Révkomáromban végzett kérdőíves felmérés tapasztalatait összegzi. A kutatás célja annak megállapítása volt, hogy a helyi szlovák, illetve magyar gimnáziumban tanuló diákok mely nyelven használják a különböző médiumokat, s nyelvi hátterük – családjuk nyelvhasználati jellemzői, valamint az iskola oktatási nyelve – milyen módon befolyásolja médiaválasztásukat. A kutatás során kiderült, hogy mind a családban használt nyelv, mind az iskola tanítási nyelve szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a diákok mely nyelven használják a különböző médiumokat. Az egyes médiumok használatához választott nyelv pedig összefüggésben áll azzal, hogy mely nyelven használják a másik két médiatípust. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a vegyes nyelvű környezetben élő fiatalok médiahasználatát egyfajta „nyelvi mobilitás” jellemzi.