Tartalomjegyzék – 2018 nyár

Bene Márton – Somodi Dániel:

„Mintha lenne saját médiánk…”

A kis pártok és a közösségi média

Az internet politikában való megjelenésétől a kutatók régóta a politikai játéktér kiegyenlítését várják. Bár a web 1.0 kontextusban végzett kutatások eredményei cáfolták e nézetet, a közösségi média elterjedése újranyitotta a vitát. E kutatás kis magyar pártok közösségimédia-aktivitásának működtetőivel készített interjúk elemzésével vizsgálja, hogy maguk a kisebb szereplők miként ítélik meg a közösségi média szerepét, illetve hogyan és milyen célokra alkalmazzák e platformokat.

Dessewffy Tibor – Gurály Sára – Mezei Mikes:

„Nélküled az élet elképzelhetetlen számomra! A példaképem vagy!!”

Mikrocelebek rajongói Magyarországon

Az elmúlt két évtized digitális változásainak eredményeképpen újfajta jelenségek, illetve már meglévők átalakulása vált megfigyelhetővé. Az egyik ilyen jelenség a hírességek világában játszódó, a turneri demotikus fordulat logikáját követő mikrocelebritás térnyerése. Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy ez az újfajta hírességtípus a legpontosabban a rajongói táborokkal való relációban értelmezhető. Népszerű magyarországi mikrocelebek követőinek feltérképezésével egyrészt a rajongók csoportokba tömörülését, másrészt – a Facebookon kifejtett aktivitásuk alapján – fogyasztási szokásaikat vizsgáljuk. A digitális lábnyomokból rekonstruált preferenciák alapján három, eltérő igényekkel és tartalomfogyasztási szokásokkal rendelkező rajongótábort különítünk el. A különbözőségek és a gyakorlatok sokszínűségének azonosításával arra törekszünk, hogy a felismert szubkultúrák megértését, majd ezáltal a kulturális állampolgárság térnyerését segítsük elő.

Szekfü András:

Filmek és forintok

Szakmai kordokumentum 1981-ből

Külsős szerkesztő-riporterként 1981-ben, majd 1984-ben néhány kommunikációs témájú anyagot készítettem a Hajdu János által szerkesztett A Hét című vasárnap esti televíziós magazinba. Első anyagom elkészítése annyira érdekesnek tűnt számomra, hogy az adás után a történetet elmeséltem egy ismerősnek, és ezt felvettem magnóra. Az alábbi szöveg ennek az 1981-es hangfelvételnek kis mértékben rövidített és szerkesztett, de tartalmilag dokumentum hűségű változata. A forgatás 16 mm-es színes negatívra történt, az adásba került változatot az MTVA Archívuma ma is őrzi. Szövege e cikk végén olvasható.

Kékesdi-Boldog Dalma:

Az 1980-as évekbeli magyar tájékoztatáspolitika egy rendkívüli esemény tükrében

A csernobili atomkatasztrófa a Népszabadságban

A médiarendszer és a politikai rendszer kapcsolatát nemcsak a hatalom és az irányítás módja felől lehet megközelíteni, hanem a médiapolitika gyakorlati működésén keresztül is. A Kádár-korszak tekintélyelvű tájékoztatáspolitikájában az 1980-as évekre bizonyos makro- és mikropolitikai tényezők következtében számos apró erózió jelent meg, amelyek hatására a sajtóirányítás egyre rugalmasabbá vált, és főként már csak retorikai szinten követte a szovjet tájékoztatáspolitikai modellt. A gyakorlatban ugyanis számos, az államszocialista narratívába nehezen beépíthető eseményről is tájékoztatnia kellett. A következőkben a tájékoztatáspolitika gyakorlati működését az 1986-os csernobili atomkatasztrófa Népszabadságban megjelenő – a radioaktív sugárzással kapcsolatos – híreinek elemzésével fogom jellemezni. Jelen írásban kutatási részeredményeim közreadásával egy esettanulmányon keresztül a Kádár-korszak médiarendszer-elméleti megközelítésére teszek kísérletet, és előre vetítem ezen elméletek átgondolásának szükségességét is.

Barta Judit:

A magyar újságírók gyakorlatai a közösségi médiában

A dialógus hiánya

A közösségi média nem egyéb, mint aggregált privát szférák együttese, kereskedelmi szereplőkkel kiegészítve, ami a konvergens médiakörnyezet és a megosztásalapú információterjedés miatt gyakorlatilag egybemosódik az online sajtó által kreált „hivatalos” nyilvánossággal. A hírmédia szereplőinek intézményes és egyéni stratégiákat kell találniuk arra, hogy ebben a hálózati hírökoszisztémában kiemelt információs csomópontok maradhassanak. Az újságírói praxisra hatással vannak a széles értelemben vett digitális kultúra folyamatosan változó gyakorlatai, de az adott újságírói kultúrától függ, hogy e gyakorlatokat a szakma miképpen hasznosítja vagy formálja a maga képére. Az angolszász újságírók praxisát nagymértékben áthatotta a technológiai know-how és így a digitális kultúrát jellemző transzparencia és participativitás, ám a magyar online újságírószakma a digitális kultúra e jegyeit kevésbé olvasztotta magába. Így itthon a felhasználókkal való együttműködés korlátozottabb formája valósul meg, tehát nem figyelhető meg a „hálózati újságíró” megjelenése. A dolgozat ennek az adaptálásbeli eltérésnek az okait vizsgálja.

Gálik Mihály:

In memoriam Denis McQuail 1935–2017

Alkotó kezdeményező, az európai médiakutatás egyik úttörője, rendszerező, elemző és irányt mutató tudós – ezekkel a kifejezésekkel jellemezte a jeles European Journal of Communication szakfolyóirat jelenlegi három szerkesztője a 2017 nyarán elhunyt Denis McQuail személyiségét. Mellettük még tizenkét jól ismert, neves pályatárs idézi fel a köztiszteletben állt társadalomkutató emlékét és munkásságát. Majdhogynem páratlan, hogy tudományos szakfolyóiratban több mint húsz oldalt tegyen ki egy búcsúztató összeállítás, mégsincs benne túlzás: McQuail olyan életművet hozott létre és hagyott ránk, amely még sokáig hatni fog, bármennyire is felgyorsult a társadalmi idő.

Szabó Lilla:

„A nemzet a vérünk, a tüdőnk és a szívünk”

Andreas Musolff Political Metaphor Analysis című könyvéről

George Lakoff és Mark Johnson 1980-ban Metaphors We Live By címen megjelent könyve megváltoztatta mindazt, amit a metaforákról addig gondoltunk. A kognitív nyelvészet által használt elmélet szerint a metaforákra nem csupán irodalmi művek díszítőelemeiként, az átlagember számára megfoghatatlan szóképekként és a nyelv tudatos manipulálásaként kell gondolnunk, hanem átszövik mindennapjainkat, nemcsak a beszéd, hanem a gondolat szintjén is. A címben idézett megállapítás a nemzetre vonatkozóan is metaforikus elképzelésen alapul, mégpedig a nemzet test metaforát jeleníti meg. Ez azt jelenti, hogy a nemzetet a test fogalmain keresztül ábrázoljuk, így válik értelmezhetővé például a „nemzethalál” kifejezés.

Mátyus Imre:

A közösségi média magunknak valósága

Daniel Miller és munkatársai How the World Changed Social Media című könyvéről

Daniel Miller és szerzőtársai néhány éve egy olyan projektbe vágtak, amely a hagyományos offline és online etnográfia keverékével, különböző lokalitásokban igyekszik feltárni a közösségi média szerepét, értelmezését, a hozzá kapcsolódó praxisokat. Az elemzett kötet e projekt elméleti középpontja, szakirodalmi és módszertani összefoglalás a közösségi média és a társadalom közötti kölcsönhatásokról.

Oroszi Borbála:

A vallási kommunikáció diszciplináris beágyazottsága Magyarországon

Máté-Tóth András Vallási kommunikáció és vallási diskurzusok című könyvéről

Máté-Tóth András valláskutató, kommunikációs szakember 1996 óta oktat a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Vallástudományi Tanszékén, jelenleg tanszékvezető egyetemi tanár. Magyar nyelven az elsők között, 2013-ban jelentette meg Vallási kommunikáció és vallási diskurzusok című könyvét, amelyben a vallási diskurzusok kutatását helyezi el a vallástudomány és a kommunikációtudomány metszetében. Célja az, hogy a klasszikus és a kortárs vallás- és kommunikációtudományi szakirodalomra alapozva mutassa be a vallási kommunikáció és a vallási diskurzusok sajátosságait.

Jámbor Dorottya:

Hírszerkesztés genderszemüvegen keresztül

Sarah Macharia és Pamela Morinière Genderetikus újságírás és médiavállalati irányelvek című könyvéről

Bár a 20. és a 21. században közelebb kerültünk a nemek egyenjogúságához, még mindig nem sikerült teljesen felülkerekedni a társadalom androcentikus mivoltán. E cél elérése érdekében jelent meg az a kétkötetes kézikönyv, amely a genderszempont újságírói etikába való beépülését kezdeményezi. A Genderetikus újságírás és médiavállalti irányelvek című kötetet Sarah Macharia és Pamela Morinière jegyzi. Érdekesség, hogy a kiadvány a World Association of Christian Communication (Keresztény Kommunikációs Világszövetség) és az International Federation of Journalists (Nemzetközi Újságíró Szövetség) közös gondozásában jelent meg 2013-ban. Ezt 2014-ben követte a magyar fordítás, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség közbenjárásával.