Kulcsszó – Facebook

Farkas Xénia – Burai Krisztina – Bene Márton:

Hullámok meglovaglása

Hogyan alakítja át a politikai szereplők tematizációs stratégiáit egy külső sokk a kampány során?

Médiakutató, 2024. nyár, XXV. évf., 2. sz.

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy egy, a választási kampányt meghatározó külső sokk miként befolyásolja a politikai vezetők tematizációs stratégiáit. A 2022-es magyarországi országgyűlési választási kampány egyedülálló alkalmat kínál ennek vizsgálatára, hiszen Oroszország hat héttel a választás napja előtt támadta meg Ukrajnát. Kutatásunk célja annak feltárása, hogy a sokkoló esemény hatására változtak-e a kampány tematizációs stratégiái, és ha igen, akkor melyek a változások fő irányai. Vizsgálatunk a magyar pártvezetők kampány alatti Facebook-bejegyzéseinek tartalomelemzésére támaszkodik, és a háború kitörése előtti és utáni időszakra egyaránt kiterjed. Eredményeink azt mutatják, hogy bár a háború, a gazdaság és a külpolitika nagyobb szerepet játszik a legtöbb politikai szereplő kommunikációjában február 24-e után, a politikai szereplők kommunikációs stratégiájában jelentős különbségek vannak.

Gayer Zoltán:

Mi a média?

Javaslat egy új médiatipológiára

Médiakutató, 2022. ősz–tél, XXIII. évf., 3–4. sz.

Tanulmányomban amellett érvelek, hogy az internetről nem érdemes médiumként beszélni. Médiumoknak az internet csatornája révén működő alkalmazásokat és weboldalakat kell tekintenünk. Meghatározásom szerint a médium egy adatállományhoz köthető, algoritmusalapú kódolási rendszer. E gondolatmenetet tágabb keretbe helyezem, és kidolgozok egy olyan kategóriarendszert, amelynek segítségével minden – régi vagy új – médium egyaránt meghatározható.

Juhász Vanessza – Bene Márton:

Sok beszédnek sok az alja?

A pártok és pártvezetők online argumentációjának vizsgálata a 2022-es országgyűlési választási kampányban

Médiakutató, 2022. ősz–tél, XXIII. évf., 3–4. sz.

A 2022-es országgyűlési választási kampányban azt vizsgáltuk meg, hogy a politikai vita egyes elemei, így a szubjektív vélemény és az egymásra való reagálás milyen mértékben és minőségben van jelen a politikai szereplők Facebook-kommunikációjában. Kutatásunk során pártok és pártvezetők 2441 kampány alatti Facebook-bejegyzését elemeztünk. Eredményeink szerint a politikai szereplők véleménytelített kommunikációt folytatnak a közösségi oldalon, és nagymértékben közpolitikai kérdésekre fókuszálnak. Tényalapú forrásokra ritkán támaszkodnak, és az ad hominem érvelés nagy szerepet játszik megnyilatkozásaikban, viszont egyéb érvelési hibák kevésbé jellemzőek kommunikációjukra. Az egymás megszólalásaira adott reakciók igen ritkák a vizsgált bejegyzésekben. A főbb mintázatok hasonlóak a politikai oldalak között, viszont elmondható, hogy általánosságban az ellenzéki oldalak argumentatívabb, reaktívabb és több érvelési hibát alkalmazó kommunikációt folytatnak, mint a kormánypárti oldalak.

Burai Krisztina:

(Ki)követés politikai okokból?

Az állampolgári kurátori tevékenység vizsgálata a Facebookon a válogatottfolyam-koncepció alapján

Médiakutató, 2022. nyár, XXIII. évf., 2. sz.

Az internet és a közösségi oldalak elterjedése olyan közeget teremtett, amelyben a felhasználók hírforrások széles köréhez férnek hozzá, az elérhető tartalmak sokasága pedig azt eredményezi, hogy az állampolgárok kénytelenek valamilyen stratégia alapján válogatni az elérhető tartalmak között, amire a vizsgálat középpontjában álló platform, a Facebook számos lehetőséget kínál. Kutatásomban arra a kérdésre kerestem választ, hogy a felhasználók élnek-e a különféle, a politikai tartalmak kezelésére szolgáló funkciók lehetőségével a Facebook felületén, ezek ugyanis erősíthetik az információs közeg homogenizációját. E kérdést 1000 fős, a főbb demográfiai szempontokra reprezentatív kérdőíves kutatás segítségével vizsgáltam. Az eredmények alapján elmondható, hogy mind a pozitív, mind a negatív hírvonalszerkesztési funkciók rendszeres használata csak a felhasználók kis részére jellemző.

Schleicher Nóra:

Tükröm, tükröm mondd meg nékem!

Gender és vizuális önreprezentáció a Facebookon

Médiakutató, 2019. ősz, XX. évf., 3. sz.

E tanulmány magyarországi középiskolás lányok és fiúk vizuális identitáskonstrukcióit hasonlítja össze. Egy reprezentatív kérdőíves kutatásból származó 362 profilkép részletes elemzésével keres választ arra a kérdésre, hogyan jelenítik meg és hozzák létre (gender)identitásukat a tinédzser korosztály képviselői a Facebookon. Az eredmények – a nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban – azt mutatják, hogy a fiatalok vizuális önreprezentációja ezen a platformon alapvetően konform. Az életkorra jellemzőnek tartott kísérletezés, normasértés, határátlépés – különösen a lányok esetében – nagyon kevéssé jellemző. A vizuális önmegjelenítés a nőiesség és a férfiasság hagyományos ábrázolási formáiból táplálkozik, és újrateremti a társadalmi nemekhez kapcsolódó sztereotipikus jelentéseket.

Dessewffy Tibor – Gurály Sára – Mezei Mikes:

„Nélküled az élet elképzelhetetlen számomra! A példaképem vagy!!”

Mikrocelebek rajongói Magyarországon

Médiakutató, 2018. nyár, XIX. évf., 2. sz.

Az elmúlt két évtized digitális változásainak eredményeképpen újfajta jelenségek, illetve már meglévők átalakulása vált megfigyelhetővé. Az egyik ilyen jelenség a hírességek világában játszódó, a turneri demotikus fordulat logikáját követő mikrocelebritás térnyerése. Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy ez az újfajta hírességtípus a legpontosabban a rajongói táborokkal való relációban értelmezhető. Népszerű magyarországi mikrocelebek követőinek feltérképezésével egyrészt a rajongók csoportokba tömörülését, másrészt – a Facebookon kifejtett aktivitásuk alapján – fogyasztási szokásaikat vizsgáljuk. A digitális lábnyomokból rekonstruált preferenciák alapján három, eltérő igényekkel és tartalomfogyasztási szokásokkal rendelkező rajongótábort különítünk el. A különbözőségek és a gyakorlatok sokszínűségének azonosításával arra törekszünk, hogy a felismert szubkultúrák megértését, majd ezáltal a kulturális állampolgárság térnyerését segítsük elő.

Zsila Ágnes – Demetrovics Zsolt:

Cyber-viktimizáció és cyber-agresszió

A közösségioldal-használat összefüggései az online bántalmazással

Médiakutató, 2018. tavasz, XIX. évf., 1. sz.

A cyberbullying (online bántalmazás) meghatározás szerint elektronikus eszközök közvetítésével történő ismételt, szándékos, agresszív tett, amely negatív pszichológiai következményei miatt került a tudományos érdeklődés fókuszába. Mégis viszonylag kevés kutatás irányult a cyberbullying-tapasztalatok és a közösségioldal-használat kapcsolatának feltárására. E tanulmánynak két célkitűzése volt: azonosítani a leggyakoribb cyberbullying-formákat, valamint feltárni az internethasználat, a közösségioldal-használat és a cyberbullying-tapasztalatok összefüggéseit serdülő és felnőtt közösségioldal-használók mintáján (N = 1500; 57,9 % férfi; átlagéletkor = 28,9 év, szórás = 8,7). Az eredmények szerint az elkövetők többnyire a bántalmazás nyílt formáit – például a lángháborút és a kiközösítést – részesítették előnyben. Az áldozatok gyakran nyílt és privát formákat – például zaklatást – is tapasztaltak. Az áldozattá válást a legerősebben az elkövetőként szerzett tapasztalatok jósolták be, míg az elkövetővé válást az áldozati szerepben szerzett tapasztalat. Az áldozatok között több volt a nő, idősebbek, több közösségi oldalon is aktívak voltak, óvatosabb adatvédelmi stratégiákat alkalmaztak, és több pszichiátriai tünetről számoltak be azoknál, akik nem tapasztaltak cyberbullyingot. Az elkövetők között ellenben több volt a férfi, fiatalabbak voltak, több időt töltöttek az interneten, és a közösségi oldalakon visszaigazolt ismerőseik közül kevesebbet ismertek személyesen. Ezek az eredmények hozzájárulhatnak a prevenciós és az intervenciós programok hatékonyabbá tételéhez.

Tófalvy Tamás:

Minden egyben Tibi atyától Kasza Tiborig

Felhasználói szokások és fogyasztási mintázatok a Facebook által dominált magyar digitális tartalom-ökoszisztémában

Médiakutató, 2018. tavasz, XIX. évf., 1. sz.

Mára a Google mellett a Facebook vált a legnagyobb globális tartalommegosztó platformmá, ezzel a magyar digitális média-ökoszisztémában is meghatározóvá, elérve Európa legintenzívebb közösségi médiahasználó nemzetének gyakorlatilag összes internetezőjét. A magyar médiatartalmak Facebookon való fogyasztásáról, megosztásáról és értelmezéséről szóló adatokból két nagy trend rajzolódik ki. Az egyik szerint a mai magyar nyelvű interneten a legsikeresebb szereplők – mint például Tibi atya, Kasza Tibor és a Mindenegybenblog – elérései sokszorosan meghaladják a hagyományos médiavállalatok eléréseit azáltal, hogy forgalmukat a Facebookra optimalizálják. A másik szerint a hagyományos médiavállalatok tartalmainak online disztribúciója is egyre jobban kötődik a platformhoz: a felhasználók túlnyomó része már nagyrészt vagy kizárólag a Facebookon keresztül olvas híreket és egyéb tartalmakat. E tanulmányban nemzetközi és eddig nem feldolgozott hazai adatok alapján ezeknek a trendeknek a tágabb kontextusát, fontosabb részleteit és lehetséges következményeit kísérlem meg értelmezni. Melyek azok a médiatartalmak, amelyek a legtöbb interakciót produkálják a magyar Facebookon? Hogyan fogyasztanak a felhasználók médiatartalmakat a platformon, és milyen attitűdjeik vannak? Milyen hatással van a Facebook a tartalomszolgáltatók márkáira és tartalmainak megítélésére, és ebből milyen következtetéseket lehet levonni a hazai tartalomszolgáltatás jövőjére nézve?

Babarczy Eszter:

Őcsény a Facebookon: a viták tartalomelemzése

Médiakutató, 2018. tavasz, XIX. évf., 1. sz.

A magyar belpolitikai klímát tükröző őcsényi eset – egy menekülteket üdültető program kudarca a helyiek ellenállása miatt – Facebookon folytatott vitáit dolgoztam fel. A fő kérdésem az volt, hogy mennyiben tapasztalható politikai oldalak szerinti szelektív befogadás a kommentelők között, illetve mennyiben polarizálódott a vita, és mi lehet ennek a magyarázata. A tartalomelemzés során azt találtam, hogy a kormánykritikus és a kormányközeli hírforrások közönsége között jelentős mértékű az átfedés, legalábbis a kommentelők tekintetében. A vitákra jellemző a dialogikus szerkezet, de indulatosak és erősen polarizáltak. Ezután egy nyitott kérdéssel vizsgáltam, miként ítélik meg a vitát a résztvevők. Azt találtam, hogy az erős polarizáltság zavarja a megszólalókat, és a politikai elitnek, valamint a médiának tulajdonítják a megosztottságot.