Tartalomjegyzék – 2019 nyár

Pusztai Virág:

A képekben rejlő kifejezési lehetőségek képfilozófiai reflexiói néhány újmédia-jelenség tükrében

Az olyan közösségi oldalak és alkalmazások megjelenésével, amelyek kifejezetten fényképek és videók megosztásán alapulnak, ismét előtérbe került a kérdés: vajon átvehetik-e a képek az írott szó helyét? Amennyiben napjaink vizuális médiajelenségei felől közelítünk, és számolunk a technikai kép jellemzőiben bekövetkezett változásokkal, arra a következtetésre juthatunk, hogy e dilemma – mint egy folyamat lehetséges kimenetelének latolgatása – bizonyos mértékig létjogosultságát veszítette. Napjainkban ugyanis nem a hagyományos technikai kép az, amely az írott szavak kiszorítására tör, hanem a hibrid kép és az akusztikus, illetve vizuális összetevőkkel egyaránt operáló multimédia. Másfelől a képek kontra szavak polémia aktuális is, amennyiben segít megvilágítani, hogy a megszületni látszó vizuális nyelv milyen viszonyban állhat a verbálissal. Az alábbi tanulmány ehhez a vitához kíván adalékokkal szolgálni azáltal, hogy a képi fordulat hatómezejében fogant képfilozófiai reflexiók tükrében vizsgál néhány vizuális újmédia-jelenséget.

Pólya Tamás:

A videojátékok kultivációs elemzése

Alapvetések és nemzetközi kutatások

A kultivációs elmélet a tömegmédia egyik meghatározó hatáselmélete. Fókuszában a televíziós műsorfolyam által megjelenített értékrendszer elemzése áll. Az utóbbi néhány évtizedben azonban „történetmondó” médiumként a televízió mellett a digitális játékok (videojátékok) is igen népszerűvé váltak, és számos eredményes nemzetközi kutatás jelzi, hogy a kultivációs megközelítés a digitális játékokra is megbízhatóan alkalmazható, hiszen a videojátékok audiovizuális médiumában éppúgy lehetséges értékrendszert kifejezni és sugallni az ábrázolt elemekkel (narratívával, képi-hangi megjelenítéssel, összefüggésekkel), mint a televíziós médiaanyagokban, s ezek mellett további figyelmet érdemel az interaktív rétegük is. Tanulmányom első felében kitérek a digitális médiumok történetmesélő szerepére, illetve a kultivációs elméletnek a videojáték-kutatás vonatkozásában is releváns alapvetéseire, kritikáira és újabb fejleményeire, majd áttekintem a kultivációs szempontból jelentős videojáték-fogyasztási adatokat, és összehasonlítom a játékos- és a tévénéző-típusokat. Tanulmányom második felében a videojátékozásnak a televíziózáshoz képesti sajátosságaival és a konkrét kultivációs elemzésekkel foglalkozom. Írásom felfogható válaszként is arra a kérdésre, hogy a kultivációs elmélet ugyanolyan gyümölcsözően használható-e a videojáték – mint népszerű tömegmédium – üzenetrendszereinek vizsgálataiban, amiként a televíziós műsorokéban. Itt a (hagyományos) televíziózás és a videojáték (videojátszás) négy alapvető különbségét veszem szemügyre, majd azokat a nemzetközi kutatásokat tekintem át, amelyek egy vagy több videojátékot vizsgáltak a kultivációs elmélet segítségével.

Buvár Ágnes:

A tipikus reklámok reprezentációjának hatása a szponzorált tartalmak felismerésére és értékelésére

E vizsgálat középpontjában a szponzorált tartalmak reklámként való azonosítása és kategorizálása (reklámfelismerése) áll. Vizsgálatunk a meggyőzési tudatosság modelljére, illetve a kategorizációs- és sémaelméletek következtetéseire épül. Kutatási kérdésünk arra irányult, hogyan befolyásolják a reklámmal kapcsolatos előzetes tapasztalatok (konkrétan: a tipikus reklám reprezentációja) a szponzorált tartalmak reklámfelismerését és értékelését. A feltáró, kevert módszerű kutatásban 253 személy (átlagéletkor = 25,9 év, szórás = 6,34 év, 60,7% nő) vett részt; egy kontrollingert és tizenegy szponzorált tartalmat vizsgáltunk ismételt méréses kérdőívvel. A résztvevőket a tipikus reklámreprezentációjuk alapján öt különböző csoportba soroltuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a csoportok között különbség van a szponzorált tartalmak reklámfelismerésének terén. Emellett a tipikus reklám reprezentációja öt inger esetében moderálta a reklámfelismerés kedveltségre gyakorolt hatását. A tanulmány megvitatja az eredmények gyakorlati jelentőségét is mind a reklámszakemberek, mind a szabályozó testületek szempontjából.

Polyák Gábor – Szávai Petra – Urbán Ágnes:

A politikai tájékozódás mintázatai

A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrejötte, illetve piaci pozíciója erősítette fel újra azt a vitát, hogy melyik politikai oldalnak nagyobb a súlya a médiában. A Mérték Médiaelemző Műhely a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézettel együttműködve 2018-ban ötödik alkalommal készítette el a magyarországi hírfogyasztási szokások elemzését. A kutatás kifejezetten arra a kérdésre keres választ, hogy a hírfogyasztók mely forrásokból tájékozódnak a közéleti, politikai kérdésekről. Az adatok alapján hírfogyasztói csoportok képezhetők, és választ kapunk arra is, mennyire zárkóznak be a hírfogyasztók saját politikai oldalaik hírbuborékaiba.

Polyák Gábor – Torbó Annamária:

Az újságírás-oktatás helyzete Magyarországon

Egy összehasonlító kutatás eredményei és tanulságai

A digitalizáció alapjaiban rengette meg az újságírás dinamikáját és az újságírók mindennapi munkáját. Az újságírói gyakorlattal párhuzamosan az újságírás-oktatásnak is lépést kell tartania a technológiai és a gazdasági változásokkal. A NEWSREEL (New Skills for the Next Generation of Journalists) című Erasmus+ stratégiai partnerségi projekt keretében végzett összehasonlító kutatásban négy európai ország – Magyarország, Románia, Németország és Portugália – akadémiai szintű újságíró-képzéseit vizsgáltuk abból a nézőpontból, hogyan jelennek meg az újfajta újságírói készségek a kiválasztott egyetemek tananyagaiban. Az elemzés centrumát a következő négy alterület jelentette: az adatújságírás, a kollaboratív újságírás, az újságírás új üzleti modelljei, valamint a digitális kor etikai kihívásai. A kutatásból kiderül, hogy a vizsgált intézmények eltérő módon és mértékben alkalmazkodtak a médiaipar megváltozott igényeihez. Írásunkban elsősorban a magyar eredményekre fókuszálunk.

Kiss Eszter:

Populizmus és terrorizmus-menedzsment

Betekintés a terrortámadásokat értelmező politikai beszédbe

Ez az esettanulmány betekintést kíván nyújtani a terrorizmusról való kommunikáció változásaiba, populista mintázatokat keresve vezető politikusok beszédeiben. Ehhez az Egyesült Államok és Franciaország, valamint Magyarország és Németország vezetőinek a 2001. szeptember 11-ei USA elleni és a 2015. november 13-ai párizsi terrortámadások utáni első hivatalos beszédeit elemzi. A terrortámadások jelentését mindig az azokat körülvevő társadalmi, politikai kontextusban vizsgálva arra a kérdésre keres választ, hogy a populista politikák által dominált szimbolikus valóság 2015-ben mennyiben változtatta meg ezeket politikai nyilatkozatokat. A felszólalásokat főként a patriotizmus és az erődemonstráció jellemzi, azonban míg 9/11 után leginkább a sokk uralta őket, addig 2015-ben a politikai vezetők saját politikai narratívájuk mentén, akár tervezhetőmenedzsment- jellegűen igyekeztek kezelni és irányítani a társadalmi reakciókat. E tervezett válaszok tükrözik az adott közösség politikai környezetét és társadalmi problémáit. Így Orbán Viktor beszédében 2015-ben számos populista vonás érhető tetten.

Kékesdi-Boldog Dalma:

Magyar sajtótörténeti krónikák

Murányi Gábor A sajtó szövedéke című könyvéről

Murányi Gábor Pulitzer-emlékdíjas sajtótörténész, újságíró, A magyar sajtó története című mű társszerzője (Buzinkay Géza és Kókay György mellett). Tizenhat évet töltött a Magyar Nemzetnél, jelenleg a HVG munkatársa. Sajtótörténeti áttekintő és oknyomozó cikkeit kilenc könyvben és ugyanennyi folyóiratban adta közre az elmúlt három évtizedben. A múlt szövedéke. Históriák a megbicsaklott 20. századból című 2004-es munka társkiadványának tekinthető a közelmúltban megjelent, A sajtó szövedéke. Huszadik századi laphistóriák című kötet. Ebben a szerző negyvenkilenc eset leírásán keresztül igyekszik a XX. századi magyar sajtó történetét bemutatni. Murányi saját elmondása szerint az írásait legszívesebben múltböngésző krónikáknak nevezi, amelyek az újságírás és a hatalom viszonyáról szólnak (Murányi 2019). Kutatásának célja az újságírók, a hatalom és a sajtószabadság viszonyának feltárása, valamint az egyes sajtótörténeti esetek mögött rejlő politikai intenciók megismerése volt.

Lips Adrián:

Hollywood „bezöldül”? Az ökokritika és a közönségfilm kapcsolata

Hódosy Annamária Biomozi – Ökokritika és populáris film című kötetéről

Hódosy Annamária a Szegedi Tudományegyetemen oktat, a médiaelméleteket, a testelméleteket és az ökokritikát kutatja. Biomozi – Ökokritika és populáris film című kötetében, amely 2018-ban a Tiszatáj Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg, a környezetvédelem témájának megjelenítési módjait és annak lehetséges következményeit vizsgálja a közönségfilmekben.

Sipos Balázs:

Bevezetés az internetes kommunikációba

Szűts Zoltán Online. Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei című könyvéről

Szűts Zoltán munkája alcíme szerint az internetes kommunikáció és média történetével, elméletével és jelenségeivel foglalkozik. Ezt leírhatjuk úgy is, hogy a szerző az internetes kommunikáció bizonyos, inkább talán „technikatörténeti” kérdéseitől kezdve – egyebek között – az „interperszonális” (de nem közvetlen emberi!) kommunikáció változásain, az újságírás, a politikai kommunikáció, a városi élet átalakulásán és az üzleti világban jelentkező új intézményi megoldásokon át a nyilvánosság szerkezetének alakulásáig sokféle jelenséggel és az ezeket értelmező elméletekkel, modellekkel foglalkozik új könyvében.