Médiakutató 2008 nyár

Jog

Cseh Gabriella:

A közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása

Ez az írás a közszolgálati médiumok finanszírozásáról szóló európai uniós dokumentumokat és egyes nyugat-európai országok finanszírozási gyakorlatát tekinti át, majd javaslatot tesz a magyarországi közmédiumok támogatása érdekében az üzemben tartási díj új feltételek közötti visszaállítására.

1. Bevezető

Európai uniós médiapolitikai és szabályozói evidencia, hogy az állam kötelessége elegendő pénzügyi forrást biztosítani a közszolgálati műsorszolgáltatóknak. Azok az európai államok, amelyek részt vettek az 1994-es prágai miniszteri konferencián, vállalták, hogy

„…fenntartanak, és ha szükséges, létrehoznak egy olyan megfelelő és biztonságos finanszírozási keretet, amely garantálja a közszolgálati média számára közszolgálati feladatainak ellátását”.1

Hasonló elveket fogalmaztak meg a médiapolitikusok az 1996-os Európa Parlamenti Határozatban, amely a közszolgálati televízió szerepét fogalmazta meg multimédia-környezetben, és ugyanezen elv köszön vissza a közelmúltból is, az Európa Tanács 2006-os nyilatkozatából, amely kifejezetten felhívja a tagállamokat, hogy

„…nyújtsanak jogi, politikai, pénzügyi, technikai és más eszközöket ahhoz, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók szerkesztői függetlenséget és intézményi autonómiát élvezhessenek annak érdekében, hogy a politikai és a gazdasági beavatkozás bármilyen kockázata elkerülhető legyen”.

A közszolgálati médiumok finanszírozása nem pusztán pénzügyi kérdés. A finanszírozás forrásai, módja és mértéke alapvetően határozza meg az érintett médiumok működését, a műsorok típusait és tartalmát. Azaz a finanszírozás forrásai, mértéke és kiszámíthatósága közvetlen hatású a közmédium műsorpolitikájára. Minél nagyobb mértékben van rászorulva a közszolgálati média központi költségvetési forrásokra, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a mindenkori kormány részéről politikai nyomásnak lehet kitéve. A közszolgálati műsorszolgáltatók politikai, közéleti műsorai emiatt politikailag egyoldalúvá válhatnak, az adományozó aktuális kormányzat szája íze szerint alakulhatnak. Ezáltal sérül a pártatlanság, a sokoldalú tájékoztatás vagy akár egyes kisebbségek érdekképviseletének a szinte minden európai médiatörvényben meghatározott, a közmédiumokra fokozott hangsúllyal vonatkozó követelménye.

A közmédiumok finanszírozási rendszerének tehát meghatározó a szerepe abban, hogy azok milyen mértékben és színvonalon képesek megvalósítani közszolgálati „küldetésüket”.

2. A finanszírozás lehetséges forrásai, különös tekintettel az üzemben tartási díjra

2.1. A finanszírozás lehetséges forrásai

Ideális körülmények között a finanszírozás különböző forrásai együttesen megfelelő eszközök a közszolgálati misszió megvalósításához. Ideális esetben a közmédiumnak stabil, hosszú időre előre kiszámítható a jövedelemforrása, és nincs kizárólagosan egy vagy két bevételi forrásra rászorulva. Az is fontos, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók bevételi forrásainak alakulása elég dinamikus legyen ahhoz, hogy ezek a médiumok ne váljanak teljesen versenyképtelenné a piacon: hogy rákényszerüljenek a nyitottságra, a különböző fejlesztésekre, egyes, a közszolgálati tevékenységgel összeegyeztethető új közönségigények teljesítésére. Vagyis a forrásoknak kettős célt kell szolgálniuk: a közszolgálatiság stabil fenntarthatóságát és a közszolgálati tevékenység szakmai fejlődését. Közgazdasági szempontból a közszolgálati műsorszolgáltatás a közjavak (merit goods) kategóriájába tartozik, vagyis azon áruk és szolgáltatások közé, amelyek alapvető fontosságúak a társadalom számára, és amelyeket a kereskedelmi médiapiac nem szándékozik előállítani, illetve fenntartani. A közmédium programjaihoz való hozzáférés társadalmi érdek, valamennyi állampolgár érdeke, ezért annak fenntartása a kollektív finanszírozás valamely formáját igényli.

A digitális audiovizuális médiakörnyezetben néhány tekintetben újra kell gondolni a közszolgálatiság fogalmát és szerepét, és ennek megfelelően kell pozicionálni a közmédiát egy dinamikusan változó piaci környezetben. Mindehhez pedig meg kell találni a legadekvátabb finanszírozási szabályozási keretet és forrás(oka)t. Európában a közmédiumok finanszírozásának lehetséges forrásai a következők:

Közfinanszírozásból származó bevételek Piaci bevételek
nézői/hallgatói előfizetési díjak reklámbevételek
koncessziós díjak szponzori bevételek
állami költségvetési támogatás jogdíjak, programeladások
egyéb közpénzek egyéb üzleti tevékenység

Az európai uniós tagállamokban a közmédiumok finanszírozásának egyik alapvető forrása a készülék-üzembentartási díj. Tipikus megoldás, hogy az üzemben tartási díjra épülő rendszerben minden egyes, műszakilag műsorszolgáltatási program vételére alkalmas televíziókészülék után havidíjat vagy éves díjat kell fizetni.

A készüléktulajdonosok díjfizetési kötelezettsége független attól, hogy valóban igényt tartanak-e a közszolgálati médiumok műsorszolgáltatására vagy sem („szolidaritási elv”). Ez a szolidaritási elv különbözteti meg az előfizetési díjat a kereskedelmi csatornák műsoraihoz való hozzáférésért fizetett díjaktól.

A másik, nem elhanyagolható forrás – főként Közép- és Kelet-Európában, de néhány régi uniós tagállamban is – az állami költségvetésben megállapított éves juttatás vagy támogatás. Ez a finanszírozási rendszer azonban potenciá­lis forrása lehet egy kvázi állami műsorszolgáltatás kialakulásának.

2.2. A készülék-üzembentartási díj melletti érvek

2.3. Az üzemben tartási díj ismételt, de facto bevezetésének magyarországi hátrányai

2.4. Az üzemben tartási díj alapjának és mértékének szempontjai

Az új digitális infokommunikációs közegben az üzemben tartási díj indokoltságát, alapját és mértékét újra kell gondolni, különösen a következő szempontokból:

2.5. Az EBU szabályozási ajánlása a közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozására vonatkozóan

Az EBU (Európai Műsorszolgáltatási Unió), a közszolgálati műsorszolgáltatók egyik legbefolyásosabb európai lobbi-szervezete 2007 februárjában közzétett, a közmédiumok finanszírozására is kitérő mintaszabályozása a következő finanszírozási megoldásokat javasolja a közszolgálati műsorszolgáltatóknak:

Az EBU fent idézett mintaszabályzatában hangsúlyozza, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatási díjra vonatkozóan a mintaszabályozásban tanácsolt megoldásokat a nemzeti sajátosságokhoz kell igazítani.

3. A közmédiumok finanszírozásának mechanizmusai és intézményi háttere

3.1. Finanszírozási mechanizmus

Az Európai Unió „régi” tagállamaiban a közmédia finanszírozásának mértékét előzetes konzultációs folyamat eredményeként határozzák meg. A folyamat leglényegesebb fázisai a következők:

A BBC esetében például a kormány állapítja meg az előfizetési díj mértékét. A díjmegállapítás jelenleg hét évre történik, mégpedig egy inflációs rátával kombinált formában, így biztosítva a befolyó jövedelem kiszámíthatóságát, tervezhetőségét. A BBC-nél a hosszabb távú időszakra történő díjmegállapítás és a számítási módszer bevezetése egyben azt is jelenti, hogy a kormánynak nincs beleszólása a díjak esetleges emelésének kérdésébe, a parlament hatáskörébe tartozik a rögzített indexálásnak megfelelő díjemelés éves elfogadása.

Az automatikus inflációs indexálás önmagában sokszor nem elegendő megoldás, hiszen a közmédiumok költségei gyorsabban növekednek, mint az infláció. Az indexálás megfelelőbb lehet, ha a magánszektorban a munkaerőt terhelő költségek növekedéséhez vagy például a nemzeti kiskereskedelmi árindexhez igazítják, kiegészítve egy meghatározott százalékkal (például 0,5 %), illetve tekintetbe veszik az inflációtól független iparági áremelkedéseket vagy az esetleges árcsökkenéseket is.

3.2. A német közszolgálati műsorszolgáltatási finanszírozási modell

Az uniós tagállamok megoldásai közül érdemes röviden áttekinteni a német közmédia-finanszírozási megoldást, mivel az alapvetően az üzemben tartási díjra épül,3 illetve megfelelő példaként szolgál arra, hogy miként lehet átláthatóan, a gazdaságossági és a hatékonysági szempontokat maximálisan figyelembe véve kialakítani az üzemben tartási díj biztonságos meghatározásának mechanizmusát.

Németországban az üzemben tartási díjnak két, törvényi szinten deklarált funkciója van. Egyrészről a közszolgálati műsorszolgáltatás ellátásának biztosítását kell majdnem teljesen fedeznie, másrészről a közszolgálati műsorszolgáltatás fejlesztésére is jutnia kell belőle.

Az üzemben tartási díj megállapítása szövetségi szinten történik. 1975-ben, a tartományi kormányok miniszterelnökeinek határozata alapján létrehoztak egy független bizottságot, a Kommission zur Ermittlung des Finanzbedarfs-t (Pénzügyi Szükségleteket Megállapító Bizottság – a továbbiakban: KEF). A KEF-nek kulcsfontosságú szerepe van a díjak meghatározásában. A 16 független szakértőből álló szervezetbe minden tartomány egy-egy tagot delegál, mégpedig úgy, hogy valamennyi érintett szakterület képviselve legyen.

A közszolgálati műsorszolgáltatók a KEF-nek terjesztik elő költségvetési igényeiket. A KEF megvizsgálja az előterjesztéseket, tiszteletben tartva a műsorszolgáltatók program-összeállításra (programming) vonatkozó függetlenségét. Ezt követően javaslatot tesz a tartományi kormányok vezetőinek, a tartományi miniszterelnököknek a beszedendő díj mértékére. A díj mértékének megállapításakor a KEF lényegében azt vizsgálja, hogy a közmédiumok program-összeállításokról hozott döntései megfelelnek-e a jogszabályban meghatározott közszolgálati feladatoknak, és az ehhez előterjesztett finanszírozási szükségleteket a gazdaságosság és a költséghatékonyság szempontjai szerint alakították-e ki.

A KEF a vizsgálati eljárás folyamán megállapítja a közszolgálati műsorszolgáltató pénzügyi szükségleteit. Az általa javasolt üzemben tartási díj összegét veszik alapul a tartományi kormányok és a parlamentek döntéseik során, bár a KEF javaslatát nem feltétlenül kell elfogadniuk. A javasolt mértéktől való eltérést azonban a tartományok műsorbizottságaival és a műsorszolgáltatókkal, valamint a KEF bevonásával meg kell vitatniuk, és az eltéréseket meg kell indokolniuk.

A leírt mechanizmusból jól érzékelhető, hogy ez a díjmegállapítási rendszer sem teljesen mentes az állami beavatkozás lehetőségétől, mivel a díj szintjéről hozott végleges döntés a tartományi parlamentek kezében marad, amelyek a független szakértői bizottság döntéseitől eltérhetnek. Ebben a vonatkozásban a német alkotmánybíróság 1994-ben iránymutató határozatot hozott.4 Ebben kifejtette, hogy a KEF által javasolt mértéknél csak akkor lehet alacsonyabb szinten megállapítani az üzemben tartási díjat, ha annak indoka a műsorszolgáltatás szabadságánál fontosabbnak vélt ok. Az ítélet azt is megállapítja, hogy csak akkor lehet eltérni a KEF javaslatától, ha nem sérül az információhoz való szabad hozzáférés joga.

A tartományi parlamentek az alkotmánybíróság ítéletét szem előtt tartva 1994 és 2005 között mindig elfogadták a KEF javasolt díjait. 2005-ben azonban a KEF által javasoltnál alacsonyabban elfogadott díjak miatt a közszolgálati műsorszolgáltatók ismét sikerrel fordultak alkotmánybírósághoz, vitatva a tartományi kormányoknak és a parlamenteknek a díjmegállapításban és a közszolgálati műsorszolgáltatást illetően játszott szerepét.

A KEF meghatározott időszakonként jelentést készít, amelyben a közszolgálati médiumok pénzügyi helyzete mellett saját vizsgálati tevékenységét is ismerteti. A műsorszolgáltatók pénzügyi helyzetének bemutatása során a KEF javaslatot tesz arra, hogy szükséges-e, és ha igen, milyen mértékben és időponttól az üzemben tartási díj mértékének változtatása. A különböző fejlesztési feladatok és lehetőségek függvényében a KEF egy intervallumot javasol a díj mértékének emelésére. A műsorszolgáltatók képviselőit a KEF szükség szerint meghívja a tanácskozásaira, a jelentésben közzéteendő végső véleményének kialakítása előtt azonban mindenképpen lehetőséget ad számukra, hogy álláspontjukat kifejthessék. E célból a jelentés tervezetét megküldi a közszolgálati műsorszolgáltatóknak (ARD, ZDF stb.), és a tervezetre adott véleményüket belefoglalja a végleges jelentésbe.

A KEF 16 tagját öt évre kérik fel a tartományok miniszterelnökei, és a tagok maguk közül választanak elnököt és helyettest. A szakértőket úgy kell összeválogatni, hogy különböző szakterületekről érkezzenek:

3.3. A jelenleg hatályos magyarországi szabályozási modell

Jelenleg a médiatörvényben rögzítetteknek és a kialakult gyakorlatnak megfelelően a magyar közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozása több forrásból történik. Ezek:

A finanszírozási források közül jelenleg az üzemben tartási díjból származik a közmédiumok bevételeinek döntő hányada. Ennél a pontnál érdemes megvizsgálni a díj jelenlegi szabályozását és státusát.

3.4. Az üzemben tartási díj beszedése elmaradásának problémája

A 2002-ben megalakult kormánykoalíció kampányígéretének megfelelően – vitatható módszerrel – de facto eltörölte az üzemben tartási díjat. A kormány a 1110/2002-es kormányhatározatban „átvállalta” a nézőktől a háztartásonként akkor havi 740 forintban megállapított összegű díjat. A médiatörvény módosítását mellőzve – amely kétharmados parlamenti jóváhagyást igényelt volna – az állam egyszerűen nem szedte be a díjat. Ennek következtében 2002 júliusától a Magyar Televízió Zrt. költségvetését – bevételi szükségletéhez képest jelentéktelen reklámbevételeitől eltekintve – az állam fedezte.

2007. április 1-jétől a műsorszolgáltatási díjat egy szűk érintetti körben (meghatározott közületektől) ismét az APEH szedi be fogyasztási adóként, és tíz százalék kezelési költség levonása mellett befizeti azt a Műsorszolgáltatási Alapba. A Kormány az APEH által beszedendő üzemben tartási díjat az alapnak megelőlegezi. A jelenlegi szabályozás szerint az üzemben tartási díj összegét a mindenkori költségvetési törvény határozza meg. Ez a 2006. évre vonatkozóan 967 forint. Ez az előirányzat csak akkor jelent többletforrást a közmédiumoknak, ha az APEH által beszedett díj lényegesen meghaladja a várt mértéket.

4. Szabályozási javaslatok

4.1. A közszolgáltatási műsorszolgáltatók lehetséges finanszírozási megoldásai

4.2. Független testület felállítása a finanszírozás jóváhagyására

4.3. Önálló közmédia-finanszírozási törvény

A közszolgálati műsorszolgáltatás kiemelkedő társadalmi jelentőségéből fakadóan célszerűnek mutatkozik, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozását külön törvény rögzítse, amelyben – egyebek mellett – meg kell határozni a finanszírozás lehetséges forrásait, a finanszírozást jóváhagyó bizottság eljárását és hatáskörét, az üzemben tartási díj mértékének kiszámítható, hosszú távú, több évre szóló számítási módjának kritériumait és az egyéb bevételi forrásokat.

Lábjegyzetek

1
A legfontosabb vonatkozó európai dokumentumok a következők: az 1994-es Prágai Határozat; az Európa Tanács 1996-os R(60)10. számú ajánlása; az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Jegyzőkönyv a közszolgálati műsorszolgáltatásról; az 1999. január 25-ei európai tanácsi állásfoglalás a közszolgálati műsorszolgáltatásról; a Bizottság közleménye az általános érdekű szolgáltatásokról Európában (2001/C 17/04) (ennek bizottsági felülvizsgálata jelenleg, azaz 2008 közepén folyamatban van).
2
Ez az, amit a hatályos médiatörvény „üzemben tartási díjnak” nevez. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért így nevezzük azt a díjat, amelyet a közszolgálati műsorszolgáltatáshoz való hozzáférésért cserébe kell fizetni.
3
A rádió- és tévédíjon kívül a közszolgálati médiumoknak lehetnek kereskedelmi és egyéb bevételeik is.
4
BvL 30/88, 1994. február 22., BVerfGE 90.
5
Az állandó munkacsoportok a következők: Eredmény és finanszírozás, Személyügy, személyi ráfordítások, Programköltségek, Tárgyi eszközök, befektetések, saját tőke, hitelek, Módszertani fejlesztések, gazdaságossági jelentések.
Médiakutató podcast
Támogass adód 1%-ával

A Médiakutató Alapítvány fő tevékenységeként immár 24. éve adja ki a Médiakutató folyóiratot. A lap rendszeresen közöl szaktanulmányokat a médiajog, a médiapolitika, a médiaszociológia és a médiatörténet területéről, számos tanulmánya tananyaggá vált a felsőfokú kommunikáció- és médiaképzésben. Minden nyomtatásban megjelent tanulmány elérhető honlapunkon (www.mediakutato.hu) is. A szerkesztőség díjazás nélkül, társadalmi munkában dolgozik. Amennyiben fontosnak tartod a Médiakutató fennmaradását, kérjük, támogasd munkánkat! A szerkesztőség

Adószámunk: 18687941-2-43

Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink
Facebook