Jog

Gálik Mihály:

Nekirugaszkodás

Megjegyzések az Európai Parlament és a Tanács az uniós médiaszabályozás átalakításáról szóló javaslatához

A műholdas műsorszolgáltatások megindulása a televíziózásban az 1980-as évek elején komoly kihívást jelentett az ágazat szabályozása számára, hisz az egyes országok addig zárt piacain megjelentek a külföldi eredetű televíziós műsorszolgáltatások (angolul ezekre a TWF − Television Without Frontiers − rövidítés használata lett általános). A televíziózás közösségi szabályozásának túl kellett lépnie a nemzetállami határokon, így az Európai Gazdasági Közösség Tanácsa 1989 végén kiadta a határokat átlépő televíziózás irányelvét, amelyet a folyamatos technológiai és gazdasági innovációkra reagálva többször átdolgoztak, az internetes/online szolgáltatások szabályozására pedig külön irányelvet fogadtak el az ezredforduló után. Az Európai Bizottság 2022 őszén nyilvánosságra hozott javaslata, az Európai Médiaszabadáságról Szóló Törvény tervezete (EMFA) a médiaszolgáltatások egészét átfogva alkot meg egy közös szabályozási keretet a belső piaci médiaszolgáltatásokra.

Cseres Kati:

A versenyhatóságok szerepe a médiapluralizmus védelmében

Bár a médiapluralizmus az Európai Unióban alapvető érték, az EU nem rendelkezik kifejezett hatáskörrel a média szabályozására. Valójában a média mint az uniós politika egyik területe hiányzik az EU Szerződésekből, és az EU jogi eszközei is korlátozottak e téren. Mivel azonban a média az egységes piac fontos gazdasági ágazataként is működik, a médiapiacok szabályozása az EU belső piaci és versenyjogi hatásköre alá tartozik. A versenyjog területén a Bizottság közvetlen és kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, és messzemenő felügyeleti jogkörrel. Ez a tanulmány bemutatja, hogy általában a versenyjog és különösen az fúziók ellenőrzése alapvető szerepet játszik a médiapiacokon a jelentős gazdasági erő felhalmozódásának ellenőrzésében és megakadályozásában, és azt elemzi, hogy a versenyhatóságok – ugyan közvetettebb módon, mint a médiaszabályozók – miként védhetik meg a versenyképes médiapiacokat. Szerepüket a közelmúltban értelmezték az uniós bíróságok is, amelyek fontos elveket határoztak meg arra vonatkozóan, hogy mi minősül hatékony versenyjogi jogérvényesítésnek – ez kulcsfontosságú azokban a helyzetekben, amikor a médiapiacokat a jogállamiság visszalépése érinti.

Bayer Judit:

EMFA: lehetséges-e a hatalmi egyensúly? A nemzeti médiaszabályozó hatóságok függetlenségének kilátásai az unióban

Az EMFA által javasolt szabályozási modell sarokkövei a független médiahatóságok, amelyek egy új Testületben tömörülnek. Ez kapcsolná össze az uniós elvek érvényesítését ellenőrző Bizottságot a tagállami, szuverén médiahatóságokkal. A hatósági függetlenség hiánya nemcsak az EMFA érvényesülését veszélyezteti, hanem az európai sztenderdek fellazulásával is fenyeget. Bár az AVMS irányelv 30. cikke már 2020-tól kötelezően előírja a függetlenség kritériumait, néhány állam (így Magyarország) esetében ezek egyáltalán nem vagy csak formálisan teljesülnek. Ez az elemzés felidézi, hogy a formális függetlenség helyetti tényleges függetlenség vizsgálatára is létezik már módszertan. Rámutat a függetlenség jogi szabályozásának paradoxonjára, és arra, hogy a függetlenség negatív értelmezése (a valamitől való mentesség) helyett az egyenlő távolságok elvének alkalmazása tűnik az új európai iránynak; eszerint a szereplők kölcsönösen ellenőrzik egymást és egymás hatását ellensúlyoznák.

Simon Éva:

A média tulajdonosi szerkezetének átláthatósága az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabálytervezetben: szabályok és hiányosságok

E tanulmány a médiaszolgáltatók tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát elemzi az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabálytervezetben (EMFA) és az ahhoz kapcsolódó ajánlásban. A médiaszolgáltatók tulajdonosi szerkezetének átláthatósága a médiapluralizmus mérésének és a médiakoncentráció korlátozásának egyik alapfeltétele. Azt vizsgálja, milyen lehetőségei vannak az uniós jogalkotónak, hogy jogszabályi kereteket teremtsen egy nyilvános, naprakész, folyamatosan elérhető adatbázis létrehozására, különös tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2022. novemberi ítéletére. E tanulmány amellett érvel, hogy a médiaszolgáltatók esetén a tulajdonosok magánélethez fűződő érdeke a média társadalmi szerepét is figyelembe véve kisebb súllyal esik latba, mint a nyilvánossághoz fűződő érdek, és konkrét megoldásokat javasol a jogalkotónak a megfelelő nyilvánosság megteremtése érdekében.

Gosztonyi Gergely – Lendvai Gergely Ferenc:

Az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabálytervezet 17. cikkének kritikai elemzése

A hagyományos médiaszolgáltatók tartalmainak online óriásplatformokon való megjelenése napjaink egyik kulcsfontosságú témája. Az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabálytervezetet (EMFA) 17. cikke ennek szabályozára tesz kísérletet. Ugyanakkor látható, hogy a jelen szövegváltozat sem mentes még a hibáktól: mind a Digitális szolgáltatásokról szóló rendelettel való harmonizálása, mind a fogalomhasználata, mind pedig a benne foglalt „média-gyorsítósávi” mechanizmus alapos jogalkotói vizsgálatot követel a végső szöveg elfogadásáig.

Polyák Gábor:

Az állami hirdetések szabályozása az Európai Médiaszabadság Törvény tervezetében

Az állami hirdetések mennyisége és diszkriminatív elosztása a magyar médiarendszer és médiaszabadság egyik legsúlyosabb problémája. Az Európai Médiaszabadság Törvény eredeti tervezete, valamint a Tanács és az Európai Parlament LIBE bizottságának módosító javaslatai a kontrollálatlan közpénzköltés visszafogásának fontos kísérletei. E tanulmány azt mutatja be, milyen megoldást kínál az európai szabályozási javaslat, és az hogyan értelmezhető az európai intézmények korábbi gyakorlata alapján.

Koltay András – Nyakas Levente:

A média európai szabályozásának kérdőjelei az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló rendeletjavaslat apropóján

Ez az elemzés uniós és médiajogi szempontból tekinti át az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabály (EMFA) javaslatát. A szabályozás jogalapját vizsgálva bemutatja az uniós szintű médiaszabályozás feltételrendszerét, és azt a javaslatra alkalmazva megkérdőjelezi a javaslat alapvető célkitűzését – az uniós belső piac egészséges működésének fenntartását –, így a szabályozás szükségességét, illetve az ehhez választott szabályozási formát. Az EMFA-javaslat egyes szabályozási tárgyköreit vizsgálva a szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy az jelen formájában sérti a szubszidiaritás elvét és a tagállami szuverenitást. Ha a javaslat szabályozási célja tejes mértékben a határokon átívelő szolgáltatásokra irányulna, akkor általános garanciális szabályok elfogadhatók lennének, azok megvalósítására vonatkozó részletszabályok meghatározása nélkül, irányelv vagy egy ajánlás formájában.

Polyák Gábor – Nagy Krisztina:

Az egészségügyi kommunikáció alkotmányos keretei

A Covid19 a közösségi média korszakának első világjárványaként „infodémiát” is előidézett. Félretájékoztatás, dezinformáció és pletykák veszélyeztetik az egészségügyi krízis kezelését. E tanulmány az infodémia jelenségének bemutatása után az egészséghez való jog, a tudomány szabadsága és a véleményszabadság közötti alapjogi ütközéseket elemzi.

Balogh Zsolt György – Böröcz István – Kiss Attila – Polyák Gábor – Szőke Gergely László:

Az adatvédelmi hatásvizsgálat módszertana

Az európai adatvédelmi reform során a technológiai forradalom által vezérelt társadalmi változásokra is reagálva olyan általános előírások fogalmazódtak meg, amelyek biztosíthatják az átlátható és arányos adatkezelést. Az új előírások között is egyre nagyobb hangsúlyt kap az angolszász jogrendszerekben a közszféra egyik kiemelkedő fontosságú – részben – önszabályozó módszere, az adatvédelmi hatásvizsgálat. A hatásvizsgálat fontos eleme lehet a személyes adatok védelmének, mivel célja az azokat érintő, a magánszférát veszélyeztető eljárások azonosítása és teljes vagy részleges kiküszöbölése. A vizsgálat céljából kiindulva annak lefolytatásában érdekelt lehet minden személyes adatot kezelő telekommunikációs cég is.

Kóczián Sándor:

A politikai reklámok szabályozása a magyar jogrendszerben

A tanulmány az elektronikus médiában jelentős korlátozás alá eső politikai reklámok hazai szabályozását tekinti át. Ismerteti a politikai reklám meghatározását és a médiatörvény előírásait, külön kitérve a társadalmi célú reklámok megítélésével kapcsolatos problémákra. Részletesen elemzi a politikai reklám tiltására irányuló kísérleteket: a politikai hirdetések közzétételének közszolgálati médiaszolgáltatókra való korlátozását, amit az 1/2013. (I. 7.) alkotmánybírósági határozat alaptörvény-ellenesnek nyilvánított; az Alaptörvény negyedik módosítását, amely a megsemmisített szabályokat beemelte az Alaptörvénybe, és amely a pártok számára kizárólag ingyen, a közszolgálati médiában tette volna lehetővé a hirdetések közzétételét. Az Alaptörvény negyedik módosítását érintő hazai és nemzetközi kritikák hatására végül elfogadták az Alaptörvény ötödik módosítását is, amelynek nyomán politikai reklám médiaszolgáltatásban továbbra is csak ellenérték nélkül, de már a kereskedelmi médiaszolgáltatások útján is közzétehető. A tanulmány végül bemutatja az ötödik módosítással összefüggésben módosított új, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvénynek a politikai reklámok kampányidőszakban történő közzétételére vonatkozó részletes szabályait.

Szeghalmi Veronika:

A képmás polgári jogi védelme és a hazai szabályozás alapvonalainak áttekintése európai példákon át

Az új Polgári Törvénykönyv a korábbi bírói gyakorlatot alapul véve alakította át a személyhez fűződő jogokra vonatkozó szabályozást. Jelen írás a képmás védelmét ellátó új szabályt elemzi, valamint nemzetközi példákkal állítja párhuzamba azt. A korábbi szabályozáshoz képest a változások értelmezése miatt az írás különösen aktuális.

Tófalvy Tamás:

Média a törvényen túl?

Önszabályozás a magyar írott médiában: elõzmények, kontextus, lehetõségek

Az önszabályozásnak – azaz a médiatartalmak államtól és törvénytől független, tartalomszolgáltatók általi kontrolljának – nincs nagy múltja a magyar írott médiában, és egyelőre a jelene és a jövője is bizonytalannak látszik. A rendszerváltás óta többnyire csak elszigetelt kezdeményezések voltak arra, hogy a nyomtatott és az online sajtópiac szereplői saját kezükbe vegyék a tartalomszabályozást. A jelen bizonytalansága egyebek között abból fakad, hogy a hatályos törvény önálló önszabályozó testületeknek nem, csupán a Médiatanáccsal szerződésben álló társszabályozó szervezeteknek ad lehetőséget arra, hogy – rendkívül korlátozott hatáskörben – bizonyos ügyekben saját maguk dönthessenek. Bár 2012 tavaszán megalakult az eddigi legszélesebb körű hazai önszabályozási együttműködés, a Főszerkesztők Fóruma, a törvényi konstrukció vegyes szakmai fogadtatása, az önszabályozási hagyományok hiánya, a hazai közéleti sajtó csökkenő példányszáma és a közvélemény érdektelensége együttesen teszi bizonytalanná a jövőt. Továbbra sem egyértelmű, mekkora autonómiája és valós mozgástere lehet az újonnan létrejött szervezetnek, és hogy megvalósulhat-e az államtól és a törvénytől legalább részben független írottmédia-önszabályozás Magyarországon.

Kóczián Sándor:

A trágár nyelvhasználat korlátozása a magyar médiaszabályozásban

Az elektronikus médiaszabályozás egyik legérdekesebb területe a trágár kifejezések és a „csúnya” szavak, a durva beszéd korlátozása. Az ilyen megnyilvánulások önmagukban véve nem jogellenesek, a véleménynyilvánítás szabadságába tartoznak. A trágár, durva beszéd használata azonban szigorú korlátozás alá esik az elektronikus médiában. Ennek legfőbb indoka a kiskorúak védelme, mivel ezt a kiskorúak számára nem megfelelő, káros tartalomnak tekintik. A tanulmány az elektronikus médiában megjelenő trágár, durva beszéd magyar szabályozását mutatja be, részletesen elemezve az ORTT és a Médiatanács trágár kifejezésekkel kapcsolatos gyakorlatát. A jogszabályi környezet bemutatása mellett ismerteti a Médiatanács 1037/2011. (VII. 19.) számú határozatával elfogadott úgynevezett klasszifikációs ajánlását, amely a trágár, durva beszéd megítéléséről is útmutatást nyújt. Bár a trágár nyelvhasználat kifejezett tilalma sem a régi, sem az új médiatörvényben nem szerepel, az ORTT és a Médiatanács, valamint a bíróságok számtalan, a műsorszámok korhatár-besorolásával kapcsolatos határozatban foglalkoztak az obszcén, trágár kifejezések használatának kérdésével. Említést érdemelnek a talkshow-k (Mónika-show) és valóságshow-k (ValóVilág 4), amelyekben fokozottabban jelentkeztek az erősen trágár, durva kifejezések használatának problémái. Az írás kitér a rádióban előforduló trágár nyelvhasználatra is, és néhány szóban felidézi a zeneszámokban használt durva beszéd kapcsán az úgynevezett Ice-T-ügyet.

Koltay András:

A médiahatóság döntései és azok bírósági felülvizsgálata a gyűlöletbeszéd tárgyában (2001–2013)

Az elso médiahatósági döntés a gyűlöletbeszéd tárgykörében csak 2001-ben, öt évvel az első médiatörvény hatályba lépését követoen született meg. A médiahatósági jogalkalmazás ezt követően is csak nehézkesen fejlődött, reflexiója a folyamatosan alakuló alkotmánybírósági gyakorlathoz ellentmondásos volt. Nehezen alakult ki a korlátozás világos, egyértelmű mércéje (ehhez részben az eljárások, a panaszok relatíve alacsony száma is hozzájárult). A hatósági jogalkalmazási gyakorlatból – ideértve az ORTT és a Médiatanács gyakorlatát is – mégis összegyűjthetők fontos tapasztalatok. A médiaszabályozás vonatkozó rendelkezéseinek alkotmánybírósági megítélésébol kinyerhető iránymutatások felidézését követően ezen hatósági gyakorlatot kísérlem meg áttekinteni.

Bartóki-Gönczy Balázs:

A „must-carry” szabályok jelene és jövõképe az Európai Unióban

Az Egyetemes szolgáltatási irányelv által a must-carry szabályok vonatkozásában lefektetett garanciális alapelvek célja a tagállamok túlzottan heterogén szabályainak közelítése, valamint az aránytalanul versenytorzító nemzeti szabályozás megakadályozása volt. E tanulmány egyik célja annak megvizsgálása, hogy a nem túl részletes és konkrét harmonizációs szabályok, valamint a nem minden kérdésre kitérő bírói esetjog alapján mennyire tekinthető homogénnek a tagállamok szabályozási gyakorlata, illetve hogy milyen „modellek” alakultak ki az elmúlt 11 évben a vizsgált 17 tagállamban. Másodsorban pedig arra keressük a választ, hogy igazolhatóak-e még a must-carry szabályok az egyre inkább valósággá váló internetes médiafogyasztás korában, ahol a tartalmak „hozzáférése” helyett és mellett egyre inkább azok „kereshetősége” válik kihívássá.

Kóczián Sándor:

A magyar médiaszabályozás és az információforrások védelme

Az újságírók információforrásainak védelme, a forrásvédelemhez való jog a sajtószabadság egyik legfontosabb eleme. Biztosítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sajtó megfelelően el tudja látni legfontosabb feladatát, a közvélemény tájékoztatását a közérdeklődésre számot tartó ügyekben. Kérdés tehát, hogy az újságírókat milyen mértékben illeti meg az a különleges jogosultság, hogy megtagadhassák bizalmas forrásaik kilétének felfedését. E tanulmány az információforrások védelmének magyar szabályozását tekinti át. Részletesen elemzi a médiaalkotmány korábbi szabályait, amelyeket számtalan kritika ért – a Bodoky-ügy tanulságait látva egyáltalán nem alaptalanul –, és amelyeket végül a 165/2011. (XII. 20.) AB határozat alkotmányellenesnek is talált. Ezt követően ismerteti a néhány hónappal ezelőtt elfogadott, a forrásvédelem új szabályait is tartalmazó törvénymódosítást, amely a médiaalkotmány forrásvédelemre vonatkozó rendelkezéseinek újraalkotásával és az eljárási törvényekbe beépített új szabályokkal nagyjából megnyugtató módon, az európai normákhoz igazodva rendezte az forrásvédelem kérdését.

Lampé Ágnes:

Médiaszabályozás: pró és kontra. Simon Éva, Széky János, Hanák András, Polyák Gábor, Koltay András, Nyakas Levente és Lapsánszky András a 2010‐es médiatörvény‐csomagról

A 2010‐es médiatörvény‐csomag számos elemző, politikus és civil szervezet bírálatát váltotta ki; a kritikákról lapunk 2011. tavaszi és őszi számában közöltünk összeállítást. Ezúttal a jogszabálycsomag bírálói mellett annak támogatói is megszólalnak. Simon Évát, Széky Jánost, Hanák Andrást, Polyák Gábort, Koltay Andrást, Nyakas Leventét és Lapsánszky Andrást a Médiakutató nevében Lampé Ágnes kérdezte. Az összeállítás megjelenését az NMHH támogatta. A vitát a szerkesztőbizottság nem tekinti lezártnak, továbbra is várjuk a hozzászólásokat.

Gosztonyi Gergely:

A közösségi médiaszolgáltatók a hatályos magyar jogi szabályozásban

„…szólásszabadság van; nem szólhatunk egy szót se”

A médiarendszer harmadik utas szereplőit kutatók között hosszú évek óta egyetértés mutatkozott abban, hogy az 1996‐os médiatörvény (a továbbiakban: Rttv.) gazdasági jellegű, „nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató” fogalmát fel kellene váltania a médiaszolgáltatók közösségi jellegét (jobban) hangsúlyozó kifejezésnek. A „médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról” szóló törvény (a továbbiakban: Mttv.3) bevezette ezt a fogalmat a magyar jogi szabályozásba. A közösségi médiaszolgáltató és az általa használt közösségi médiaszolgáltatás kifejezés már a 2000‐es évek végi médiatörvény‐tervezetekben is megjelent (Gosztonyi, 2010), de jogszabályban először most találkozhatunk e terminus technicus-szal. A törvény előnye, hogy megtartotta a tervezetekből a terület önálló fejezetben való kezelését, ami mindenféleképpen előrelépést jelent a korábbi szabályozás összevisszaságához képest. Érdemes idézni a „médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról” szóló törvényjavaslat részletes indoklásának idevágó részét: „A Javaslat egy új kategóriát határoz meg, a közösségi médiaszolgáltatás kategóriáját, amely a korábbi közműsor‐szolgáltatás és nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatás helyébe lép. A Javaslat arra törekszik, hogy e két korábbi kategóriához képest jóval pontosabban és korszerűbben határozza meg a szükséges tartalmi kritériumokat, miközben hasonló korlátozásokat és kedvezményeket biztosít az új kategóriába tartozó médiaszolgáltatások számára. Ezek egy része a Javaslat más részeiben található (kötelező továbbítási jogosultság, részvételi lehetőség a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap pályázatain).” Az indoklás így olyan „vállalást” (pontosabb és korszerűbb kritériummeghatározás) tesz, amelynek valóság‐ vagy vágytartalmát a törvényhelyek részletes elemzésének módszerével érdemes megvizsgálni.

Koltay András:

A média tartalmi szabályozásának alkotmányossága az új magyar médiaszabályozásban

Az új magyar médiaszabályozást számos kritika érte itthon és külföldön egyaránt. E tanulmány igyekszik az írásban közzétett azon kritikákra reflektálni, amelyek a média tartalmi szabályozásának alkotmányosságát kérdőjelezik meg, és azokra olyan válaszokat adni, amelyekből kiderül, hogy valamennyi érintett rendelkezés alkotmányossága mellett felhozhatók komoly érvek. Ugyanakkor – némely kritikussal ellentétben – egyáltalán nem veszem zokon, ha valamely olvasót nem tudok meggyőzni e lehetséges értelmezések igazáról, mert úgy vélem, a médiaszabályozásnak, azon belül pedig a sajtószabadság terjedelmének – természetesen a demokratikus, jogállami kereteken belül – többféle lehetséges útja, meghatározása létezik. A demokratikus államokban sehol nem az a kérdés, hogy a média területe szabályozás alá tartozik–e, hanem, hogy a szabályozásnak hol húzzuk meg a határait. Arra törekedtem, hogy az 1989 óta halmozódó alkotmányos gyakorlat és alkotmánybírósági esetjog fényében elemezzem az egyes vitatott rendelkezéseket; az e gyakorlatot, illetve az egyes AB–döntéseket is megkérdőjelezők álláspontjaira történő reflexió azonban már szétfeszítette volna ezen írás kereteit. Természetesen – terjedelmi okokból – számos kérdés e helyütt eleve nem volt tárgyalható, így az írás szükségszerűen csak a konkrét tartalmi előírásokra fókuszál.

Dezséri Kálmán:

A magyar médiatörvény a médiáról szóló európai vitákban

Egy negatív szimbólum kialakulásának folyamatáról

A magyar médiatörvényt már sokan és sok szempontból elemezték és értékelték az elmúlt közel egy év során. Ennek ellenére vannak még olyan szempontok és tényezők is, amelyekről mindeddig nem vagy alig esett szó. Egyes kérdések és események, valamint ezek következményei csak most értékelhetőek, mivel ma már jobban láthatók és megfogalmazhatók. Az elmúlt pár évtizedben, de különösen az 1990-es évek közepétől olyan méretű technikai fejlődés zajlott le a média területén, amely mostanra alapvetően megváltoztatta a szektor működési formáit és lehetőségeit. Az új működési körülmények elkerülhetetlenül új szabályozást igényelnek. Európában a helyzet felemás, mivel egyre növekvő a politikai és a szakmai igény közös szabályozásra, de – mivel a médiapolitika nem tartozik a közösségi politikák körébe – eltérő politikai mozgások is tapasztalhatóak az Európai Bizottság és az Európai Parlament tevékenységében. A cikk ebben az összefüggésben is értékeli a magyar médiatörvényt.

Gálik Mihály – Vogl Artemon:

Az új médiakoncentráció–szabályozás első vizsgája:

az Axel Springer és a Ringier kiadói csoport meghiúsult összeolvadása a magyar piacon

A nagyközönség sokszínű tájékozódáshoz való joga konkrétan megjelenik a 2010 végén elfogadott új magyar médiatörvény, koncentrációt szabályozó rendelkezéseiben. A szándékkal egyet lehet érteni, de a jogalkotó talán maga sem volt tisztában vele, hogy kinyilvánított akaratának a jogalkalmazásba való átültetése milyen nehézségeket vet majd fel. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy gondosan kialakított módszertanok híján a sokszínű tájékozódás joga, mint döntési kritérium, nagyon is képlékeny, így óhatatlanul a szabályozói szubjektivizmus melegágya. A két nagy lapkiadó, az Axel Springer és a Ringier csoport hazai leányvállalatai összefonódási kérelmét elutasító Médiatanács szakhatósági állásfoglalásának ad hoc jellegű módszertana véleményünk szerint hibás, nem állja ki a tárgyszerű szakelemzés próbáját.

Majtényi László:

Az új médiaszabályozás alapvető hibái

Azt hiszem, amennyiben az európai uniós csatlakozás idején a most január elsején életbe lépett törvény hatályban lett volna, nem biztos, hogy Magyarország tagjává válhatott volna az Európai Uniónak. Vagyis, állításom szerint, az a médiaszabályozás és médiairányítási szerkezet, amelyet a 2010. évi CLXXXV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok hoztak létre, ellentétesek az Európai Unió alapértékeivel, mindenekelőtt a sajtószabadságról uralkodó felfogással. Miközben itt csak a médiatörvény jellemzésével foglalkozom, jelezni szeretném, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, ha az elmúlt félév magyarországi történéseit tekintjük át, nem önmagában álló alkotmányos probléma. Ide tartozik egyebek mellett a jogalanyok hátrányára a visszamenő hatályú törvényhozás lehetővé tétele, az alapjogok, mindenekelőtt a tulajdonjog korlátozása, a független alkotmánybíráskodás elleni támadások, a független intézményeket érintő személyi döntések, az alkotmányozás módjának olyan megváltoztatása, amellyel a kétharmados többség az alkotmányozás során az ellenzék minimális beleszólási lehetőségét is kizárta.

Bayer Judit:

Az új médiatörvény sajtószabadságot korlátozó rendelkezései

A jogalkotás módja

A magyar médiatörvény reformja hosszú ideje váratott magára, végül mégis társadalmi konszenzus nélkül született meg. Bár egyes kérdéseket racionális módon rendez, hatálya és koncepciója a sajtószabadság indokolatlan korlátozását valósította meg, éles kritikai visszhangot gerjesztve nem csupán belföldön, hanem az Európai Unióban is.

Polyák Gábor:

A médiapiac szabályozása az új médiatörvényben

Az új médiaszabályozás legkevésbé kritizált eleme a médiapiac szabályozására, a piaci szereplők mozgásterére vonatkozó joganyag. Az e kérdéseket érintő szerényebb érdeklődés visszavezethető arra, hogy a törvény alapkoncepciójával – a médiarendszer egészének a szabályozás hatálya alá vonásával, a bizonytalan tartalmú kötelezettségek szankcionálásával – kapcsolatos viták elvonják a figyelmet e részletszabályokról, továbbá arra, hogy e kérdések az újságírókat és a közönséget legfeljebb közvetve érintik. E praktikus megfontolások mellett azonban két további fontos okot is ide kell sorolni. A legnagyobb piaci szereplők, különösen az audiovizuális média piacának nagy szereplői, alapvetően elégedettek a törvénnyel, mivel az a legfontosabb, gazdasági jellegű igényeiket kielégíti. Azt is el kell ismerni továbbá, hogy első olvasatra a törvény e rendelkezései a leginkább kidolgozottak, és a médiapiaci valóságot leginkább tiszteletben tartók. Első olvasatra.

Koltay András:

Reklámjog és szólásszabadság

Magyar, amerikai és európai megközelítés

Jelentősége ellenére a reklámozás, illetve az üzleti célú kommunikáció és a szólásszabadság viszonyával kapcsolatos kérdések európában a közelmúltig nem foglalkoztatták túlzottan a jogtudomány képviselőit. A gazdaság szabad rendje nem zárja ki az állam különféle irányú beavatkozásait a piac kontrollálása érdekében, és ennek megfelelően a reklámok, hirdetések korlátozása is ab ovo megengedettnek minősült. A jogi gondolkodás azonban mára eljutott odáig, hogy a reklámkorlátozások alapjogi szempontú vizsgálatát is lehetővé teszi, és a szólásszabadság fogalmi körén belül értelmezi a reklámokat, az üzleti célú kifejezéseket is, még ha nem is ad számukra a politikai szólásokhoz hasonló mértékű védelmet.

Bayer Judit:

A közszolgálati televíziózás újragondolása a digitális korszakban

A műsorszolgáltatás szabályozása jelentős átalakulási folyamat elején tart. Számos olyan tényező változott meg az utóbbi évtizedben, amely korábban az elektronikus médiumok szabályozásának alapját jelentette. A körülmények megváltozásával igény támadt a szabályozás alapjaiban történő újragondolására. Egyidejűleg elkezdődött egyfajta erjedés az európai duális műsorszolgáltatás színterén is: a kereskedelmi műsorszolgáltatók csaknem az összes európai ország (így Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, az Egyesült Királyság, Belgium, Görögország, Írország, Ausztria, Dánia és Svédország) közszolgálati műsorszolgáltatója ellen eljárásokat indítottak az Európai Bizottság előtt. Az európai jogalkotás a szabályozás reformján dolgozik, amelynek során a közszolgálatiság kérdését alapvetően nem médiajogi, hanem versenyjogi szemszögből közelíti. E tanulmány a közszolgálatiság jövőjét vizsgálja egyrészt a digitális technológia térnyerése, másrészt az európai versenyjogi fejlemények fényében.

Cseh Gabriella:

A közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása

Ez az írás a közszolgálati médiumok finanszírozásáról szóló európai uniós dokumentumokat és egyes nyugat-európai országok finanszírozási gyakorlatát tekinti át, majd javaslatot tesz a magyarországi közmédiumok támogatása érdekében az üzemben tartási díj új feltételek közötti visszaállítására.

Gálik Mihály:

A hozzáférés és a médiakoncentráció túlszabályozása a digitális átállás hazai folyamatában

A műsorterjesztési technológiák digitalizálódásának kiteljesedése az elmúlt tíz évben alapvető változásokat idézett elő az egyes országok médiaszínterén. A nemzetközi tapasztalatok szerint a technológiai környezet megváltozását a szabályozás enyhülése kísérte és kíséri, miközben súlypontja is megváltozik. Korábban a tartalomszabályozáson, illetve a médiakoncentráció külön, az általános versenyszabályozáson felüli szabályozásán volt a hangsúly, ami fokozatosan áttevődött a hozzáférés szabályozásra. Ezeket a trendeket a magyar szabályozás – úgy tűnik – nem követi, pedig a hozzánk hasonló méretű európai médiapiacokon határozottan érvényesülnek. Különösen konzervatívnak látszanak a médiakoncentráció külön ágazati szabályozásának megváltoztatására vonatkozó, az elmúlt két év során napvilágot látott, a kormányzati szervek megrendelésére készült fontosabb szakértői anyagokban, illetve az ezekre épülő Nemzeti Audiovizuális Médiastratégia (NAMS) jogalkotási koncepcióban megfogalmazott javaslatok, amelyeken véleményünk szerint már túlhaladt az idő. Az a tény önmagában, hogy a ma még érvényben lévő médiatörvény immár atavizmusnak tűnő médiakoncentráció-szabályozási rendelkezéseinél a nevezett javaslatok jobbak, még nem indokolja a bevezetésüket, s ezen a téren a magyar médiakutatásnak komoly adósságai és feladatai vannak.

Nyakas Levente:

A magyar médiaszabályozás lehetőségei az európai audiovizuális politika fényében

A hazai audiovizuális szabályozást Magyarország 2004-es uniós csatlakozását követően behatárolja a közösségi jog, annak ellenére, hogy a médiaszabályozás kérdése alapvetően tagállami hatáskör. A tanulmány a közösségi források elemzésén keresztül egyrészt bemutatja, hogy az említett ellentmondás mögött milyen elgondolások húzódnak meg (kulturális és gazdasági értelmezés), másrészt, hogy ezek az álláspontok miként jelennek meg a közösségi audiovizuális szabályozás egyes átalakuló területein, és miként befolyásolják, milyen döntések elé állítják a tagállami médiapolitikát és médiaszabályozást.

Polyák Gábor:

Konvergens piac, konvergens hatóság?

A médiafelügyelet átalakításának egyik fő kérdése az, hogy indokolt-e fenntartani egy önálló, a hírközlési szabályozó hatóságtól elkülönült médiahatóságot, vagy a jövőben a szabályozási feladatokat hatékonyabban látja el egy „konvergens”, a média és a hírközlés piacának egységes felügyeletét megvalósító szervezet. A tanulmány a médiahatóság szabályozását érintő kérdések áttekintése után elsősorban az integrált hatóság kialakításának feltételeit és hatásait vizsgálja.

Kertész Krisztina:

Kiegyensúlyozottság és pártatlanság az elektronikus médiában a Panaszbizottság 2004-es döntéseinek tükrében

A kiegyensúlyozottság követelménye és az ennek megsértése esetén indítható panasztételi eljárás jogrendszerünk azon jogintézményei közé sorolható, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve az Alkotmányban biztosított sajtószabadságot. Különösen mivel a tartalmi előírások mellett olyan szankciórendszer is kapcsolódik hozzájuk, amelynek révén az állam befolyást gyakorolhat az elektronikus médiumok által közölt egyes tartalmakra. E tanulmányban ezért arra a kérdésre keresek választ, hogy mennyiben és miként valósul meg a rádiós és a televíziós műsorokban a médiatörvény által előírt kiegyensúlyozottság és pártatlanság, és hogy az ennek alapján kialakult panaszbizottsági és bírósági gyakorlat hozzájárul-e az Alkotmányunk 61. §-ának (1) bekezdésében rögzített, a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jog érvényesüléséhez – vagy ellenkezőleg: módot ad-e a sajtószabadság korlátozására. Az írás elkészítése során az Országos Rádió és Televízió Testülethez 2004-ben beérkezett panaszokat és az azok alapján hozott döntéseket vizsgáltam.

Dr. Sarkady Ildikó:

A közszereplők személyiségvédelme a bírói gyakorlatban

A jelen tanulmány a sérelmet szenvedett magánszemély különböző „minőségének”, így „normál” állampolgári, valamint közszereplői – politikai, illetőleg közéleti – mivoltának bírói megítélésével foglalkozik, és jogesetek elemzésével kíván rámutatni arra, hogy a törvény előtti egyenlőség nem jelenthet és nem is jelent egyenlő esélyt a tárgyalóteremben.

Dr. Bayer Judit:

A közélet és a közszereplés fogalmának változásai a webes társadalomban

Vállalati rágalmazás vagy fogyasztói kritika?

Amerikában gyakoriak a jó hírnév interneten történt megsértése miatt indított perek. Ezek közül külön típusba sorolhatók azok, amelyeket cégek indítanak eredetileg anonim hozzászólók ellen, akik fórumban, társalgóban (chat room) vagy egyéb spontán nyilvános fórumon, esetleg saját honlapjukon tettek kritikus megjegyzéseket valamely cégre, annak termékeire vagy vezetőire. Két új jelenség találkozása hívja életre az új szokást: a „nagyvállalat kontra internetfelhasználó” közötti pereket az internetes kommunikáció sajátossága és a nagyvállalatok befolyásának növekedése eredményezi. A vállalatok visszaélésszerűen hivatkoznak személyiségi jogaikra, és ezzel esetenként a jogos kritikát vagy a közéleti vitát fojtják el.

Fleck Zoltán:

A szólás szabadsága és a személyiség védelme a polgári jogi bírói gyakorlatban

A tanulmány a bírói gyakorlat elemzésével a szólásszabadság korlátozásának egyik oldalát, a polgári jogi eszközrendszert vizsgálja. Középpontjában a jogterület néhány általános jogértelmezési problémáján túl a sértő, jogszerűtlen és a megengedhető vélemények közötti jogalkalmazói határhúzás, valamint a valóságnak nem megfelelő közlések kezelése áll. A tanulmány azt igyekszik illusztrálni, hogy sem a tényállítás és a vélemény elhatárolása, sem a „megengedhető” vélemény elhatárolása nem ellentmondásmentes területe a gyakorlatnak. Ezek az ellentmondások alkotmányos jogok ütközéséből származnak, és a határmódosítások jobbára a véleménykifejtés alkotmányos jogának sérelmére történnek. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a nyilvános megszólalás lehetőségeit. Ugyanakkor a bírói gyakorlatban tapasztalható ellentmondások a jogrendszer szerves részét képezik, megismerésük e területtel foglalkozók elemi érdeke.

dr. Munkácsi Péter:

Néhány gondolat a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezetről

A Szellemi Tulajdon Világszervezetében (WIPO-OMPI) közel hat éve dolgoznak egy nemzetközi szerződés tervezetén, amely a rádió- és televízió-szervezetek úgynevezett szomszédos jogi védelmét érinti. A jelen írás rövid áttekintést ad a munka jelenlegi, a 2004 júniusában soron következő szakbizottsági ülést megelőző állásáról, valamint a várható hazai kihatásairól a tárgyhoz kapcsolódó nemzetközi egyezmények viszonyrendszerében.

Szente Péter:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról II.

A Médiakutató 2003 téli számában médiapolitikával és médiajoggal foglalkozó szakemberek írtak véleményt a Gálik Mihály, Horvát János és Szente Péter által „Egy új médiatörvény alapjai – javaslat” címmel készített médiaszabályozási koncepcióról. Az alábbiakban Szente Péter válaszát közöljük.

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Az 1996. évi I. törvény – a rádió- és televíziótörvény – mára szinte minden szempontból idejét múlta. Nem gondoskodott a közszolgálati média politikai függetlenségéről, nem teremtett kiszámítható gazdasági környezetet a kereskedelmi médiumok számára, és nem ösztönözte kellőképpen a technikai fejlődést. A közelmúltban három szakember – Gálik Mihály, Horvát János és Szente Péter – „Egy új médiatörvény alapjai – javaslat” címmel olyan törvénykoncepciót fogalmazott meg, amely egyebek mellett ezeket a problémákat is orvosolni igyekszik. Az alábbiakban Szente Péter röviden ismerteti a javaslat legfontosabb elemeit. Összefoglalója után azokat a véleményeket közöljük, amelyeket médiapolitikával, médiajoggal foglalkozó szakértők írtak a javaslatról a Médiakutató felkérésére. A törvénykoncepció szerzőinek válaszát következő számunkban közöljük.

Pertti Näränen:

Az európai digitális televíziózás: a jövő szabályozási dilemmái

A digitális televíziózás (DTV) fejlődése Európában számos akadályba ütközött. A földfelszíni digitális csatornák közelmúltbeli összeomlása Spanyolországban és az Egyesült Királyságban, a legjelentősebb műholdas technikát alkalmazó cégeknél is jelentkező pénzügyi nehézségek, továbbá a legtöbb európai országban megfigyelhető lassan növekvő vagy stagnáló fogyasztói érdeklődés csupán a gondok egy részét jelentik. Az alábbi írás a digitális televíziózásra vonatkozó európai szabályozás múltbeli hibáival, jövőbeli kihívásaival és megoldandó problémáival foglalkozik. A szabványosítás mellett a DTV-hez kapcsolódó szabályozási problémákat, így az interaktív reklámozással, a „kiemelt eseményekre” vonatkozó rendelkezésekkel és a közszolgálatiság tartalmával kapcsolatos általános kérdéseket is tárgyalja.

Polyák Gábor:

Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához

Mennyiben új és más a formálódó digitális médiarendszer? A digitális környezet a beavatkozásnak milyen új eszközeit és módszereit teremti meg? Hogyan változik az egyes államok beavatkozási lehetősége, mit jelent és milyen szerepet tölthet be az önszabályozás? A megváltozott feltételekhez igazodva újraértelmezhető-e a közszolgálatiság fogalma? Ez a vitairatnak szánt írás elsősorban kiindulópontokat keres e kérdések megválaszolásához, és ösztönözni szeretné válaszok és további kérdések megfogalmazását.

Halmai Gábor:

A kommunikációs jogokról

Az alábbi írás azoknak a jogoknak alkotmányi, nemzetközi jogi szabályozásával foglalkozik, amelyek a tág értelemben vett társadalmi kommunikációt szolgálják. Szól ezeknek a jogoknak kitüntetett jellegéről, sajátosságairól, igazolási lehetőségeiről. A szerző összehasonlítja a hagyományos sajtószabadság és az új médiumok (rádiózás, televíziózás, internet) jogi szabályozásának szükségszerű eltéréseit, az állam eltérő szerepvállalásainak okait.

Bayer Judit, dr.:

A Panaszbizottság ügyei

A médiatörvény életre hívta a Panaszbizottságot, amelynél az állampolgárok panasszal élhetnek az elektronikus média szabálysértései miatt. Milyen jogi lehetőségek között végezheti a Panaszbizottság ezt a munkát? Milyen vitás ügyekben kellett döntést hoznia? Az alábbi írás ezekre a kérdésekre keres választ az 1997 óta eltelt évek során felgyülemlett ügyek elemzésével.

Polyák Gábor:

Biztonság az interneten

A jogellenes és ártalmas tartalmak visszaszorításának eszközei az Európai Unióban

Az Internet lehetőségeinek és veszélyeinek felismerésével Magyarországon is éles vita bontakozott ki a hálózat szabályozásával kapcsolatos kérdésekről. Szükség van-e egyáltalán szabályozásra? Megoldhatóak-e a felmerülő problémák a hatályos jogszabályok keretei között, vagy új szabályokat kell alkotni? A szabályokat az állam vagy a hálózati közösség alkossa meg és érvényesítse? Az információs társadalom megvalósítását célul kitűző Európai Unió már néhány évvel korábban szembesült e kérdésekkel, és talált néhány új és rugalmas megoldást. Az alábbi írás ezeket a megoldásokat tekinti át.

Új médiatörvény előtt?

Ma már valamennyi politikai párt egyetért abban, hogy szükség van a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosítására. A Sajtószabadság Központ és a Független Médiaközpont nyilvános beszélgetést rendezett, amelyen a moderátor Bayer Judit médiajogász arról faggatta a meghívott szakembereket, hogy ők hogyan módosítanák a jogszabályt. A 2001. június 28-án rendezett beszélgetésen részt vett Cseh Gabriella médiajogász, a Squire, Sanders & Dempsey munkatársa, Kaposi Ildikó, a Médiakutató szerkesztője, Szente Péter, az Európa Tanács Médiabizottságának volt tagja, a BBC Magyar Osztályának nyugalmazott vezetője és Wisinger István, a MÚOSZ elnöke. A vitához hozzászólt még Bajomi-Lázár Péter, a Kodolányi János Főiskola oktatója, Gellért Kis Gábor médiaszakértő, dr. Sarkady Ildikó médiajogász, dr. Orosz Erzsébet, a MÚOSZ jogtanácsosa és Tímár János, az ORTT SZDSZ által delegált tagja.

Hargitai Lilla:

Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról

A médiatörvény reklámkorlátokról és a támogatás szabályairól megfogalmazott törvényi helyei számos félreértés forrásai voltak az elmúlt öt évben. A törvény több, a médiában tapasztalható jelenségről említést sem tesz, más jelenségeket viszont hiányosan rendez vagy éppen túlszabályoz. Bár az ORTT elvi állásfoglalásaival megpróbál folyamatosan reagálni a tömegkommunikáció világának kihívásaira, a joggyakorlat számos helyen tükrözi a törvény bizonytalanságait. Nehéz védeni olyan határozatokat, amelyek pontatlanul megfogalmazott törvényi helyekről szólnak vagy azokra hivatkoznak. Az alábbi írás felidézi a közelmúlt vitás ügyeit, és megfogalmaz néhány lehetséges változtatási javaslatot.

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

A magyar médiatörvény értékelése felé

Az alábbi tanulmány a magyar médiatörvényt elemzi, és szempontokat kíván adni a törvény átfogó értékeléséhez. Először bemutatjuk a médiatörvény hét éven át (1989-től 1995-ig) húzódó elfogadásának, késlekedésének fő okait. Elemezzük a törvényalkotókra ható különböző – médiaháborús politikai, illetve jogi, gazdasági, technológiai és civil társadalmi – hatásokat. A tanulmány második részében áttekintjük: mennyiben tekinthető a „médiavilág alkotmányának” a médiatörvény; milyen médiatípusok létrejöttét teszi lehetővé, s miért alkalmaz gumifogalmakat. A harmadik részben a nemzetközi szabályozási típusok között helyezzük el a magyar médiatörvényt. Végül néhány általános értékelési szempontot határozunk meg. Mennyiben hozott jogbiztonságot a törvény a média területén? Milyen hatással volt a törvény elfogadása az országos és a helyi médiavilág átalakulására? Segítette-e a törvény az audiovizuális szektor EU-jogharmonizációját? Szembenéz-e a digitalizáció és a médiakonvergencia problémáival? E szempontok segíthetnek elvégezni a médiatörvény átfogó értékelését, kijelölni történelmi helyét, meghatározni erősségeit és gyengéit.

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Az alábbi írás röviden bemutatja a rádió és a televízió nyugat-európai szabályozásának történetét, majd ismerteti az audiovizuális szektorra vonatkozó alapvető, hatályos jogforrásokat és támogatási programokat. Végül azt vizsgálja, milyen lépések történtek eddig a magyar és az uniós szabályozás összeegyeztetése érdekében.

Nyíri Zsolt:

Mennyire szabad az amerikai média

Médiaszabályozás az Egyesült Államokban

A média szabályozása központi kérdés minden demokráciában. Különösen érdekes probléma ez az Egyesült Államokban, ahol a teljes szólásszabadság 1791. óta minden amerikai állampolgár alkotmányos joga. Mégis létezik egy állami szerv, amelynek az a feladata, hogy az alkotmány által biztosított szólásszabadságot szabályozza. Az, hogy a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) beavatkozik a szabad amerikai médiába, megosztja a közvéleményt. Számos olyan beadvány kerül az alkotmányossági kérdésekben eljáró Legfelsőbb Bíróság elé, amely megkérdőjelezi az FCC létjogosultságát. Mások szerint azonban a média szabályozására szükség van, mert állami szabályozás híján az nem közvetítené a társadalomban található vélemények sokszínűségét. A médiaszabályozás nagy kérdése tehát az, hogy milyen módon lehet összehangolni az állami beavatkozást és a média törvényekbe foglalt szabadságát. Az alábbi írás az erre a kérdésre adott válaszokat elemzi.

Lustyik Katalin:

A netpornográfia és az amerikai gyermek

Az Egyesült Államokban a kilencvenes évek közepe óta egyre jobban foglalkoztatja a közvéleményt a kérdés, hogyan lehet megóvni a fiatalkorúakat az Interneten található szexuális és egyéb, ártalmasnak vélt tartalmaktól. Az Internet tartalomszabályozásának kérdése komoly politikai és alkotmányjogi vitákhoz vezetett, és olyan megoldás, amellyel mind a szülő, a pedagógus, a politikus, az alkotmányjogász és az Internet-felhasználó is egyetért, eddig nemigen született. Az alábbi írás az Internet tartalomszabályozásával kapcsolatos kérdéseket járja körül, azt vizsgálva, hogy az USÁ-ban a szólásszabadság védelme az Internet esetében mennyire tér el a hagyományos médiumokétól.