Tartalomjegyzék – 2020 nyár

Vécsey Virág:

Zöldülő identitás, piaci lojalitás: Kettős szerepben az Index

Felelősségtulajdonítási sémák az Index klímaváltozással kapcsolatos tartalmaiban

Ez a tanulmány azt vizsgálja, milyen felelősségtulajdonítási sémák jelennek meg a klímaváltozással kapcsolatos hírekben az Indexen. A kutatás során olyan kombinált módszert alkalmaztam a klímaváltozás médiareprezentációjának átfogó vizsgálatára, amelyet kifejezetten ennek a témának a kutatására dolgozott ki Antal Wozniak (Wozniak et al. 2015). A multimodális megközelítés egyszerre vizsgálja az értelmezési keretet (framing), a narratívát és a vizuális tartalmakat. Az alapjaiban kvalitatív megközelítést a framek vizsgálata során egy kvantitaív elem egészítette ki, amely szintén korábbi kutatások (Smeteko & Valkenberg 2000, Dirikx & Gelders 2010) módszertanát követi. Az Index a Covering Climate Now nevű nemzetközi médiaegyüttműködés keretében kiemelten foglalkoztak a klímaváltozással, és 31 különböző műfajú, témába vágó tartalmat jelentetett meg a New York-i klímacsúcsot megelőző héten. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a megjelenő anyagok legtöbbje politikai szereplőket tesz felelőssé a klímaváltozás következményeinek kezeléséért, ugyanakkor előtérbe kerül az egyén felelőssége is, akinek elsődleges feladata a tudatos fogyasztás. A fogyasztás motívumán keresztül az elemzett tartalmak arra utalnak, hogy a média is aktora a tudatos fogyasztó létrehozásának, aki a zöld kormányozhatóság szubjektumaként választási szabadságán keresztül manipulálható.

Takács Róbert:

„A jó tanuló felel”

A magyar külpolitika a Helsinki utáni nemzetközi sajtó- és információs vitákban (1975–1983) I. Helsinkitől Belgrádig

Az 1975-ös Helsinki Záróokmányt, az 1945 utáni európai status quo rögzítését – akkor és ott – a szovjet diplomácia sikerének tartották. Annak harmadik kosara azonban az emberek és az eszmék szabad mozgásának kimondásával, illetve azzal, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását a nemzetközi kapcsolatok egyik alapnormájaként ismerte el, a nyugati hatalmaknak adott támadási felületet az államszocialista országok ellen. A fenti körbe tartoztak az újságírók utazási lehetőségeit, munkafeltételeit, a nyugati sajtó elérhetőségét is magukban foglaló „információs kérdések” is. Ezek a szovjet blokk országai számára alapvetően kedvezőtlen ügyek a hidegháborús ideológiai küzdelem egyik fontos csataterévé léptek elő az 1975 utáni nemzetközi politikában. E tanulmány azt követi nyomon és elemzi a belgrádi utókonferencia 1978-as befejezéséig, hogy a magyar külpolitika miképp viszonyult a sajtóval és a médiával kapcsolatos konfliktusos témákhoz, képes volt-e kilépni egy defenzív alapállásból, és hogyan illesztette az információs terület kérdéseit a harmadik kosár számára kiemelt ügyeivel kapcsolatos törekvéseihez.

Kékesdi-Boldog Dalma:

A csernobili atomkatasztrófa hírei a Magyar Televízióban

Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációjának vizsgálata során eddigi írásaimban az írott és az auditív forrásokat elemeztem. Az eredmények azt mutatják, hogy a szovjet-kommunista típusú sajtómodellben a legmagasabb példányszámú napilap implicit utalásokkal, csak közvetett módon közölte a veszélyt, a Magyar Rádióban pedig csak néhány órán keresztül lehetett nyugati forrásból is tájékoztatást adni a történtekről. E dolgozatban a Magyar Televízió felvételeit vizsgálva arra a kérdésre keresek választ, hogy a televízió miként élt a vizuális kommunikáció eszközeivel: kaptak-e a televíziónézők részletesebb és pontosabb tájékoztatást a történtekről, mint a napilapok olvasói vagy a rádió hallgatói?

Parapatics Andrea:

Regionális nyelvi sajátosságok megjelenése és megítélése a közösségi médiában

E tanulmány a közösségi médiát mint az empirikus nyelvészeti kutatások egy lehetséges adatforrását vizsgálja. A digitális kommunikáció passzív megfigyelésével gyűjthető nyelvi adatok létezésére hívja fel a figyelmet, elemzett mintája ezért véletlenszerű, nem reprezentatív. A szociolingvisztikai vizsgálatokban rendkívüli jelentőségük van azoknak az információknak (más módszerekkel gyűjtött adatok mellett), amelyek minőségét nem befolyásolja a kutató jelenléte. A közösségi média tulajdonképpeni arctalansága, a szóbeliség több sajátosságát hordozó, kevésbé reflektált nyelvhasználata ilyen vágyott, megbízható adatokat eredményez. E tanulmány nagy számban mutat be saját gyűjtésű objektív és szubjektív nyelvi adatokat, azaz nyelvi tényeket és véleményeket, rávilágítva arra, hogy a minta a felhasználók preskriptív, egynormájú nyelvszemléletéről tanúskodik, amely alapján előszeretettel ítélkeznek hangtani, szintaktikai és lexikai regionalizmusok, illetve használóik felett, és javítják ki azokat. Figyelmeztet arra a szerepre is, amelyet a közösségi média a metanyelvi kompetencia fejlesztésében és az attitűdök formálásában játszhat, akár laikus felhasználók bejegyzései révén, akár célzott nyelvi ismeretterjesztés formájában.

Pólya Tamás:

Meghaladható-e a tekintélyelvű politikai vezetők megosztó retorikája?

Evolúciós pszichológiai elemzés és kommunikációs stratégiai vázlat II.

A modern demokráciák autoriter politikai vezetőinek megosztó retorikája fajunknak az evolúció során kialakult, a csoportban élést elősegítő hajlamait és mechanizmusait használja ki. Az egyén politikai meggyőződései a csoporthoz tartozását, ezáltal identitása stabilitását biztosítják. Ezért nyitott a csoporthoz tartozását megerősítő üzenetekre, és ezért olyan nehéz kívülről – tények, érvek, ráébresztő információk felsorakoztatásával – megváltoztatni a politikai nézeteit (lásd Pólya 2020, 2019). Ha azonban megismerjük mozgatórugóit, kikezdhető és meghaladható az autoriter politikusok harcias retorikája. Előző két tanulmányomban az efféle meggyőzési kísérlet elsődleges akadályait és korlátait azonosítottam, ebben az írásomban pedig a békésen integráló kommunikációs stratégia további elemeit veszem sorra: a teljes csoport megszólításának és a véleménykülönbséges szövetségalkotás fontosságát, illetve a tekintélyelvű, hatalmaskodó vezetőt és retorikáját félretolni és felülmúlni képes kompetens vezető jellemzőit.

Vicsek Ferenc:

Tájékoztatás kontra tájékozottság

A politikaipropaganda-indikátor pilot projekt

A poitikaipropaganda-indikátor (Political Propaganda Indicator, PPI) létrehozásával arra teszünk kísérletet, hogy a Freedom House (2019) demokráciaindexe vagy a Transparency International korrupcióérzékelési indexe mintájára olyan mérőszámot hozzunk létre, amely az információs rendszerek feletti hatalommal való visszaélést jelzi. A Dimenzió Média Alapítvány, a Závecz Research Institute és a Mérték Médiaelemző Műhely Vicsek Ferenc kezdeményezése nyomán dolgozta ki azt a mérési metódust, amellyel bemutatható, hogy a politikai propaganda fegyvertárának összehangolt alkalmazásával milyen mértékben téríthető el a társadalmi tudat a tényekből összerakható valóságképtől. E megközelítés abban tér el a korábbi vizsgálatoktól, hogy nem a tájékoztatási rendszer egyes elemeit vizsgálja, amikor a demokratikus feltételek teljesülését elemzi, hanem a tájékozottságot. Azt méri, hogy a közösség mennyire kiszolgáltatott a politikai propagandának.

Szlama Gabriella Zsófia:

Egy divatikon a XX. században

Simonovics Ildikó Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyvéről

A magyar divat- és viseletkutatás az elmúlt évtizedekben egyre terebélyesedő szakirodalomlistát tudhat magáénak. Ennek legújabb elemeként jelent meg a Rotschild Klára, a XX. század divatikon életéről és munkásságáról szóló könyv. Simonovics Ildikó művészettörténész, szakmuzeológus Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című munkája szélesíti és kiegészíti az államszocialista kor öltözködéséről alkotott tudásunkat.