Kulcsszó – evolúciós pszichológia

Pólya Tamás:

Meghaladható-e a tekintélyelvű politikai vezetők megosztó retorikája?

Evolúciós pszichológiai elemzés és kommunikációs stratégiai vázlat I.

A modern demokráciák autoriter vezetőinek népszerűségét nem lehet apasztani anélkül, hogy a híveik által való elfogadásuk logikáját megértenénk. Tanulmányom első részében (Pólya 2020a) e logika felfejtésére tettem kísérletet, multidiszciplináris keretben. Három kiinduló tételem volt: 1. A tekintélyelvű vezetők népszerűsége főként híveik fenyegetettségérzetéből táplálkozik (evolúciós pszichológia, szociológia, politikatudomány). 2. Az egyén politikai nézeteinek neurális beágyazottsága hasonló az identitását megalapozó, „féltve őrzött” vélekedései beágyazottságához (például a vallásos hitéhez), ezért a kívülről – tények, érvek, ráébresztő információk felsorakoztatásával – megkísérelt megváltoztatásuk identitásvédő pszichés és neurális mechanizmusok ellenállásába ütközik (idegtudomány, vallásszociológia). 3. Ha az egyén a politikai meggyőződéseinek ellentmondó állításokkal szembesül, az benne a neurális aktivációk szintjén ugyanolyan reakciókat vált ki, mintha fizikai értelemben fenyegető ingerrel találkozott volna (idegtudomány). De miképp lehet meggyőzni valakit, aki a politikai ellenvélemény hatására testi épségében és önazonosságában fenyegetve érzi magát? Milyen esélyei és korlátai vannak az értelmes társadalmi párbeszédnek, ha evolúciósan kialakult hajlamaink a vélekedésváltoztatás ellen hatnak? Jelen írásom (és záró része, Pólya 2020b) e kérdésekre válaszolva fogalmazza meg a tekintélyelvű alapon kormányzó, megosztó politikai vezetők és retorikájuk ellenében felépíthető és

Kulcsszavak: egyéni és csoportidentitás, fenyegetés és fenyegetettségérzés, a politikai beállítódás neurális alapjai, a tekintélyelvű vezető és hívei, megosztó háborús retorika, politikai kommunikáció, evolúciós pszichológia

Pólya Tamás:

Meghaladható-e a tekintélyelvű politikai vezetők megosztó retorikája?

Evolúciós pszichológiai elemzés és kommunikációs stratégiai vázlat II.

A modern demokráciák autoriter politikai vezetőinek megosztó retorikája fajunknak az evolúció során kialakult, a csoportban élést elősegítő hajlamait és mechanizmusait használja ki. Az egyén politikai meggyőződései a csoporthoz tartozását, ezáltal identitása stabilitását biztosítják. Ezért nyitott a csoporthoz tartozását megerősítő üzenetekre, és ezért olyan nehéz kívülről – tények, érvek, ráébresztő információk felsorakoztatásával – megváltoztatni a politikai nézeteit (lásd Pólya 2020, 2019). Ha azonban megismerjük mozgatórugóit, kikezdhető és meghaladható az autoriter politikusok harcias retorikája. Előző két tanulmányomban az efféle meggyőzési kísérlet elsődleges akadályait és korlátait azonosítottam, ebben az írásomban pedig a békésen integráló kommunikációs stratégia további elemeit veszem sorra: a teljes csoport megszólításának és a véleménykülönbséges szövetségalkotás fontosságát, illetve a tekintélyelvű, hatalmaskodó vezetőt és retorikáját félretolni és felülmúlni képes kompetens vezető jellemzőit.

Kulcsszavak: békés retorika, csoportkohézió, evolúciós pszichológia, hozzáértő és barátságos vezető, integráló kommunikáció, politikai kommunikáció, politikai szövetségek, tekintélyelvű és hatalmaskodó vezető