Kulcsszó – politikai kommunikáció

Pólya Tamás:

Meghaladható-e a tekintélyelvű politikai vezetők megosztó retorikája?

Evolúciós pszichológiai elemzés és kommunikációs stratégiai vázlat I.

A modern demokráciák autoriter vezetőinek népszerűségét nem lehet apasztani anélkül, hogy a híveik által való elfogadásuk logikáját megértenénk. Tanulmányom első részében (Pólya 2020a) e logika felfejtésére tettem kísérletet, multidiszciplináris keretben. Három kiinduló tételem volt: 1. A tekintélyelvű vezetők népszerűsége főként híveik fenyegetettségérzetéből táplálkozik (evolúciós pszichológia, szociológia, politikatudomány). 2. Az egyén politikai nézeteinek neurális beágyazottsága hasonló az identitását megalapozó, „féltve őrzött” vélekedései beágyazottságához (például a vallásos hitéhez), ezért a kívülről – tények, érvek, ráébresztő információk felsorakoztatásával – megkísérelt megváltoztatásuk identitásvédő pszichés és neurális mechanizmusok ellenállásába ütközik (idegtudomány, vallásszociológia). 3. Ha az egyén a politikai meggyőződéseinek ellentmondó állításokkal szembesül, az benne a neurális aktivációk szintjén ugyanolyan reakciókat vált ki, mintha fizikai értelemben fenyegető ingerrel találkozott volna (idegtudomány). De miképp lehet meggyőzni valakit, aki a politikai ellenvélemény hatására testi épségében és önazonosságában fenyegetve érzi magát? Milyen esélyei és korlátai vannak az értelmes társadalmi párbeszédnek, ha evolúciósan kialakult hajlamaink a vélekedésváltoztatás ellen hatnak? Jelen írásom (és záró része, Pólya 2020b) e kérdésekre válaszolva fogalmazza meg a tekintélyelvű alapon kormányzó, megosztó politikai vezetők és retorikájuk ellenében felépíthető és

Kulcsszavak: egyéni és csoportidentitás, fenyegetés és fenyegetettségérzés, a politikai beállítódás neurális alapjai, a tekintélyelvű vezető és hívei, megosztó háborús retorika, politikai kommunikáció, evolúciós pszichológia

Altheide, David L. – Merkovity Norbert:

Hogyan segíti a félelem- és figyelemalapú politika Donald Trumpot és más jobboldali autokratákat?

Tanulmányunkkal célunk azt bemutatni, miképpen alakította át Donald Trump 2016-os megválasztása és 2020-as elnökjelölti kampánya az amerikai politikát, és hogyan erősítette meg a világ jobboldali autokratáit. Trump új szintre emelte a félelem politikáját a bevándorlókkal, kiváltképp a mexikóiakkal szembeni félelem táplálásával, miközben démonizálta a muszlimokat és más csoportokat. Számos amerikai állampolgár szavazatával támogatta ezt a félelmet, akkor is, amikor gyűlöletbűntények elleni tüntetések kezdődtek az országban, vagy százezrek életét követelte a COVID-19 világjárvány. A tények relativizálása és az álhírek terjesztése megtalálható a Trumphoz hasonló autokratikus vezetők eszköztárában is. Fel kell ismerni ennek a folyamatnak a dinamikáit, és határozott lépésekkel kell küzdeni ellene. E tanulmány amellett érvel, hogy a trumpi évek után a médiaműveltség széles körű terjesztését kell elősegíteni, amiben a tudományos élet szereplőinek is részt kell vállalniuk.

Kulcsszavak: amerikai elnökválasztások, amerikai média, autokratikus átmenet, autokrata politikusok, Donald Trump, fake news, félelempolitika, figyelemalapú politika, George Floyd, médialogika, politikai kommunikáció

Pajor Szabolcs:

A mai Republikánus Párt létrejötte az 1930-as években és fejlődése az 1960-as évekig

Az elmúlt 100 év során az Egyesült Államok két fő politikai pártja, a Demokrata Párt és a Republikánus Párt helyet cserélt a politikai spektrumban. Mindkét pártban voltak progresszívak és konzervatívak, azonban ma szinte csak a Republikánus Pártban találunk konzervatívokat. Tanulmányomban röviden bemutatom a Republikánus Párt konzervatív átalakulását. A párt jelenlegi identitásának, retorikájának és politikai narratívájának gyökereit a gazdasági válság utáni Kalifornia államban találhatjuk meg. 1934-ben egy kormányzóválasztás során a republikánusok először bízták a kampányukat politikai tanácsadókra. A kormányzóválasztási kampány során jelentős mértékben megnőtt a médiapolitizálás, a professzionalizáció, a kampánykommunikáció és a politikai narratívák súlya. A Republikánus Párt új narratívát dolgozott ki, amely egy máig kitartó széles, motivált és elkötelezett szavazóbázist eredményezett. Bemutatom azt is, hogy a Kaliforniából indult irányzat miként bővült és fejlődött az 1960-as évekig, kitérve Richard Nixon elnökre és a hírhedt déli stratégiára.

Kulcsszavak: amerikai konzervativizmus, Barry Goldwater, déli stratégia, Frank Merriam, New Deal, politikai kommunikáció, Republikánus Párt, Richard Nixon, Ronald Reagan, Whitaker és Baxter

Bene Márton – Petrekanics Márton – Bene Mátyás:

Ki mit költ?

Politikai hirdetési aktivitás a Facebookon a 2019-es európai parlamenti és az önkormányzati választási kampányokban

E tanulmány a 2019-es európai parlamenti és önkormányzati választási kampány kontextusában térképezi fel a Facebook politikai hirdetési szféráját a költések megoszlása alapján. Arra fókuszál, hogy a hirdetési költések miként oszlanak meg a kormánypártokkal szimpatizáló és az azokkal kritikus szereplők között. A „lopakodó média” (Kim et al. 2018) tézise jegyében azt is megvizsgálja, milyen típusú oldalak aktívak a Facebookon. Az eredmények szerint a hirdetési kiadások terén ellenzéki fölény volt megfigyelhető mindkét kampányban. A hirdetési piacot az intézményes politikai szereplők dominálták, de egyes erősen pártos médiatermékek szintén aktív szerepet játszottak. A beazonosíthatatlan vagy homályos hátterű szereplők marginálisak voltak – cáfolva ezzel a „lopakodó média” tézisét.1

Kulcsszavak: közösségi média, lopakodó média, politikai hirdetések, politikai kommunikáció

N. Varagya Szilvia:

Válságban kommunikáció! Válságban a kommunikáció?

Szlovákiai közéleti retorika a 2020-as pandémia idején a magyar nyelvű napilap tolmácsolásában

Szlovákiába a SARS-CoV-2 koronavírus okozta Covid19 pandémia témája a 2020. február 29-ei, az ország vezetésében gyökeres változást eredményező parlamenti választásokat megelőző kampányidőszak során gyűrűzött be. Az első szlovákiai fertőzésről a leköszönő kormány tájékoztatott, egyúttal radikális járványkezelési intézkedéseket hozott. A magyar nyelvű Új Szó napilapban a világjárvány tematizálásának intenzitását a választási kampánytémák, a magyar etnikai pártképviselet szlovák parlamentből való kiszorulása, az új kormány politikai prioritásai és járványkezelési intézkedései determinálták – ám e jelentős belpolitikai és társadalmi eseményeket figyelmen kívül hagyva kizárólag a pandémia témájára fókuszáltunk vizsgálatunkban. Az Új Szó újságírói tartalmait elemeztük a szlovák politikai kommunikáció jellegzetes nyelvi és stiláris fordulatai, rejtett üzenetei, valamint a világviszonylatban is gyakran használt háborús retorika perspektívájából. Kutatásunk korpuszát a magyar nyelvű napilap vezércikkei, a „Panoráma” rovat vezető hírei, valamint a „Vélemény és háttér” rovat publicisztikai írásai alkották.

Kulcsszavak: Covid19, háborús retorika, járványkommunikáció, közéleti retorika, médiakommunikáció, pandémia, politikai kommunikáció, propaganda, Szlovákia, Új Szó

Egres Dorottya:

„Trágárka” a politikai elit ellen

A politikai modortalanság diszkurzív szankcionálása Nagy Blanka ügyében

A gimnazista Nagy Blanka trágár kifejezésekkel üzent a hatalmon lévő politikai elitnek a túlóratörvény ellen rendezett tüntetésen 2018-ban Kecskeméten. Írásomban a politikai kommunikáció területén azonosítható normasértő modortalanság egy esetét tárom fel, kitérve a diszkurzív szankcionálás szituatív és kontextusfüggő jellegére, valamint a politikai elköteleződések általi vezéreltségére. A keretelemzés módszertanát alkalmazva azt vizsgálom, hogyan keretezik és szankcionálják diszkurzív módon a szónoklatot egyrészt a legolvasottabb online sajtóorgánumokban, másrészt azok közösségimédia-oldalain, a megosztott cikkekhez fűzött kommentekben. Kutatásom eredményei szerint a pozitív keretezés esetében a modortalanság támogatása a szónoklat címzettjeihez köthető, a negatív keretezés esetében az elutasítás elsősorban a szónok személyére vezethető vissza.

Kulcsszavak: diszkurzív szankcionálás, hírmédia, keretelemzés, közösségi média, modortalanság, Nagy Blanka, trágárság, politikai kommunikáció

Kósa István:

Mikor válunk nyitottá politikai ellenfeleink üzeneteire?

A szelektív kitettség aktuális kérdései a médiakutatásban, különös tekintettel a politikai kommunikációra

A médiatartalmak elérhetőségének robbanásszerű megnövekedése maga után vonta a szelektív kitettség (selective exposure)1 iránti fokozott érdeklődést a múlt évtizedben. A hagyományos értelmében vett jelentése szerint szelektív kitettségen megerősítő torzítást (confirmation bias) értettek (Stroud 2017/2018), és a politikai kommunikáció kontextusában vizsgálták a XX. században (Knobloch-Westerwick 2015). Mai, „modern” értelemben szelektív kitettségként definiálják a rendszeres torzulást a közönség szerkezetében, illetve az olyan tartalomválasztást, amely különbözik az éppen elérhető médiatartalmak összetételétől (Knobloch- Westerwick 2015). Metaelemzésemben ismertetem a szelektívkitettség-paradigmát, sajátos módszertanát, fontosabb megközelítési módjait és a médiakutatás számára benne rejlő lehetőségeket, majd összevetem a használat–igénykielégítés-paradigma (uses and gratification paradigm) módszertani sajátosságaival, előfeltevéseivel. Végül vázlatosan bemutatom a paradigma keretén belül végzett jelentősebb, újabb, és a kutatók számára kihívást jelentő, olyan témákra irányuló vizsgálatokat, mint az attitűdellentétes politikai tartalmak kiválasztása a tartalomtól, a forrástól és a mérés időpontjától függően (Westerwick et al. 2017); az akaratlan szembesülés az attitűdellentétes politikai tartalmakkal (counterattitudinal political information) és a megosztás (Weeks et al. 2017); az attitűdkonzisztens politikai tartalmaknak (attitude-consistent political information) közvetítő változókként való szelektív kitettség (Knobloch-Westerwick & Johnson 2013), valamint a populista kommunikációnak való szelektív kitettség (Hameleers 2018).2

Kulcsszavak: attitűdellentétes tartalmak, attitűdkonzisztens tartalmak, forrás, kiválasztás, megerősítő torzítás, megosztás, politikai kommunikáció, populizmus, szelektív kitettség

Tóth Tamás – Major Zsolt Balázs:

Explicit és implicit populizmus

Artikulált és artikulálatlan dichotómiák a populista kommunikációs stílust vizsgáló szövegelemzésekben

Tanulmányunkban az explicit és implicit populizmus fogalmának bemutatására vállalkozunk: felvázoljuk azok elméleti beágyazottságát, gyakorlati alkalmazását és módszertani jelentőségét. Írásunkban kiemeljük, hogy a fenti koncepciókban a populizmusra mint politikai kommunikációs stílusra tekintünk. Az explicit és az implicit populizmus fogalma által az artikulált és a látens dichotómiák detektálása is megvalósulhat a szövegelemzésekben. Elméletközpontú írásunk sorra veszi a korábbi empirikus kutatások releváns eredményeit, valamint javaslatot tesz az explicit és implicit populizmus fogalmának nemzetközi összehasonlító kutatásokba történő beágyazására.

Kulcsszavak: explicit populizmus, ideológia, implicit populizmus, politikai kommunikáció, szövegelemzés

Burai Krisztina:

(Ki)követés politikai okokból?

Az állampolgári kurátori tevékenység vizsgálata a Facebookon a válogatottfolyam-koncepció alapján

Az internet és a közösségi oldalak elterjedése olyan közeget teremtett, amelyben a felhasználók hírforrások széles köréhez férnek hozzá, az elérhető tartalmak sokasága pedig azt eredményezi, hogy az állampolgárok kénytelenek valamilyen stratégia alapján válogatni az elérhető tartalmak között, amire a vizsgálat középpontjában álló platform, a Facebook számos lehetőséget kínál. Kutatásomban arra a kérdésre kerestem választ, hogy a felhasználók élnek-e a különféle, a politikai tartalmak kezelésére szolgáló funkciók lehetőségével a Facebook felületén, ezek ugyanis erősíthetik az információs közeg homogenizációját. E kérdést 1000 fős, a főbb demográfiai szempontokra reprezentatív kérdőíves kutatás segítségével vizsgáltam. Az eredmények alapján elmondható, hogy mind a pozitív, mind a negatív hírvonalszerkesztési funkciók rendszeres használata csak a felhasználók kis részére jellemző.

Kulcsszavak: Facebook, közösségi média, politikai kommunikáció, válogatott folyam

Egres Dorottya:

Stratégiai manőverezés az atomenergia polilógusában

A paksi atomerőmű négy reaktorát elöregedésük miatt a következő évtizedben le kell állítani. A nukleáris energia hazai energiatermelésben való 40 százalékos részarányának fenntartása végett az Országgyűlés 2009-ben elvi hozzájárulását adta a bővítéshez. A jövő energiapolitikája, illetve az orosz hitelből, orosz beszállítóval történő bővítés azóta is része a politika és a média napirendjének. Tanulmányomban a pragmadialektika kiterjesztett elmélete, a stratégiai manőverezés olyan megközelítését mutatom be, amely alkalmas a hosszú távú polilógus elemzésére. Célom a paksi bővítés vitáján keresztül demonstrálni, hogy a stratégiai manőverezés három aspektusa (a hallgatói elvárások, a topikus potenciál és a prezentációs eszközök) egy időben elhúzódó és térben nem lokalizálható, sokszereplős vitaszituáció elemzésére is alkalmas. Az aspektusok vizsgálatához felhasználom a 2009 és 2017 közötti, az atomenergiáról és a paksi atomerőmű bővítéséről szóló közvélemény-kutatásokat, valamint elemzem az ugyanebben az időszakban lezajlott vita politikai, környezetvédő és szakértő szereplőinek online diskurzusát.

Kulcsszavak: atomenergia, diskurzuselemzés, érvelés, közvélemény-kutatás, polilógus, politikai deliberáció, politikai kommunikáció, pragmadialektika, stratégiai manőverezés

Pólya Tamás:

Meghaladható-e a tekintélyelvű politikai vezetők megosztó retorikája?

Evolúciós pszichológiai elemzés és kommunikációs stratégiai vázlat II.

A modern demokráciák autoriter politikai vezetőinek megosztó retorikája fajunknak az evolúció során kialakult, a csoportban élést elősegítő hajlamait és mechanizmusait használja ki. Az egyén politikai meggyőződései a csoporthoz tartozását, ezáltal identitása stabilitását biztosítják. Ezért nyitott a csoporthoz tartozását megerősítő üzenetekre, és ezért olyan nehéz kívülről – tények, érvek, ráébresztő információk felsorakoztatásával – megváltoztatni a politikai nézeteit (lásd Pólya 2020, 2019). Ha azonban megismerjük mozgatórugóit, kikezdhető és meghaladható az autoriter politikusok harcias retorikája. Előző két tanulmányomban az efféle meggyőzési kísérlet elsődleges akadályait és korlátait azonosítottam, ebben az írásomban pedig a békésen integráló kommunikációs stratégia további elemeit veszem sorra: a teljes csoport megszólításának és a véleménykülönbséges szövetségalkotás fontosságát, illetve a tekintélyelvű, hatalmaskodó vezetőt és retorikáját félretolni és felülmúlni képes kompetens vezető jellemzőit.

Kulcsszavak: békés retorika, csoportkohézió, evolúciós pszichológia, hozzáértő és barátságos vezető, integráló kommunikáció, politikai kommunikáció, politikai szövetségek, tekintélyelvű és hatalmaskodó vezető

Stumpf Péter Bence – Szekeres Tamás – Merkovity Norbert:

Migránsok félidőben

Figyelemmaximalizálás és a politikai hírek keretezése a FIFA labdarúgó-világbajnokság alatt

Az e tanulmányban bemutatott kutatás a 2018-as FIFA labdarúgó-világbajnokság mérkőzései alatt az MTVA-n sugárzott egyperces híradókat vizsgálja. Rávilágít arra, hogy a magyar közmédiában sugárzott egyperces hírblokkok a kormány narratíváinak közvetítői, és maximalizálni tudták a migrációs válság kérdésére irányuló figyelmet. A vizsgált esetek megmutatják, hogy a tudósítások témaválasztása és hossza egyaránt politikai célt szolgált. Bár a bevándorlás témája meghatározónak számított az elemzett időszakban, a világbajnokság alatt még nagyobb hangsúlyt kapott. A hírelemek közvéleményre gyakorolt hatásának vizsgálata nem képezte részét ennek a kutatásnak, azonban a Fidesz–KDNP sikere a 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választásokon a kutatás előtti és utáni időszakban azt sugallja, hogy ez a kommunikációs módszer hatékonyan működött. Az egyperces híradók a kormány figyelemépítési céljait szolgálták.

Kulcsszavak: bevándorlás, bevándorló, egyperces híradó, FIFA labdarúgó-világbajnokság, figyelemépítés, figyelemalapú politika, hírműsorok, iszlamista, iszlám állam, keretezés, közszolgálati televízió, menekült, menedékkérő, migráció, migráns, politikai kommunikáció

Szabolcsi Zsolt:

A reklámok közé bújtatott politikai narratívák

Az MTVA által gyártott villámhírek és a 6 órai hírek tartalomelemzése

A hírmenedzsment politikai szempontból a 2010-es évek egyik legjelentősebb tényezőjévé nőtte ki magát. A média intézményi átalakulása hatást gyakorolt a tömegmédiára. A kialakuló új struktúrában megváltozott az ágendakijelölés képessége. A valóság keretezése a hírmenedzsment által válik politikai eszközzé. E kutatás e komplex és összehangolt folyamat egyik szegmensét vizsgálja. Az Egy Perc Híradó tulajdonképpen inkább egy reklámblokkra hasonlít. A nem politikai tartalmú, de nagy nézettségű médiatermékeket megszakítva jelenik meg, és olyan híreket közöl, amelyek politikai narratívákkal azonos valóságkeretezést mutatnak. E kutatás célja, hogy megállapítsa, milyen mértékben azonosak az Egy Perc Híradóban és a 6 órakor sugárzott hírekben megjelenő narratívák. A tartalomelemzés 2016, 2017 és 2018 legnézettebb sporteseményei alatt leadott híreket vizsgálja. Az eredmények szerint a két hírtartalom nagymértékben azonos, a leggyakrabban leadott témák ugyanolyan tendenciákat mutatnak, kis eltérésekkel. Mindebből az következik, hogy a két hírtermék egy hírmenedzsment működésétől függ, viszont a két, eltérő funkciójú hírtípus feltehetően egymással összehangoltan fejti ki hatását a különböző a narratívák kommunikálásában.

Kulcsszavak: egy perc híradó, előhangolás, hírelemzés, hírmenedzsment, politikai kommunikáció, tartalomelemzés, villámhírek