Tartalomjegyzék – 2026 tél

Németh Erzsébet:

Az online agresszió pszichológiai háttere

Az önértékelés, a társas figyelem és az énvédelem integrált modellje

Az online agresszió az egyik legjelentősebb társadalmi és kommunikációs probléma a digitális nyilvánosságban, amelynek hátterét számos pszichológiai és kommunikációelméleti megközelítés vizsgálta már. Tanulmányunk célja egy integrált pszichológiai modell kidolgozása, amely az online agressziót az önértékelés szabályozása, a társas figyelem iránti szükséglet és az énvédő mechanizmusok összefüggésében értelmezi. Kiindulópontunk az, hogy a digitális platformok nem új pszichológiai szükségleteket hoznak létre, hanem a társas összehasonlítás, az önbemutatás és a társas visszajelzések sajátos működése révén felerősíthetik a meglévő motivációkat. A modell központi eleme a figyelemre méltóság szükséglete, amelynek a digitális környezetben kialakuló kontingens formája hozzájárulhat az önértékelés sérülékenységéhez és a torzult társas összehasonlításhoz. Ezek különböző frusztrációs folyamatokat – összehasonlítási, figyelmi, státus- és identitásfrusztrációt – indíthatnak el, amelyek aktiválhatják az énvédő mechanizmusokat. Az online agresszió e folyamat egyik lehetséges, rövid távon feszültségcsökkentő, hosszabb távon azonban maladaptív kimenete. A modell empirikusan tesztelhető feltevéseket kínál, és további kutatási irányokat jelöl ki.

F. Takács István:

Függőségre tervezve?

A platformdesign és az algoritmikus környezet szerepe a serdülők problémás közösségimédia-használatában

A jelen tanulmány azt vizsgálja, milyen pszichológiai és médiatechnológiai folyamatokon keresztül kapcsolódhatnak a közösségimédia-platformok design- és algoritmikus sajátosságai a serdülők problémás médiahasználatához. Az integratív szakirodalmi áttekintés a problémás közösségimédia-használat fogalmát, a platformaffordanciákat, a jutalmazáson alapuló tanulást és a szokásképződést, továbbá a természetes megállási pontok ritkulását és az algoritmikus személyre szabást tekinti át. Külön figyelmet kapnak a serdülőkori fejlődési sajátosságok, az egyéni sérülékenységek és a mentális egészségi kimenetek. A rendelkezésre álló eredmények alapján az látható, hogy a platformdesign alakíthatja a használat folyamatosságát és az önszabályozás feltételeit; a hosszabb távú oksági kapcsolatok bizonyítékai viszont korlátozottak. Mindez többtényezős értelmezést indokol, azt jelezve, hogy a megelőzés kiterjed az egyéni és a társas környezetre, a platformok kialakítására és a szabályozásra is.

Bayer Judit:

Ki beszél, amikor az MI ír?

Médiajog és -etika új perspektívában II.

E tanulmány a generatív mesterséges intelligencia hivatásos újságírók és hagyományos hírszervezetek általi alkalmazásának jogi kérdéseit vizsgálja, különös tekintettel a szerzői jogra, a jogellenes tartalomért viselt felelősségre és a véleménynyilvánítás szabadságára. Az uniós szabályozás, a szakirodalom és a nemzetközi jogviták elemzésével elkülöníti a tanítóadatok felhasználásának, a modellek finomhangolásának és a generált tartalmak védelmének kérdéseit. Bemutatja a médiavállalatok licencelési és peres stratégiáit, valamint az emberi alkotói közreműködés jelentőségét a szerzői jogi védelem szempontjából. A felelősségi viszonyokat a fejlesztők, a kiadók és az újságírók tevékenysége és a rendszer működésére gyakorolt hatásuk alapján tárgyalja. Bemutatja, hogy az automatizálás nem helyettesítheti a szerkesztői felelősséget: a jogszerű és etikus alkalmazáshoz emberi ellenőrzésre, az újságírói források védelmére és világos szerkesztőségi szabályokra van szükség.

Krasztev Péter:

Úgy tanul, ha kérdez…

Interpretáció, hermeneutika és a nagy nyelvi modellek

E tanulmány a mesterséges intelligenciát az interpretáció filozófiai problémájának újragondolására használja fel. Amellett érvel, hogy nem az a döntő kérdés, hogy interpretál-e a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy miért éljük meg interpretációként a vele folytatott párbeszédet akkor is, amikor a másik oldalon nincs emberi tudat. Max Weber, Marcel Mauss, Norbert Elias, Clifford Geertz, Hans-Georg Gadamer és a hermeneutikai történetírás néhány meghatározó felismerésére támaszkodva arra a következtetésre jut, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesíti az interpretációt, hanem olyan technológiai közeget hoz létre, amely új fényben mutatja meg a megértés emberi feltételeit.

Angyalffy Dávid – Németh Renáta – Buda Jakab:

Az Index nyelvezetének vizsgálata a 2020-as tulajdonosváltást követően gépi tanulási módszerekkel

A szerkesztéspolitikai változások kvantitatív kimutatása a számítási módszerek fejlődésével a médiakutatás fősodrának eszköztárába emelkedett. Kutatásunk az Index tartalmainak változását vizsgálja a 2020-as tulajdonosváltást követően, gépi tanulási módszerekkel. Proxy-alapú megközelítést alkalmaztunk: három, a szöveg különböző sajátosságaira érzékeny modellt tanítottunk be a HVG és az Origo 2019-es, illetve 2021-es belföldi cikkein, majd a betanított modellekkel az Index azonos időszakból származó cikkeit soroltattuk be HVG-szerű, illetve Origo-szerű csoportokba. Az eredmények arra utalnak, hogy az Index bizonyos nyelvi-szövegszintű mintázatokban közelebb került az Origo referenciakorpuszához. Az interpretálhatósági elemzés azonosította az eltolódás stilisztikai és tematikus markereit is.

Cseh Gabriella – Bodrogi Bea:

Közmédia új alapokon

A közszolgálatiság társadalmi, intézményi és digitális feltételei

E szakpolitikai tanulmány a magyar közszolgálati média megújításának három, egymással összefüggő dimenzióját vizsgálja: a társadalommal való kapcsolat intézményesítését, a függetlenség és az elszámoltathatóság garanciáit, valamint a közszolgálati feladat digitális teljesítésének feltételeit. Kiindulópontja az, hogy a digitális korszakban a közszolgálatiság nem írható le pusztán intézményi státussal vagy meghatározott tartalomtípusok előállításával. A közmédia közfeladata csak akkor teljesülhet hitelesen, ha tartós, kölcsönös és bizalomra méltó kapcsolatot képes fenntartani a társadalom különböző csoportjaival. A tanulmány e kapcsolati megközelítésből vezeti le a társadalmi szükségletek rendszeres feltárására és visszacsatolására, az intézményi autonómia megerősítésére, továbbá a technológiai autonómiára, a digitális láthatóságra és a közszolgálati ajánlórendszerekre vonatkozó szabályozási következtetéseket.