Kulcsszó – média

Bayer Judit:

Ki beszél, amikor az MI ír?

Médiajog és -etika új perspektívában II.

Médiakutató, 2026. tél, XXVII. évf., 4. sz.

E tanulmány a generatív mesterséges intelligencia hivatásos újságírók és hagyományos hírszervezetek általi alkalmazásának jogi kérdéseit vizsgálja, különös tekintettel a szerzői jogra, a jogellenes tartalomért viselt felelősségre és a véleménynyilvánítás szabadságára. Az uniós szabályozás, a szakirodalom és a nemzetközi jogviták elemzésével elkülöníti a tanítóadatok felhasználásának, a modellek finomhangolásának és a generált tartalmak védelmének kérdéseit. Bemutatja a médiavállalatok licencelési és peres stratégiáit, valamint az emberi alkotói közreműködés jelentőségét a szerzői jogi védelem szempontjából. A felelősségi viszonyokat a fejlesztők, a kiadók és az újságírók tevékenysége és a rendszer működésére gyakorolt hatásuk alapján tárgyalja. Bemutatja, hogy az automatizálás nem helyettesítheti a szerkesztői felelősséget: a jogszerű és etikus alkalmazáshoz emberi ellenőrzésre, az újságírói források védelmére és világos szerkesztőségi szabályokra van szükség.

Bayer Judit:

Ki beszél, amikor az MI ír?

Médiajog és -etika új perspektívában I.

Médiakutató, 2026. ősz, XXVII. évf., 3. sz.

A generatív mesterséges intelligenciát mind gyakrabban használják a professzionális médiaiparban is. Ez a cikk a generatív mesterséges intelligencia által vagy annak segítségével létrehozott tartalmakkal kapcsolatos főbb etikai és jogi kihívásokról nyújt áttekintést. Ismerteti az Európai mesterségesintelligencia-törvény vonatkozó szabályozását és az elmúlt években felbukkanó újságírói szabványokat. Részletesen kitér a deepfake szabályozására, a transzparencia, a hitelesség és a pontosság újságírói követelményeire és arra, hogy miként érinti az újságírókat a szerkesztőségekben már kikerülhetetlenül felbukkanó mesterséges intelligencia.

Somlyai Özge:

Az alternatív média változó hatásköre és szerepe a törökországi önkényuralmi narratívákkal szemben

Médiakutató, 2025. tél, XXVI. évf., 4. sz.

E tanulmány azt vizsgálja, hogy a Recep Tayyip Erdoğan vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) alatt miként intézményesült a félelemkeltés a törökországi médiában, hogyan tanúsítottak a hivatásos újságírók által működtetett alternatív hírportálok – a Bianet, a Medyascope és a T24 – rezilienciát a rezsim autoriter narratíváival szemben, és miként alakította az AKP a fősodrú médiát propagandaeszközzé. Az említett hírportálok újságíróival, valamint kommunikáció- és politikatudományi kutatókkal készített félig strukturált interjúkra támaszkodva feltárja az alternatív török hírmédia szélesedő mozgásterét. Míg a Medyascope és a T24 ma már az „új fősodrú médiát” alakító úttörő szereplőnek tekinti magát, a Bianet továbbra is az alternatív média egyik legfontosabb képviselője az országban. A digitális platformok bevonásával, az oknyomozó gyakorlatok elősegítésével és az elnyomott hangok felerősítésével e médiumok szembeszállnak az AKP-kormány félelemkeltő narratíváival, és lehetőséget kínálnak a demokratikus párbeszédre. E tanulmány hozzájárul azokhoz a vitákhoz is, amelyek arról folynak, hogy milyen szerepet játszanak a hivatásos újságírók az (ellen)nyilvánosságok fenntartásában autoriter hatalmi környezetben.

Barki Bálint:

Média és büntető populizmus

Médiakutató, 2024. tavasz, XXV. évf., 1. sz.

Dolgozatomban azt vizsgálom, milyen szerepet játszhat a média a büntető populizmus megjelenésében. Ehhez először megteremtem a szükséges fogalmi kereteket: elhatárolom egymástól a kriminálpolitikát és a büntetőpolitikát, hogy el tudjam helyezni e kereteken belül a büntető populizmus jelenségét. Ezután felvázolom a büntető populizmus és a média viszonyát, illetve röviden ismertetem azokat a társadalmi változásokat, amelyek elősegíthetik a büntető populizmus térnyerését. Írásom második felében a két legkorábbi magyarországi büntető populista intézkedést mutatom be, különös tekintettel a bevezetésük indokaira és a sajtóban elfoglalt helyükre. A büntető populizmus a büntetőpolitika olyan megjelenési formája, amelyben a szakmai szempontok helyett pártpolitikai szempontok érvényesülnek, és ezek fő célja a szavazatmaximalizálás – figyelmen kívül hagyva az ezzel járó lehetséges társadalmi következményeket.

Szerényi Szabolcs:

Reklám és művészet komplex kapcsolatrendszere és kutatási lehetőségei

Médiakutató, 2023. tavasz, XXIV. évf., 1. sz.

Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy minél alaposabban, számos példával illusztrálva mutassam be a művészet és a reklám között fennálló szoros és összetett kapcsolatrendszert, egy kapcsolati ábrán is megjelenítve azt. Megpróbálom áttekinthetően rendszerezni e két terület összefüggéseinek legfontosabb dimenziót, majd bemutatom a művészet reklámokban való felhasználásának legfőbb marketingkommunikációs céljait és hatásait, valamint további kutatási irányokat fogalmazzak meg.

Gayer Zoltán:

Mi a média?

Javaslat egy új médiatipológiára

Médiakutató, 2022. ősz–tél, XXIII. évf., 3–4. sz.

Tanulmányomban amellett érvelek, hogy az internetről nem érdemes médiumként beszélni. Médiumoknak az internet csatornája révén működő alkalmazásokat és weboldalakat kell tekintenünk. Meghatározásom szerint a médium egy adatállományhoz köthető, algoritmusalapú kódolási rendszer. E gondolatmenetet tágabb keretbe helyezem, és kidolgozok egy olyan kategóriarendszert, amelynek segítségével minden – régi vagy új – médium egyaránt meghatározható.

Zakinszky Toma Viktória:

„Sajtóinformációk szerint”

Migránsok, menekültek és menedékkérők Magyarországon és Szerbiában

Médiakutató, 2021. ősz–tél, XXII. évf., 3–4. sz.

A Közel-Kelet, Észak-Afrika és Ázsia térségéből érkező migránsok, menekültek, menedékkérők 2015 óta egyértelműen meghatározták a régió országainak médiadiskurzusát. A média válságként tudósított a migrációról – gyakran elpolitizált, elfogult, túlságosan is leegyszerűsített hangnemben, valótlanságokkal vagy féligazságokkal tarkított beszámolókban. Sok esetben szakmaiatlanság, tudatlanság állt mindezek hátterében, a médiában dolgozók maguk sem ismerték a megfelelő szakkifejezéseket, a jelentésbeli különbségeket, a különböző kifejezések jogi következményeit. Mindemellett tagadhatatlan egyfajta szándékosság a sok esetben nem az újságírói etika szabályai szerint készített médiatudósítások tekintetében. Magyarország és Szerbia médiaszínterének elemzése a domináns médianarratívák, a tudósítási paradigmák felfedésére irányul. A két ország médiadiskurzusának komparatív elemzését indokolja, hogy mindkét ország az úgynevezett „balkáni útvonalon” helyezkedik el, ugyanakkor egyikük sem célország, és a kormányaik által a migránskérdés köré épített politikai diskurzus merőben eltérő. Összehasonlító elemzésünkben sajtótermékek tartalomelemzésének módszerét használtuk. Összesen hat hírportál anyagát vetettük össze 2016-tól 2019-ig: két magyarországi és négy szerbiai híroldalról van szó, az utóbbi hírportálok közül kettő vajdasági, egy pedig magyar nyelvű.

Feischmidt Margit – Zakariás Ildikó:

Médiahatások és véleményformálás a menekültekkel szolidáris németországi magyarok körében

Médiakutató, 2020. tavasz, XXI. évf., 1. sz.

Ez a tanulmány a transznacionális szolidaritás és a közbeszéd összefüggéseit vizsgálja. Arra a kérdésre keres választ, hogy milyen kapcsolat van a médiafogyasztás, a menekültek iránti szolidaritás és a menekültekkel kapcsolatos vélemények kifejezése között olyan emberek esetében, akik két, jelentős eltéréseket mutató nemzeti médiatér hatásainak vannak kitéve, ráadásul maguk is transznacionális mozgásban vannak. A média hatását mind a hagyományos, mind a közösségi média esetében megvizsgáltuk. A szolidaritást kétféleképpen operacionalizáltuk: egyrészt a cselekvések szintjén (szolidáris cselekvésnek tekintve a Németországban végzett menekülteket segítő jótékonykodást, valamint fizetett munkát), másrészt az attitűdök szintjén, a menekültek segítésére irányuló véleményeket véve figyelembe. A Németországban élő magyarok körében végzett survey és interjús vizsgálat eredményei alapján azt az állítást fogalmazzuk meg, hogy a menekültekkel kapcsolatos szolidaritásnak a közvetlen segítő kapcsolatokon túlmutató, véleményformáló hatása van.

Martin József Péter:

Kéz a kézben a lejtőn

Korrupció és sajtószabadság a magyar trendek tükrében

Médiakutató, 2019. ősz, XX. évf., 3. sz.

Tudományos szempontból sem a korrupció, sem a sajtószabadság fogalmát nem könnyű megragadni. Komplexitásuk akkor válik nyilvánvalóvá, amikor – túllépve a mindennapi politikai diskurzuson – tudományos igazolást szeretnénk szerezni az e fogalmakkal kapcsolatos feltevéseinknek. Ebben az esetben beleütközünk e fogalmak definiálásának és mérhetőségének problémájába – e tanulmány első felében ezeket tárgyaljuk. Ezután a médiaszabadság és a korrupció közötti összefüggéseket tárjuk fel a meglévő irodalom és empirikus vizsgálataink alapján, majd ugyanezt tesszük Magyarországra alkalmazva. Miközben mind a médiaszabadság hanyatlása, mind a korrupció intézményesülése beleillik a regionális és – részben – a globális trendekbe, a magyar esetben mindkét változónak különleges jellegzetességei vannak. Ezek feltárása közelebb visz minket annak a megértéséhez, hogy számos tényfeltáró médiatartalom és korrupciós botrány dacára egyelőre miért nem sikerült megtörni a rendszerszintű korrupciót Magyarországon.