Tartalomjegyzék – 2021 ősz-tél

Bajomi-Lázár Péter:

Paradigmaváltások a médiakutatásban

A húsz éves Médiakutató konferenciája elé

A Médiakutatót húsz évvel ezelőtt, 2000 őszén alapítottuk Gulyás Ágnessel, Kaposi Ildikóval és Vajda Évával. Nem gondoltuk, hogy két évtizeddel később is működni fog. Azóta mégis megjelent közel 80 lapszám, s több száz szerző tette közzé írását e lapban. Folyóiratunk fennmaradásáért elsősorban őket illeti köszönet. És persze nagyszerű támogatóinkat, akik anélkül járultak hozzá kiadásának költségeihez, hogy bármit is kértek volna cserében. Szerkesztőbizottságunk így őrizhette meg szakmai autonómiáját.

Kékesdi-Boldog Dalma:

Média válság idején

A válság kifejezés – amely eredetileg az orvostudományi szakirodalomban volt használatos – olyan instabil időszakot jelöl, amely bármilyen gazdasági, politikai, társadalmi rendszerben vagy egyéb struktúrában megjelenhet, és ott olyan korábban nem tapasztalt állapotot idéz elő, amelynek megoldásához új típusú döntések, eszközök és stratégiák szükségesek. A válság egyebek mellett olyan fogalmakat aktivál, mint a váratlanság, a bizonytalanság, a fordulópont, a felbomlás vagy a túlélés, a pozitív vagy a negatív kimenetel (Tóth I. 2012: 22).

Andok Mónika:

Trendek az online vallási folyamatokban a koronavírusjárvány idején Magyarországon

A 2020-as koronavírus-járvány, illetve az ahhoz kapcsolódó lezárások, a szociális távolságtartás bevezetése mind Magyarországon, mind globálisan átalakította az emberek mindennapjait: a munkavégzést, az oktatást, a vásárlást, a szórakozást éppúgy, mint a családtagokkal, a barátokkal való kapcsolattartást. E tanulmányban azt mutatom be, miként reagáltak a magyar egyházak 2020 tavaszán a fizikai lezárásra és az online térbe való átköltözésre. Az egyházakban kétirányú munka indult el különös intenzitással: egyrészt az online megjelenés megszervezése, másrészt a digitális technológia biztosította lehetőségekre való teológiai reflexiók kimunkálása. E tanulmányban azt is elemzem, hogy az esemény-, illetve a közösségalapú egyházi, vallási jelenlét esetében milyen platformokon és mit közvetítettek az egyházak a híveiknek, a követőiknek. Emellett a befogadói oldalról is áttekintem az online vallási szertartásokba való bekapcsolódás mintázatait. Ezzel kapcsolatban online anyaggyűjtést végeztem arra vonatkozóan, hogy a hívők milyennek érzékelték a társas jelenlét megélését, a képernyő-alapú interaktivitást és navigálást, az autonómia és a személyesség mértékét a digitális rítusok során, mit jelentett az élő közvetítés jelentéstulajdonítási folyamatában a kamera jelenléte, mit jelentettek pontosan azok a vizuális elemek és eljárások, amelyek az streamelés során eltértek a valós jelenlét esetében zajló vizuális észleléstől. Összességében egy új vizuális tapasztalattal, optikai valóságreprezentációval volt dolguk a híveknek, ami új típusú interaktivitást és részvételt tett lehetővé a számukra.

Kulcsszavak: digitális vallás, egyházak az interneten, koronavírus-járvány

Rajnai Richárd – Németh Szilvia:

Digitális médiahasználat az iskolákban – pandémia idején

Egy fókuszcsoportos kutatás eredményei

A koronavírus-járvány miatti korlátozások számtalan ponton és módon alakították át a mindennapi élet megszokott gyakorlatait. A kényszerű változások egyike – a tantermen kívüli oktatás bevezetése – egyaránt hatással volt az oktatási folyamatokra és a családok életére. Az alapvetően a 13 és a 17 év közötti gyerekek online jelenlétére és internethasználatára irányuló, fókuszcsoportos módszerrel végzett kutatásunk1 a 2020. májusi és júniusi adatfelvétel során kiegészült egy olyan kérdéscsoporttal, amellyel válaszokat kaphattunk a távoktatásból fakadó kérdésekre is. Így arra is, hogy a 2020 márciusában bevezetett tantermen kívüli, digitális munkarend milyen módon alakította át a tanár-, a szülő- és a diákszerepeket, hogyan változtatta meg a köznevelés szereplői közötti kommunikációt, és milyen hatással volt az „iskolai” médiahasználatra. Mindezeken túl vizsgáltuk azt is, hogy az iskolákban, a tanároknál és a tanulói háztartásokban rendelkezésre álló eszközök felhasználásával miként sikerül újragondolni az oktatás kereteit Magyarországon. A nemzetközi standard EU Kids Online, illetve a Global Kids Online vizsgálatok módszertanát is felhasználó empirikus kutatásunk kiemelt módon foglalkozott a digitális oktatással létrejött új oktatási-médiahasználati szituációval, s az eseményekkel együtt haladva kísérletet tettünk az online oktatás mindennapjainak mikroszintű megfigyelésére és értelmezésére.

Kulcsszavak: digitális oktatás, fókuszcsoport, oktatási platformok, online töltött idő, szülő-tanár szerepváltozás, tanár-diák kommunikáció, távoktatás

Polyák Gábor – Nagy Krisztina:

Az egészségügyi kommunikáció alkotmányos keretei

A Covid19 a közösségi média korszakának első világjárványaként „infodémiát” is előidézett. Félretájékoztatás, dezinformáció és pletykák veszélyeztetik az egészségügyi krízis kezelését. E tanulmány az infodémia jelenségének bemutatása után az egészséghez való jog, a tudomány szabadsága és a véleményszabadság közötti alapjogi ütközéseket elemzi.

Bene Márton – Petrekanics Márton – Bene Mátyás:

Ki mit költ?

Politikai hirdetési aktivitás a Facebookon a 2019-es európai parlamenti és az önkormányzati választási kampányokban

E tanulmány a 2019-es európai parlamenti és önkormányzati választási kampány kontextusában térképezi fel a Facebook politikai hirdetési szféráját a költések megoszlása alapján. Arra fókuszál, hogy a hirdetési költések miként oszlanak meg a kormánypártokkal szimpatizáló és az azokkal kritikus szereplők között. A „lopakodó média” (Kim et al. 2018) tézise jegyében azt is megvizsgálja, milyen típusú oldalak aktívak a Facebookon. Az eredmények szerint a hirdetési kiadások terén ellenzéki fölény volt megfigyelhető mindkét kampányban. A hirdetési piacot az intézményes politikai szereplők dominálták, de egyes erősen pártos médiatermékek szintén aktív szerepet játszottak. A beazonosíthatatlan vagy homályos hátterű szereplők marginálisak voltak – cáfolva ezzel a „lopakodó média” tézisét.1

Kulcsszavak: közösségi média, lopakodó média, politikai hirdetések, politikai kommunikáció

Szabó Lilla Petronella – Béni Alexandra:

Vírusháború

A Covid19 járvány metaforikus ábrázolása a magyar hírportálokon

A Covid19 világjárvány új kihívás elé állította a médiát: olyan fogalmakról kellett a lakosságot tájékoztatni, mint a koronavírus terjedése, az otthonmaradás vagy a közösségi távolságtartás. Kutatásunk kérdése az, hogy miként kommunikáltak a vezető magyarországi hírportálok (a 24.hu, az index.hu és az origo.hu) a koronavírusról és a terjedése elleni intézkedésekről a járvány első és második hulláma alatt. Ennek megállapítására diskurzusalapú metaforaazonosítási módszerrel vizsgáltuk meg, milyen metaforákon keresztül fogalmazták meg a híroldalak a vírussal kapcsolatos cikkeiket. A metaforák jelentősége abban rejlik, hogy a nyelvhasználat elemzésén keresztül betekintést nyerhetünk a beszélők gondolkodásába is, így képet kaphatunk arról, milyen fogalmi keretek között ábrázolták az online médiumok a vírust és a vírusellenes védekezést. Eredményeink a nemzetközi trenddel összhangban azt mutatják, hogy a háború metaforája volt a domináns: eszerint a vírus ellenség, amely ellen harcolni kell. A háborús retorika mellett a koronavírus terjedése az „árvíz” képében, Magyarország pedig mint „gép” jelent meg a vizsgált szövegekben.

Kulcsszavak: árvíz metafora, Covid19, diskurzusalapú metaforaazonosítás, fogalmi metafora, gép metafora, háborús retorika, hírportál, koronavírus

N. Varagya Szilvia:

Válságban kommunikáció! Válságban a kommunikáció?

Szlovákiai közéleti retorika a 2020-as pandémia idején a magyar nyelvű napilap tolmácsolásában

Szlovákiába a SARS-CoV-2 koronavírus okozta Covid19 pandémia témája a 2020. február 29-ei, az ország vezetésében gyökeres változást eredményező parlamenti választásokat megelőző kampányidőszak során gyűrűzött be. Az első szlovákiai fertőzésről a leköszönő kormány tájékoztatott, egyúttal radikális járványkezelési intézkedéseket hozott. A magyar nyelvű Új Szó napilapban a világjárvány tematizálásának intenzitását a választási kampánytémák, a magyar etnikai pártképviselet szlovák parlamentből való kiszorulása, az új kormány politikai prioritásai és járványkezelési intézkedései determinálták – ám e jelentős belpolitikai és társadalmi eseményeket figyelmen kívül hagyva kizárólag a pandémia témájára fókuszáltunk vizsgálatunkban. Az Új Szó újságírói tartalmait elemeztük a szlovák politikai kommunikáció jellegzetes nyelvi és stiláris fordulatai, rejtett üzenetei, valamint a világviszonylatban is gyakran használt háborús retorika perspektívájából. Kutatásunk korpuszát a magyar nyelvű napilap vezércikkei, a „Panoráma” rovat vezető hírei, valamint a „Vélemény és háttér” rovat publicisztikai írásai alkották.

Kulcsszavak: Covid19, háborús retorika, járványkommunikáció, közéleti retorika, médiakommunikáció, pandémia, politikai kommunikáció, propaganda, Szlovákia, Új Szó

Zakinszky Toma Viktória:

„Sajtóinformációk szerint”

Migránsok, menekültek és menedékkérők Magyarországon és Szerbiában

A Közel-Kelet, Észak-Afrika és Ázsia térségéből érkező migránsok, menekültek, menedékkérők 2015 óta egyértelműen meghatározták a régió országainak médiadiskurzusát. A média válságként tudósított a migrációról – gyakran elpolitizált, elfogult, túlságosan is leegyszerűsített hangnemben, valótlanságokkal vagy féligazságokkal tarkított beszámolókban. Sok esetben szakmaiatlanság, tudatlanság állt mindezek hátterében, a médiában dolgozók maguk sem ismerték a megfelelő szakkifejezéseket, a jelentésbeli különbségeket, a különböző kifejezések jogi következményeit. Mindemellett tagadhatatlan egyfajta szándékosság a sok esetben nem az újságírói etika szabályai szerint készített médiatudósítások tekintetében. Magyarország és Szerbia médiaszínterének elemzése a domináns médianarratívák, a tudósítási paradigmák felfedésére irányul. A két ország médiadiskurzusának komparatív elemzését indokolja, hogy mindkét ország az úgynevezett „balkáni útvonalon” helyezkedik el, ugyanakkor egyikük sem célország, és a kormányaik által a migránskérdés köré épített politikai diskurzus merőben eltérő. Összehasonlító elemzésünkben sajtótermékek tartalomelemzésének módszerét használtuk. Összesen hat hírportál anyagát vetettük össze 2016-tól 2019-ig: két magyarországi és négy szerbiai híroldalról van szó, az utóbbi hírportálok közül kettő vajdasági, egy pedig magyar nyelvű.

Kulcsszavak: diskurzuselemzés, Magyarország, média, menedékkérők, menekültek, migránsok, Szerbia, tartalomelemzés, Vajdaság, válság

Tófalvy Tamás:

Lehet-e folyamatos válságban az újságírás?

A technológiától a szakmai normákig – és vissza

Ha elmélyedünk az újságírás történetének szakmai diskurzusaiban, azt figyelhetjük meg, hogy a szakma éppen aktuális válságáról szóló viták, elbeszélések gyakorlatilag folyamatosak. A lehetséges okokat tárgyaló narratívákban vissza-visszatérő elemek a gazdasági, üzleti, politikai, kulturális és technológiai fejlemények. Így lehetett az eredője az újságírás válságának a 2008-as válság vagy a 2020-as koronavírus-járvány, de válságos állapotba sodorta már az újságírást a demokratikus berendezkedés átalakulása, a populizmus térnyerése, a „bulvárosodás”, a „fake news”, továbbá a televízió, az internet, a közösségi média vagy a platformok térnyerése is. A különféle válságnarratívák középpontjában egyaránt szerepelhetnek üzleti modellek, szakmai és morális értékek, ismeretelméleti állásfoglalások, illetve ezek tetszőleges kombinációi. E tanulmányban – áttekintve az újságírás válságdiskurzusairól szóló metairodalmat – egyfelől annak kísérlek meg utánajárni, hogy milyen motívumok és témák jellemzik az újságírás válságnarratíváit. Másfelől az érdekel, hogy ezek az elbeszélések milyen kulturális, társadalmi, gazdasági és technológiai kontextusokkal függhetnek össze – különös tekintettel ez utóbbira. Összegezve a rendelkezésre álló modellek tanulságait pedig azt a címben is feltett kérdést kísérlem meg megválaszolni, lehetséges-e egyáltalán, hogy az újságírás folyamatos válságban van?

Kulcsszavak: narratívák, újságírás, szakmai normák, technológia, válság

Gödri Rita:

Pályakezdő újságírók helyzete Magyarországon

Viselkedésváltozás és a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása web 2.0-ás közegben

Kutatásomban azt vizsgáltam, milyen lehetőségei vannak Magyarországon a pályakezdő újságíróknak. Milyen mértékben tudják hasznosítani az egyetemen megszerzett tudásanyagot? Milyen elvárásokat támasztanak velük szemben a szerkesztőségek? Milyen elhelyezkedési lehetőségekkel számolhatnak a tanulmányaik alatt és után? Hogyan vélekednek saját pályakezdési lehetőségeikről? Eredményeimet kilenc darab félig strukturált interjúból gyűjtöttem össze, amelyet az Átlátszó, az Átlátszó Oktatás, a Direkt36 és a 24.hu junior és senior újságíróival, valamint főszerkesztőivel készítettem. Kutatásomból kiderül, hogy a pályakezdő újságírók szakmai nehézségeit nagyrészt az okozza, hogy nincs szinkronban az egyetemen elsajátított tudásanyag a főszerkesztői elvárásokkal (hiszen a legtöbb, hazánkban folyó kommunikációs képzés nem az újságírás-oktatásra koncentrál, és nem kellően gyakorlatorientált). Tovább bonyolítja a helyzetet a magyarországi médiatulajdonlási viszonyrendszer átalakulása is, amelyet interjúalanyaim közül sokan a hazai nyilvánosság beszűküléseként azonosítanak. Kutatásom nem reprezentatív, de kiindulási alapként szolgálhat további újságíró-kutatások számára.

Kulcsszavak: pályakezdés, professzionalizáció, újságírás, újságíró-képzés

Dési János:

Zsoldosok

Esszé az újságírói attitűdök változásáról a rendszerváltástól az új cenzúráig

Az 1980-as évektől mindenképpen érezhetővé vált, hogy a sajtó mind szabadabb – még ha a teljes szabadságtól nagyon messze is járt még. Ugyan a pártirányítás1 az évtized legvégéig így-úgy működött, ugyan sok tabutéma maradt, mégis egyre több független gondolat jelenhetett meg az első nyilvánosságban is. Bár akadnak olyan jellegzetes írások, amelyek politikai instrukciókra nyilvánvaló hazugságot tartalmaztak (Demszky Gábor megveri a rendőröket az Esti Hírlapban, vagy Szabó László egyik-másik írása a Népszabadságban, például a boglári kápolnáról, Hajdu János írása Csoóri Sándorról stb.), a sajtót egyre kevésbé jellemezte a nyílt hazugság. A cenzúra bizonyos témákat szigorúan tiltott, másokat korlátozni próbált, ám az első nyilvánosság újságíróinak utasításra egyre kevésbé kellett hazudniuk, propagandaszövegeket közölniük – még ha az első nyilvánosságban nagyok is voltak a különbségek az egyes szerkesztőségek között. A közvélemény egyre inkább azokat tekintette pozitív példának, akik igyekeztek kimondani a valóságot, kijátszani a hatalmat (mint a Magyar Rádió 168 óra és Bagoly című műsora, a Magyar Nemzet sorozatai stb.). Ezzel szemben a Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a féldiktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások, s egész újságíró-nemzedékek nőnek bele a szándékos hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva – és nyoma sincs annak, hogy tenni próbálnának ez ellen. Ez részben talán a foltokban megmaradt szabadság miatt van, hiszen az, akinek ezt nem veszi be a gyomra – és kevésbé törődik az egzisztenciális érdekeivel –, talán talál még valami helyet a maradék független sajtóban. Ez az írás egy újságíró szemszögéből idézi fel az újságírói attitűdök változásait, módszerét tekintve tehát az insider view, műfaját nézve az esszé kategóriájába tartozik.

Kulcsszavak: cenzúra, függetlenség, kurázsi, pártállam, pártirányítás, politikai propaganda, sajtószabadság, szerkesztői szabadság

Sz. Nagy Gábor:

A papírválság mint politikai fegyver a koalíciós időszakban

Tanulmányomban az 1945 és az 1948 közötti időszakban folyamatosan fennálló papírválsággal foglalkozom. Azt vizsgálom meg, a sajtópolitika területén ez milyen lehetőséget nyújtott a kormányzó pártoknak arra, hogy korlátozzák bizonyos sajtótermékek megjelenését. Előbb röviden bemutatom a korszak lapengedélyezési mechanizmusát, majd rátérek a papírkiutalás rendszerének bemutatására, végül összegzem kutatásom legfontosabb eredményeit.

Kulcsszavak: koalíciós időszak, papírellátás, papírválság, sajtópolitika

Takács Róbert:

Kultúra, média, nyilvánosság az 1980-as években – gazdasági és irányítási válság idején

Az 1980-as évek egyik leggyakrabban használt kifejezése a válság volt. A Beszélő című szamizdat első, 1981-ben megjelent számában tizenötször írták le – igaz, az első nyilvánosságot csak 1986–87-től uralta el a válság- és reformdiskurzus. Ez a tanulmány e két végpont közt kíséri nyomon a nyilvánosság alakulását, a pártvezetés által is érzékelt politikai és gazdasági válságjeleket, azok kezelését a sajtó- és kulturális irányítás részéről.

Kulcsszavak: 1980-as évek, gazdasági válság, irányítási váltás, Kádár-kor, kommercializálódás, kultúrpolitika, sajtóiránytás, tájékoztatáspolitika, társadalmi alku

Jele Ágnes:

A határok szimbolikus mozgatása az eurózóna válsága idején

Két példa a német sajtóból

A posztkoloniális társadalomtudomány másságreprezentációs irányának fogalmi készletét használva rá lehet mutatni az Európai Unió – jelen elemzésben egy szűkebb térség, az eurózóna – tagországai közötti gazdaságiideológiai konfliktusok néhány olyan jelentős társadalmi következményére, mint az etnikai és a regionális sztereotipizálások és a tagországok közötti gazdasági idegengyűlölet megjelenése. Az alábbiakban a német Bild és Spiegel példáján keresztül azt mutatom be, hogyan változott meg a korábbi jegybankelnök, Mario Draghi megítélése attól függően, hogy az elnök a két sajtótermék szerint helyes vagy hibás gazdaságpolitikai lépéseket tett. A sajtóban megjelenő morális felsőbbrendűség és jóság toposzait vizsgálva, a határ és a kizárás fogalmaira építve mutatom be ezeknek a mechanizmusoknak a működését.

Kulcsszavak: belső Másság, EKB, eurózóna, feltételes társadalmi kizárás, határ, informális ajtózáró mechanizmusok, jóság, Mario Draghi, másságreprezentáció, német sajtó, posztkolonializmus

Bódi Jenő:

„Ebből a vírus pocsolyából…”

A Balaton vízminőségével kapcsolatos 2014-es botrány elemzése

Tanulmányom a Balaton vízének minősége körül a médiában 2014 júniusában kialakult botránnyal foglalkozik. 2014. június 21-én a Magyar Úszás Napja nevű rendezvénysorozat balatonfüredi eseménye után több résztvevő sportoló is megbetegedett, köztük országszerte ismert úszók is. A történtekkel a hazai média is élénken foglalkozni kezdett, a megbetegedések kapcsán több, a Balaton vízének minőségével foglalkozó híradás is megjelent. Ezek közül a legnagyobb visszhangot az Origó 2014. június 28-án publikált „Óriási ürülékszőnyeg lebegett a Balatonon” című cikke váltotta ki, amely a balatonfüredi fertőzést a balatoni vitorlások a tavat szennyező gyakorlatával próbálta megmagyarázni.1 Kutatásom e téma kapcsán a sajtóban 2014 nyarán zajlott vitát és a körülötte kialakult társadalmi diskurzust elemzi.2 Az elemzés során négy beszédmódot azonosítottam: a víz minőségével, a megbetegedésekkel foglalkozó laikus és szakértői beszédmódokat, a helyi politikusok, turisztikai szereplők és az olvasók médiapolitikai beszédmódját, valamint a történések turisztikai következményeit tárgyaló laikus beszédmódot.

Kulcsszavak: Balaton, botrány, kockázat, kommentelemzés, olvasói kommentek, szakértők és laikusok, társadalmi diskurzus, vízminőség