Tartalomjegyzék – 2021 nyár

Révész Ágota:

A koronavírus értelmezési kerete a kínai belföldi médiában – és kínai elképzelések egy új világrendről

A kínai belföldi tömegtájékoztató média alapvetően az erkölcs, a felelősség és a konfliktus értelmezési kereteiben mozog. Kína „erkölcsi felsőbbrendűsége” és az, hogy Kína „felelős” nagyhatalom, a leggyakrabban az amerikai-kínai vetélkedés kontextusában jelennek meg. Ez adja a hátteret Kína jövőről alkotott elképzeléseihez. A mélyben két tradíció munkál, egy történelmi és egy modern: az egyetemes rend, azaz az „Égalatti” (tianxia)1 koncepciója, valamint a kommunista utópia – a kettő kölcsönösen kiegészíti és támogatja egymást. Bár ezek az elképzelt világok nyitott struktúrák, mégis van egy politikai-szellemi-adminisztratív középpontjuk, és Kína egy új világrendben ezt a szerepet látja a magáénak. E tanulmányban azt igyekszem feltárni, hogyan láttatta a kínai sajtó Kína mai és majdani szerepét a világban a koronavírus kezdeti időszaka alatt. A kínai tömegmédiából válogattam szövegeket: reakciókat nyugati (többnyire amerikai) cikkekre vagy politikai nyilatkozatokra. Azt vizsgálom, hogyan értelmezik a kínai szerzők ezeket a saját olvasóközönségük számára, ezért kizárólag kínai nyelvű szövegekkel dolgozom. Igyekeztem reprezentatív cikkeket válogatni a legnagyobb kínai internetes hírportálokról egy tízhetes időszak alatt (2020. február elejétől április közepéig), ezekben nézem meg, milyen értelmezési kereteket használ a kínai média. A legfőbb szempontom az a folyamat, ahogyan a globális tér és a globális hatalmi viszonyok észlelete változott a koronavírus- járványnak ebben a kezdeti időszakában.

Kulcsszavak: geopolitika, keretezés, kínai média, koronavírus-járvány

Gálik Mihály:

Gödörben

Esszé a hírmédiáról

A hírmédia kínálatának hosszú ideje tartó dinamikus növekedése, szerkezetének átalakulása és az ágazat társadalmi beágyazottsága már régóta a médiakutatások kiemelt területe. A 19. század végét és a 20. század elejét összekötő emberöltőnyi időszakban nagyipari jellegűvé vált a hírmédia időben első ágazata, a lapkiadás, amely azután egyre szélesedett a film, a rádió, a televízió és végül az internet megjelenésével, és napjainkra radikálisan átalakította a politikai kommunikációt. Írásomban mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia / az Egyesült Királyság példáján mutatom be a 20. század hírmédiájában bekövetkezett korszakos változásokat, amelyek egyrészt a múlt században fokozatosan átalakították a hírmédiát, másrészt az ezredforduló után elkezdték rombolni az ágazat előző évszázadban létrejött robosztus építményét. Majdhogynem habitus kérdése, hogy mindezt az innovációk teremtő rombolásának látjuk, vagy olyan folyamatnak, amely eddig több kárral járt, mint haszonnal.

Kulcsszavak: hálózati hírmédia, hír, hírbőség, hírérték, hírhasználat, hírmédia, objektivitás, polarizáció, részrehajlás, témakijelölés

Stumpf Péter Bence – Szekeres Tamás – Merkovity Norbert:

Migránsok félidőben

Figyelemmaximalizálás és a politikai hírek keretezése a FIFA labdarúgó-világbajnokság alatt

Az e tanulmányban bemutatott kutatás a 2018-as FIFA labdarúgó-világbajnokság mérkőzései alatt az MTVA-n sugárzott egyperces híradókat vizsgálja. Rávilágít arra, hogy a magyar közmédiában sugárzott egyperces hírblokkok a kormány narratíváinak közvetítői, és maximalizálni tudták a migrációs válság kérdésére irányuló figyelmet. A vizsgált esetek megmutatják, hogy a tudósítások témaválasztása és hossza egyaránt politikai célt szolgált. Bár a bevándorlás témája meghatározónak számított az elemzett időszakban, a világbajnokság alatt még nagyobb hangsúlyt kapott. A hírelemek közvéleményre gyakorolt hatásának vizsgálata nem képezte részét ennek a kutatásnak, azonban a Fidesz–KDNP sikere a 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választásokon a kutatás előtti és utáni időszakban azt sugallja, hogy ez a kommunikációs módszer hatékonyan működött. Az egyperces híradók a kormány figyelemépítési céljait szolgálták.

Kulcsszavak: bevándorlás, bevándorló, egyperces híradó, FIFA labdarúgó-világbajnokság, figyelemépítés, figyelemalapú politika, hírműsorok, iszlamista, iszlám állam, keretezés, közszolgálati televízió, menekült, menedékkérő, migráció, migráns, politikai kommunikáció

Szabolcsi Zsolt:

A reklámok közé bújtatott politikai narratívák

Az MTVA által gyártott villámhírek és a 6 órai hírek tartalomelemzése

A hírmenedzsment politikai szempontból a 2010-es évek egyik legjelentősebb tényezőjévé nőtte ki magát. A média intézményi átalakulása hatást gyakorolt a tömegmédiára. A kialakuló új struktúrában megváltozott az ágendakijelölés képessége. A valóság keretezése a hírmenedzsment által válik politikai eszközzé. E kutatás e komplex és összehangolt folyamat egyik szegmensét vizsgálja. Az Egy Perc Híradó tulajdonképpen inkább egy reklámblokkra hasonlít. A nem politikai tartalmú, de nagy nézettségű médiatermékeket megszakítva jelenik meg, és olyan híreket közöl, amelyek politikai narratívákkal azonos valóságkeretezést mutatnak. E kutatás célja, hogy megállapítsa, milyen mértékben azonosak az Egy Perc Híradóban és a 6 órakor sugárzott hírekben megjelenő narratívák. A tartalomelemzés 2016, 2017 és 2018 legnézettebb sporteseményei alatt leadott híreket vizsgálja. Az eredmények szerint a két hírtartalom nagymértékben azonos, a leggyakrabban leadott témák ugyanolyan tendenciákat mutatnak, kis eltérésekkel. Mindebből az következik, hogy a két hírtermék egy hírmenedzsment működésétől függ, viszont a két, eltérő funkciójú hírtípus feltehetően egymással összehangoltan fejti ki hatását a különböző a narratívák kommunikálásában.

Kulcsszavak: egy perc híradó, előhangolás, hírelemzés, hírmenedzsment, politikai kommunikáció, tartalomelemzés, villámhírek

Katona Eszter – Kmetty Zoltán – Németh Renáta:

A korrupció hazai online médiareprezentációjának vizsgálata természetes nyelvfeldolgozással

Cikkünk a korrupció hazai online médiareprezentációjának tematikus elemzését mutatja be szövegbányászati megközelítést, azon belül is dinamikus topikmodellezést alkalmazva. Szövegkorpuszunkat a K-Monitor cikkgyűjteménye adta, amely korrupciógyanús, valamint szabálytalan közpénz-felhasználással kapcsolatos ügyeket feldolgozó, online sajtóban megjelenő cikkeket tartalmaz. Esettanulmányunk egyfelől exploratív jellegű: célunk a 2007–2018 közötti időszakra vonatkozóan azonosítani a cikkek főbb témáit és a tematikus változás dinamikáját, az egyes korrupciós témacsoportok előtérbe kerülését és háttérbe szorulását, illetve az egyes témák tartalmi változását. Kutatásunk másfelől magyarázatokra is kísérletet tesz, annak vizsgálatával, hogy van-e kapcsolat a tematika és a médium ellenzéki / kormánypárti pozíciója között, illetve hogy a kampányidőszak befolyásolja-e a korrupció reprezentációjának tematikáját. Annak köszönhetően, hogy az elemzett időszakban megváltozott az Origo hírportál tulajdonjoga, természetes kísérletként adódik annak vizsgálata, hogy a tulajdonosváltás milyen hatást gyakorolt a portálon megjelenő korrupciós diskurzus tematizáltságára.

Kulcsszavak: automatizált szövegelemzés, dinamikus topikmodell, korrupció, NLP, szövegbányászat

Sükösd Miklós:

A cenzúra: gondolatgyilkosság

Táncsics Mihály a sajtószabadságról és a társadalmi nyilvánosságról

Milyen érveket fogalmazott meg Táncsics Mihály a cenzúra ellen és a sajtószabadság mellett nevezetes művében, a Sajtószabadságról nézetei egy rabnak című 1844-es kis könyvben? Honnan merítette szellemi inspirációját, kik voltak szellemi forrásai? Hogyan küzdött a cenzúrával, saját könyvei és lapjai megjelentetéséért? Táncsics a szó szoros, fizikai értelmében vett sajtó (a nyomda) állami korlátoktól mentes használatáért harcolt. Hogyan illeszkednek a sajtószabadság melletti elméleti érvei saját lapkiadói és aktivista tevékenységéhez? Hogyan tagolódnak elvei a sajtószabadságról folytatott 19. századi hazai vitákba?

Kulcsszavak: cenzúra, médiaszabadság, mély felvilágosodás, nyomda, nyomtatás, plebejus nyilvánosság, polgári nyilvánosság, sajtótörténet, szamizdat, tamizdat

Sebestyén Attila:

Advokáció saját újsággal

Egy 20. század eleji magyar kávés érdekképviseleti szaklap néhány tanulsága nyilvánosságelméleti megvilágításban

A 19. század végén és a 20. század elején a magyar vendéglátóiparban kifejezetten virágzott a (két)hetilap formátumú, advokációs célú (tehát egy adott fél vagy csoport érdekeit képviselő) szaksajtó. A széles kínálatból kutatásaimat egyelőre csak egy kiadványra, a Kávésok Lapjára fókuszáltam. Tanulmányomban e kisebb korpuszból is csak mutatványszerűen emelek ki egy-két cikket (és azok tanulságait). Célom az, hogy kibontsam és történeti anyagon szemléltessem a következő tételt: a saját tulajdonú érdekképviseleti lap megfelelő felület egy alapvető nyilvánossággondozási kettősség megvalósítására. Egyfelől arra, hogy egy szervezet vagy szakmaterület egybefogó keretet teremtsen vele belső érdekgazdái számára. Másfelől pedig arra, hogy az adott érdekcsoport szükség esetén fel tudja mutatni a külső közönség elé lépéshez, azaz egy saját téma közüggyé tételéhez előfeltételként elvárt érvelési kulturáltságot és vitaképes nyitottságot. A tétel megalapozásához Walter Lippmann és John Dewey nyilvánosságelméleti munkáiból merítek szempontokat. Emellett kapcsolódom az advocacy journalism irodalmának néhány megfontolásához is.

Kulcsszavak: advokációs újságírás, Dewey, érdekképviseleti sajtó, Kávésok Lapja, Lippmann, nyilvánosság

Takács Róbert:

„A jó tanuló felel” – a magyar külpolitika a Helsinki utáni nemzetközi sajtó- és információs vitákban (1975–1983) II.

Belgrádtól Madridig

Az 1975-ös Helsinki Záróokmányt, az 1945 utáni európai status quo rögzítését akkor és ott a szovjet diplomácia sikerének tartották. Annak harmadik kosara azonban az emberek és az eszmék szabad mozgásának kimondásával, illetve azzal, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását a nemzetközi kapcsolatok egyik alapnormájaként ismerte el, a nyugati hatalmaknak adott támadási felületet az államszocialista országok ellen. A fenti körbe tartoztak az újságírók utazási lehetőségeit, munkafeltételeit, a nyugati sajtó elérhetőségét is magukban foglaló „információs kérdések” is. Ezek a szovjet blokk országai számára alapvetően kedvezőtlen ügyek a hidegháborús ideológiai küzdelem egyik fontos csataterévé léptek elő az 1975 utáni nemzetközi politikában. E két részes tanulmány azt követi nyomon és elemzi, hogy a magyar külpolitika miképp viszonyult ezekhez a témákhoz, képes volt-e kilépni egy defenzív alapállásból, és hogyan illesztette az információs terület kérdéseit a harmadik kosár számára kiemelt ügyeivel kapcsolatos törekvéseihez. A tanulmány jelen, második részében a madridi utókonferencia diplomáciai előkészületeit és a közel három éves tárgyalássorozat alkuit tekintjük át.

Kulcsszavak: belgrádi konferencia, harmadik kosár, Helsinki Záróokmány, hidegháború, kulturális csere, madridi konferencia, magyar külpolitika, médiakapcsolatok, nyugati sajtó elérhetősége, tájékoztatás

Horváth Dorka:

Az interaktív könyv mint hibrid médium

Az online világ egyre mélyebben szövi át a társadalmat. Ez a folyamat nem hagyja érintetlenül az olvasás területét sem, és eddig nem ismert, új jelenségekre irányítja figyelmünket. Az olvasás módjának átalakulása a történelem során soha, talán még Gutenberg találmányának köszönhetően sem volt olyan mértékű, mint napjaink online technológiáinak hatására. A könyvnyomtatás nemcsak az olvasás módozatát változtatta meg (Briggs & Burke 2002), hanem új dimenzióba helyezte terjesztésének lehetőségét is, hiszen a tudásmegosztás sosem látott mértékben gyorsult fel. Ma az információs társadalom kialakulásával ez a folyamat még inkább érvényesül, ami hatással van a Gutenberg-galaxisra is (vö. McLuhan 1962), és eredményezheti a könyv és az olvasási szokások átalakulását. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy egy új hibrid médium – a Gutenberg- és az internet-galaxis között elhelyezkedő – interaktív könyv létrejöttének körülményeit és használhatóságának egyes aspektusait mutassam be.

Kulcsszavak: digital literacy, e-könyv, Gutenberg-galaxis, hibrid médium, innováció, interaktív könyv, internetgalaxis, olvasásfejlesztés, újmédia

Szeidl Orsolya:

Hogyan uraljuk a médiát?

Marco Morini Lessons From Trump’s Political Communication – How to Dominate the Media Environment című könyvéről

Marco Morini Lessons From Trump’s Political Communication – How to Dominate the Media Environment című tanulmánya a Political Campaigning and Communication könyvsorozat egyik kiadványaként jelent meg, amelynek egyes részei elsősorban a politikai szervezetek „önpromotálásának” és a nyilvánosság erre adott reakcióinak témakörét tárgyalják. Morini könyve a 45. amerikai elnök, Donald Trump politikai kommunikációjának és médiadominanciájának hátterében álló sajátos és „átvett” stratégiákat igyekszik feltárni. Trump kommunikációját – kiütköző életpályáján túl – elsősorban egyedi médiahasználata és -eszköztára különítette el elődeiétől. Morini amellett érvel, hogy a korábbi elnök politikai kommunikációs „napirendjét” öt stratégia integrálásával építette fel.

Jele Ágnes:

Mi a magyar politikai kommunikáció?

Kiss Balázs (szerk.) A szavakon túl. Politikai kommunikáció Magyarországon 1990–2015 című könyvéről

A rendszerváltás utáni 25 év magyar politikai kommunikációjáról szóló könyvet az olvasó kétféleképpen veheti a kezébe: emlékezetként vagy történelemként. Az előbbi esetben várakozással és prekoncepciókkal fogadja: vajon a saját emlékezete konzisztens-e a kutatási eredményekkel? Az utóbbi esetben – talán a jelenhez vezető út megértéséhez – a közelmúlt politikatörténeti mozzanatait próbálja aprólékosan összeilleszteni, és az érdekli: képesek-e a könyvben leírtak kifugázni a történelmi mozaikok közötti réseket?

Jele Ágnes:

Politikus megosztaná

Bene Márton Virális politika: Politikai kommunikáció a Facebookon című könyvéről

Barack Obama első elnökválasztási győzelme óta nagyobb érdeklődés övezi a politikusok és a közösségi média kapcsolatát. Ahogy azonban Bene Márton rámutat, mást és másként kell keresniük azoknak a kutatóknak, akik a közösségi média és a politikusok kapcsolatát tanulmányozzák, mint ahogy eddig tették. Nem egyszerűen arról van szó ugyanis, hogy a politikus a közösségi médián keresztül hatást gyakorol a választóira, aminek következtében az egyéni választó (az „egyszeri” Facebook-felhasználó) élve választójogával a jelölt mellett vagy ellen döntene. Ennek a kapcsolatnak aktív szereplője a közösségi médiát használó állampolgár, aki hozzászólásaival, lájkjaival és megosztásaival alakítójává válik a politikai kommunikációnak. A web 2.0 politikai kommunikációjában így érvényét veszti az a hagyományos sematikus modell, amelyben az egyik fél (a politikus) létrehozza az üzeneteket, amelyekkel hatást gyakorol az állampolgárokra (a szavazókra). E modell lényege az aktorok elkülönítettsége, amit azonban Bene Márton szerint újra kell gondolni: túl kell lépni az aktorcsoportokra összpontosító megközelítésen.