Kulcsszó – populáris kultúra

Torbó Annamária:

Reprezentációs politikák és faji, etnikai kisebbségekről szóló diskurzusok a kortárs popkultúrában

Esettanulmány a Bridgerton család című sorozatról

A különböző kisebbségek reprezentációjáról szóló diskurzusok a kortárs társadalmi viták mindennapos részét képezik. Az elmúlt években az online sajtóban számos cikk foglalkozott azzal a gyakorlattal, amikor a populáris kultúrából ismert fikciós történetek adaptációiban vagy folytatásaiban megváltoztatják a főszereplők valamilyen alapvető karakterjegyét. Ezek a módosítások a leggyakrabban a karakterek bőrszínét érintik, mindez pedig lehetőséget biztosít a „faji”, etnikai kisebbségek korábbiaknál változatosabb és hangsúlyosabb megjelenítésére. A jelen tanulmányban a Netflix Bridgerton család című sorozatához kapcsolódó reprezentációs politikákat mutatom be, továbbá diskurzuselemzést végzek a sorozattal foglalkozó, hazai online médiumokban megjelent releváns írásokon. A diskurzuselemzés révén kirajzolódnak a különböző médiumokban megszólaló személyek által képviselt beszédmódok, mint például a történelmi hűség védelme vagy az alternatív történelem legitimálása. Mindezen felül arra is rávilágítok, hogy a Bridgerton családhoz hasonló popkulturális alkotások miként kapcsolhatók a kortárs közbeszédet uraló szélesebb társadalmi jelenségekhez, mint amilyen a politikai korrektség vagy éppen a rasszizmus témaköre.

Kulcsszavak: diskurzus, inkluzív szereplőválogatás, populáris kultúra, reprezentáció, színes bőrűek

Müllner András:

Önmagunk mássága

A Privát történelem mint a Mass Observationmozgalom magyar változata

E tanulmányban Császi Lajosnak egy korai részvételi antropológiai mozgalomról, a Mass Observationről írott elemzéséből kiindulva egy sajátos magyar példán, a Privát történelem című rövidfilmen keresztül azt vizsgálom, hogyan értelmezhető részvételi kutatásként, illetve „önmagunk kutatásaként” a privátfilm utólagos felhasználása, kisajátítása. Bódy Gábor és Tímár Péter filmje, a Privát történelem esetében egy különleges viszony megkonstruálásáról beszélhetünk: az általuk megrendezett „részvételi kutatás” amatőr résztvevője egy privát filmkészítő, aki 30–50 évvel azelőtt forgatta családi filmjeit, hogy Bódyék filmet vágtak az anyagból. Bartosék önmagukat prezentálták a családi filmezés révén, Bódyék pedig egyrészt a háború előtti archív anyagon megjelenített privát életet, másrészt és áttételesen talán a velük kortárs magyar civil társadalom eredetét, illetve aktuális lehetőségeit kutatták az 1970-es években. A Privát történelem (egyik) alapkérdése az, hogy mik voltak az önreprezentáció eszközei és lehetőségei a háborút megelőző években egy zsidó család számára, és ezen keresztül és tágabban az, hogy mit jelent a privát kép egy autoriter társadalomban.

Kulcsszavak: a Másik megkonstruálása, archív felvételek, auto-etnográfia, ellenkultúra, halfie antropológia, hegemón kultúra, kísérleti film, Mass Observation-mozgalom, Lambeth Walk, mindennapi élet, önmagunk kutatása, populáris kultúra, privát film, Privát történelem, részvételi kutatás

Torbó Annamária:

A részvételi kultúra (ön)kritikája

Henry Jenkins neve kitüntetett helyet foglal el a médiakultúra, kiváltképp a populáris kultúra kutatásában. Mindazon túl, hogy kutatásai révén kijelölte a rajongókkal kapcsolatos vizsgálódások főbb irányvonalait, a részvételi kultúra koncepciójának megalkotása is az ő nevéhez fűződik. A részvételi kultúra szoros összefüggésbe hozható a rajongói gyakorlatokkal, azonban azoknál szélesebb körű aktivitásokat foglal magában. A hozzá kötődő készségek elsajátítása fontos szerepet játszik a felhasználók médiaműveltségének fejlesztésében. Jenkins részvételi kultúrával kapcsolatban megfogalmazott eredeti elképzeléseit ugyanakkor számos bírálat érte. Bár a részvételi kultúrára és annak kritikájára koncentráló tanulmányok a hazai médiakutatásban is megjelentek, nem találkozni olyan magyar nyelvű szöveggel, amely kifejezetten Jenkins kritikákra adott reflexióira és az azok hatására újraalkotott részvételi kultúra koncepciójára fókuszálna. A jelen írással egyrészt ezt a hiányosságot igyekszem pótolni (amihez előbb szükséges az eredeti koncepció és a kritikák rövid felvázolása), másrészt bemutatom az általa időközben továbbgondolt (rajongói) részvételi lehetőségeket. Bár az állampolgári szerepvállalással összefüggő részvételi politika erőteljesen támaszkodik rá, bizonyos mértékben túl is mutat a részvételi kultúrának nevezett jelenség határain.

Kulcsszavak: médiaműveltség, populáris kultúra, rajongói aktivizmus, részvételi kultúra, részvételi politika

Jancsó Veronika:

Kommunikáció, jog és etika: a határmezsgyék feltárása

Buday-Sántha Andrea Kommunikáció – Etika – Jog. A kommunikáció etikai és jogi alapjai című könyvéről

Buday-Sántha Andrea legújabb könyvében arra a kérdésre keres választ, hogy miként szabályozható a kommunikáció az információs társadalomban, s a szabályozásnak milyen etikai és jogi vetületei merülnek fel. Könyvére úgy hivatkozik, mint amely átmenetet képez a tankönyv és a kézikönyv között, mert nemcsak rögzíti az elméleti kereteket, hanem egyfajta iránymutatásként is szolgál a kommunikációval kapcsolatban napi szinten felmerülő jogi és etikai kérdésekben.

Kulcsszavak: médiaműveltség, populáris kultúra, rajongói aktivizmus, részvételi kultúra, részvételi politika