Új média

Dér Dorottya Noémi – Huszár Sándor:

A vizuális közösségimédia- tartalmak hatása a fiatal nők életmóddal való elégedettségére

A közösségimédia-tartalmak hatást gyakorolhatnak az önértékelésünkre, és e hatásnak a fiatal nők különösen kitettek. Az idealizált testkép okozta önmagunkkal kapcsolatos elégedetlenség hiányérzethez vezethet, amely etikai kérdéseket is felvet a marketingkommunikáció céljával kapcsolatban. Felmérésünkben fitspiration, body positive és semleges közösségimédia-tartalmak hatását vizsgáljuk a fiatal nők életmóddal való elégedettségével kapcsolatban. A szemkamerás kutatással egybekötött kérdőíves felmérésben 93 alany vett részt, akiket három különböző típusú közösségimédia-tartalommal stimuláltunk annak érdekében, hogy ezek hatását vizsgáljuk. Az eredmények alapján elmondható, hogy a fitspiration jellegű tartalmak a fiatal nők esetében negatív hatást gyakorolnak az étkezéssel és a testmozgással való elégedettségre, ugyan- akkor az egészséggel való elégedettséget nem befolyásolják. A body positive tartalmak esetében nem sikerült pozitív hatást kimutatnunk az életmódbeli tényezőkkel kapcsolatban.

Sztáray Kézdy Éva – Kovácsné Hegedűs Dóra:

A változó apakép vizsgálata az Instagram-posztok tükrében

Az apaság utóbbi évtizedekben megfigyelhető átalakulása eredményeként a tradicionális, elsősorban kenyérkereső, védelmező apa modellje mellett megjelent a gyermekei életébe egyre intenzívebben bevonódó modern apaszerep is. Napjainkban a közösségi média az élet egyre több területét hatja át, így megjelenik a szülőség és az apaság mediatizálódása is. A közösségimédia-szereplők és a sztár apák körében egyre népszerűbb az apaság prezentálása, az új apai trendek megvitatása. Kutatásunk fő célja és kérdése az új apakép és apai identitás feltérképezése a magyar apák Instagram-bejegyzéseink kontextusában. Kvalitatív vizuális és szöveges tartalomelemzéssel elvégzett feltáró kutatásunk eredményei arra mutatnak rá, hogy az Instagramon reprezentált apai identitás a modern, aktívan gondoskodó, gyermekei életébe érzelmileg is bevonódó apa képét ábrázolja. Az Instagramon főként az apaság pozitív, idillikus oldalát helyezik fókuszba, a szülőséggel járó nehezebb pillanatok nem jelennek meg

Burai Krisztina:

(Ki)követés politikai okokból?

Az állampolgári kurátori tevékenység vizsgálata a Facebookon a válogatottfolyam-koncepció alapján

Az internet és a közösségi oldalak elterjedése olyan közeget teremtett, amelyben a felhasználók hírforrások széles köréhez férnek hozzá, az elérhető tartalmak sokasága pedig azt eredményezi, hogy az állampolgárok kénytelenek valamilyen stratégia alapján válogatni az elérhető tartalmak között, amire a vizsgálat középpontjában álló platform, a Facebook számos lehetőséget kínál. Kutatásomban arra a kérdésre kerestem választ, hogy a felhasználók élnek-e a különféle, a politikai tartalmak kezelésére szolgáló funkciók lehetőségével a Facebook felületén, ezek ugyanis erősíthetik az információs közeg homogenizációját. E kérdést 1000 fős, a főbb demográfiai szempontokra reprezentatív kérdőíves kutatás segítségével vizsgáltam. Az eredmények alapján elmondható, hogy mind a pozitív, mind a negatív hírvonalszerkesztési funkciók rendszeres használata csak a felhasználók kis részére jellemző.

Horváth Dorka:

Az interaktív könyv mint hibrid médium

Az online világ egyre mélyebben szövi át a társadalmat. Ez a folyamat nem hagyja érintetlenül az olvasás területét sem, és eddig nem ismert, új jelenségekre irányítja figyelmünket. Az olvasás módjának átalakulása a történelem során soha, talán még Gutenberg találmányának köszönhetően sem volt olyan mértékű, mint napjaink online technológiáinak hatására. A könyvnyomtatás nemcsak az olvasás módozatát változtatta meg (Briggs & Burke 2002), hanem új dimenzióba helyezte terjesztésének lehetőségét is, hiszen a tudásmegosztás sosem látott mértékben gyorsult fel. Ma az információs társadalom kialakulásával ez a folyamat még inkább érvényesül, ami hatással van a Gutenberg-galaxisra is (vö. McLuhan 1962), és eredményezheti a könyv és az olvasási szokások átalakulását. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy egy új hibrid médium – a Gutenberg- és az internet-galaxis között elhelyezkedő – interaktív könyv létrejöttének körülményeit és használhatóságának egyes aspektusait mutassam be.

Mátyus Imre:

„A Facebook nem fórum”

Közösségi és interakciós diverzifikálódás a FLOSS-közösségekben

A világháló elterjedése az 1990-es években, majd a közösségi médiaplatformok szerepnövekedése a 2000-es évek első évtizedének végén nem pusztán tömegkommunikációs paradigmaváltást eredményezett, hanem mélyebb társadalmi változásokhoz is vezetett. Az elmúlt évtizedekben megtapasztalhattuk, ahogyan a közösségek szerveződésében, működésében egyre nagyobb szerepet játszó új médiaplatformok új típusú közösségeket, új praxisokat eredményeztek. Az új médiapraxisok nem tekinthetők teljesen újnak – sok esetben már meglévő igények, és gyakorlatok kiszolgálására jöttek létre. E tanulmány a nyílt forráskódú szoftverközösségek példáján igyekszik demonstrálni a fenti folyamatokat. Közelebbről a hazai Linux felhasználók online aktivitásán keresztül vizsgálja a különböző platformok szerepváltozását, diverzifikálódást az online közösségek működésében. Arra is igyekszik rámutatni, hogy a közösségek összetételének változása összekapcsolódik az egyes platformokon zajló interakciók modális és tematikus szerveződésével. Az új felhasználók újfajta elvárásai és interakciós szokásai az adott közösségben hagyományosnak számító platformok helyett új felületek és új kommunikációs módok, hangsúlyok bevezetését teszik szükségessé, amelyek jobban alkalmazkodnak az új igényekhez.

Glózer Rita:

Instavers

Versolvasás, irodalomkritika és irodalmi közönség a mobilapplikációk korában

A közösségi média korában a teljes irodalmi nyilvánosság átalakulásának részeként az irodalomkritika diszkurzív közegében is alapvető változások zajlanak. Az irodalmi és a kritikai szféra egyszerre látszik tágulni és szűkülni, hiszen miközben az online felületeken kiszélesedik az amatőr kritikai diskurzus, addig a hagyományos nyomtatott fórumok – kritikai lapok, rovatok – rohamos beszűkülése és leépülése zajlik, és az ígéretesen induló amatőr online irodalomkritika is inkább csak a kritikai gyakorlat laicizálódását és popularizálódását eredményezi. Ezek az ellentmondásos folyamatok kultúrszociológiai keretben értelmezhetők mind a frankfurti iskola magaskultúra–populáris kultúra-megkülönböztetését, mind az angolszász highbrow–middlebrow–lowbrow különbségtételt alapul véve, a médiaoptimista megközelítés pedig demokratizáló potenciáljuk vizsgálatára ösztönözhet. Az alábbiakban egyetlen médiafelületre fókuszálva azt vizsgálom, hogy a megfigyelt folyamatok miképpen eredményezik az irodalomfogyasztás és a műkritika leegyszerűsített, könnyen fogyasztható formáinak kialakulását, az irodalom valamiféle „visszafolklorizálódását”, illetve a vonatkozó gyakorlatoknak a magaskultúrától a populáris mémkultúráig terjedő spektrum mentén való szerveződését.

Guld Ádám:

„A sztárok mindenhol ott vannak”

A 360 fokos ismertség jellemzői egy kvalitatív közönségkutatás tükrében

A sztárok világában régóta megfigyelhető trend, hogy a legsikeresebb szereplők egyszerre több platformon vannak jelen. Ugyanakkor a digitális média korszakában szinte korlátlan lehetőségek nyílnak a hírnév exportjára, a médiában megszerzett népszerűség kiterjesztésére és megerősítésére. Ezzel együtt az ismertségipar működése is egyre összetettebbé válik. A különböző offline, online és non-media megjelenések tudatos menedzselése ma már elengedhetetlen feladat a jobb láthatóság megteremtéséhez, aminek egyre gyakoribb célja a teljes, 360 fokos jelenlét elérése. Ezzel összefüggésben joggal tehetjük fel, hogy az említett folyamatok komoly változásokat eredményeznek a rajongói kultúrák és a felhasználói gyakorlatok terén. Vajon kiket és milyen felületeken követnek ma a rajongók? Hogyan reagál a közönség arra, hogy a sztárok minden felületen jelen vannak? Hogyan módosul emiatt a követői aktivitás? Az alábbi tanulmányban elsősorban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.

Pólya Tamás:

A videojátékok mint történetmesélő mászókák és a médiaszöveg-fogalom

Az olvasat átértelmeződése és a narratíva másodrendűsége egy ergodikus médiumban

A videojátékok nem hagyományos médiaszövegek. Lehet ugyan történetük (narratívájuk), ám az másodlagos a lényegüket képező szimulációs és interaktív jelleghez képest. E tanulmány kérdése az, hogy a digitális játékoknak a szimulációs-interaktív avagy ergodikus természete mennyire teszi lehetővé médiaszövegként való elemzésüket, ha a médiaszöveget mediatizált formában megjelenő, a valóság narratív és ideológiai szempontokból értelmezhető/értelmezett konstrukciójának tekintjük. A videojátékok esetében az „olvasás” és az „olvasat” fogalma kissé félrevezető, mivel jelentős részük jobban hasonlít egy játszótéri mászókához vagy akadálypályájához, gondolkodtatóbb változataik pedig a megoldandó matematikai példákhoz, mint egy regényhez vagy mozifilmhez, márpedig mászókákról sem szokás ideológiai vagy morális olvasatot kialakítani; annál inkább igénylik a használóik motoros ténykedését és a történetértelmezéstől eltérő cselekvését. E tanulmány érinti a hagyományos médiaszöveg fogalmát, érvel a videojátékok újfajta, ergodikus szövegtípushoz tartozása mellett, és a figyelmi fókusz eltolódásának elgondolásával igyekszik finomítani a videojátékok szimulációs hermeneutikáján.

Falyuna Nóra:

Esettanulmány a magyar laposföld-hívők online közösségének diskurzusáról

A web 2.0 alapvetően megváltoztatta a társadalmi nyilvánosság és a valóságformálás természetét, illetve a kommunikációs szereplők viselkedését. Ez hatással van a tudományos és a tudományosként aposztrofált, ugyanakkor nem megalapozott, nem hiteles tartalmak online megjelenésére, illetve gyors és széles körű terjedésére is. E tanulmány egy magyar Facebook-csoport diskurzusának elemzésével a laposföld-hívők csoportjának esetét mutatja be. A vizsgált csoport tudományosan cáfolt és elutasított elméletet képvisel, ami jó példája lehet az online világ részvételi kultúrájának: az interneten művelik saját, alternatív „tudományukat”. A kutatás kérdése az, hogy milyen nyelvi, retorikai és egyéb diszkurzív eszközök alakítják a csoport identitását. Identitáskonstruálásuk két lényegi elemére koncentrálok: a más csoportokkal való szembehelyezkedésre, illetve a saját tudományos hitelesség megteremtésére. Ez alapján vizsgálom, hogy: 1) a polarizáció miként játszik szerepet az identitáskonstruálásban és a hitelesség megteremtésében; és 2) miként jelennek meg a tudományos kommunikáció elemei a diskurzusban. Az elemzés azt mutatja, hogy a csoport diskurzusában egyszerre jelenik meg a tudományellenesség, valamint a tudomány tekintélyének, megbízhatóságának és hitelességének egyfajta elismerése, amelyet maguk is birtokolni kívánnak. E tanulmány célja abban jelölhető ki, hogy felhívja a figyelmet: a tudománykommunikációra másként kell tekinteni az internet és a technológia által meghatározott világunkban, illetőleg arra, hogy a publikus tudományfelfogás (public understanding of science, PUS) vizsgálatának új közege lehet az interneten zajló kommunikáció.

Schleicher Nóra:

Tükröm, tükröm mondd meg nékem!

Gender és vizuális önreprezentáció a Facebookon

E tanulmány magyarországi középiskolás lányok és fiúk vizuális identitáskonstrukcióit hasonlítja össze. Egy reprezentatív kérdőíves kutatásból származó 362 profilkép részletes elemzésével keres választ arra a kérdésre, hogyan jelenítik meg és hozzák létre (gender)identitásukat a tinédzser korosztály képviselői a Facebookon. Az eredmények – a nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban – azt mutatják, hogy a fiatalok vizuális önreprezentációja ezen a platformon alapvetően konform. Az életkorra jellemzőnek tartott kísérletezés, normasértés, határátlépés – különösen a lányok esetében – nagyon kevéssé jellemző. A vizuális önmegjelenítés a nőiesség és a férfiasság hagyományos ábrázolási formáiból táplálkozik, és újrateremti a társadalmi nemekhez kapcsolódó sztereotipikus jelentéseket.

Veszelszki Ágnes – Falyuna Nóra:

Az áltudományosság leleplezése érveléstechnikai-nyelvészeti eszközökkel

A folyamatosan változó információs és médiakörnyezetben az áltudományos tartalmak gyorsan és széles körben képesek terjedni, így különösen fontossá válnak azok az elemzések, amelyek támpontot adhatnak e megtévesztő szövegek felismeréséhez. E munkában három esettanulmányon keresztül (laposföld-elmélet, oltásellenesség, parazitafertőzés) mutatjuk be az interneten terjedő áltudományos tartalmak egyes nyelvi-érveléstechnikai jellemzőit, és ezáltal az áltudományosság azonosításához, a megbízhatatlan információk felismeréséhez használható elemzési szempontokat kínálunk. A tanulmány a vonatkozó szakirodalom, illetve a saját oktatói gyakorlatunk alapján összeállított kritikus kérdések listájával zárul. Célunk mindezzel rávilágítani arra, hogy az információhitelesség vizsgálatakor az áltudományos tartalmak nyelvi-érveléstechnikai vonásainak elemzése hozzájárulhat a kritikai készségek fejlesztését célzó kommunikációs-pedagógiai módszertár bővítéséhez.

Pusztai Virág:

A képekben rejlő kifejezési lehetőségek képfilozófiai reflexiói néhány újmédia-jelenség tükrében

Az olyan közösségi oldalak és alkalmazások megjelenésével, amelyek kifejezetten fényképek és videók megosztásán alapulnak, ismét előtérbe került a kérdés: vajon átvehetik-e a képek az írott szó helyét? Amennyiben napjaink vizuális médiajelenségei felől közelítünk, és számolunk a technikai kép jellemzőiben bekövetkezett változásokkal, arra a következtetésre juthatunk, hogy e dilemma – mint egy folyamat lehetséges kimenetelének latolgatása – bizonyos mértékig létjogosultságát veszítette. Napjainkban ugyanis nem a hagyományos technikai kép az, amely az írott szavak kiszorítására tör, hanem a hibrid kép és az akusztikus, illetve vizuális összetevőkkel egyaránt operáló multimédia. Másfelől a képek kontra szavak polémia aktuális is, amennyiben segít megvilágítani, hogy a megszületni látszó vizuális nyelv milyen viszonyban állhat a verbálissal. Az alábbi tanulmány ehhez a vitához kíván adalékokkal szolgálni azáltal, hogy a képi fordulat hatómezejében fogant képfilozófiai reflexiók tükrében vizsgál néhány vizuális újmédia-jelenséget.

Fehér Katalin:

A digitális identitás a személyes és a szakmai stratégiában

A téma szakirodalmának változó trendjei, valamint összehasonlító kutatási eredmények közép/kelet-európai és délkelet-ázsiai mintán

E tanulmány röviden bemutatja a digitálisidentitás-kutatás átalakuló trendjeit és azt, hogy az elmúlt évtizedben merre tolódtak el a hangsúlyok annak szakirodalmában. Ezután a délkelet-ázsiai és a közép/kelet-európai régióra vonatkozó, 60 interjút feldolgozó kvalitatív kutatás alapján tárja fel a digitális identitás menedzselésének fő megfontolásait, a gyakorlatban alkalmazott személyes és szakmai stratégiát és az ezzel kapcsolatos sérülékenységet az identitáslopástól az emberrablásig. Az elemzés feleleveníti és komparatív vizsgálat alá veti a Médiakutató korábbi számaiban már megjelent összefoglalókat a témában. E tanulmány egyfelől a vizsgált kultúrák szerint is definiálja a digitális identitás megközelítéseit, másfelől kitér arra, hogy milyen generációs különbségek fedezhetők fel.

Bene Márton:

Megosztó politikusok

Virális tartalmak a képviselőjelöltek Facebook-oldalain a 2014-es kampányban

E kutatás kvalitatív és kvantitatív eszközökkel vizsgálja a 2014-es kampány képviselőjelöltjeinek 25 virális posztját, illetve azok 1822 nyilvánosan elérhető megosztását. Arra a kérdésre keres választ, hogy miként érnek el szokatlanul nagy megosztásszámot ezek a posztok. A viralitás tartalmi és interakciós aspektusaira fókuszál: azt vizsgálja, e virális tartalmaknak milyen közös és speciális jellemzőik vannak, miként osztják meg őket a követők, illetve milyen mértékben váltanak ki reakciókat az őket megosztó felhasználók ismerőseiből. Az eredmények igazolják a negativitás politikai viralitásban játszott kitüntetett szerepét. E kutatásból az is kiderül, hogy elsősorban a konkrét szereplőkre vonatkozó morális alapú kritikák válnak virálissá. Ritkán van jelen közpolitikai alapú vagy a politikai tevékenység tartalmi aspektusaira fókuszáló negativitás a virális posztok között. A felhasználók a posztokat jelentős részben saját hozzáadott tartalom nélkül, torzítatlan formában továbbítják ismerőseiknek, akik azonban alig reagálnak a továbbosztott tartalmakra. A kutatási eredmények a nagy eléréssel rendelkező politikai oldalak viralitásban játszott szerepére is rávilágítanak.

Kelemen Luci:

Migránsoktól a covfeféig

Donald Trump és a média viszonya a kampány során és a Fehér Házban

Ez az elemzés a 2016-os amerikai elnökválasztás tanulságait vizsgálja, elsősorban a későbbi győztes Donald Trump kampánya alapján. A helyi sajtótermékekre épülő tartalomelemzésből és a releváns politikatudományi modellek vizsgálatából kiderül, hogy a republikánus jelölt győzelme elsősorban nem politikai, hanem médiahasználati szempontból jelent paradigmaváltást. Az ingatlanmogul médiaeszköztára mindamellett nagy valószínűséggel nem reprodukálható egy az egyben, a rá irányuló médiafigyelem pedig elsősorban mennyiségében, nem minőségében volt kiemelkedő.

Kriskó Edina:

Új kihívások a virtuális és a kiterjesztett valóságok korában

E tanulmány a virtuális és a kiterjesztett valóságok világába vezeti el az olvasót. Teszi mindezt azért, hogy rávilágítson néhány olyan új kihívásra és visszaélési módra, amelyet számos professzió kénytelen mérlegre tenni a kommunikációtól a rendészetig bezárólag. A vizsgált tárgykör e percben még sem a jogtudomány, sem a rendészet számára nem a mainstream kutatási vonalat jelenti, (bár eredetileg rendészeti kommunikációs kutatásnak indult a felderítés,) de napirendre tűzésével már nem sokáig késlekedhetünk. A fő kérdésünk: mi történik velünk, az emberrel a közvetített valóságokban, sérülékenységünk milyen új dimenziói nyíltak meg, s milyen jelenségekről kell közösen – multi- és interdiszciplináris közelítésben – gondolkodnunk. Megváltozott a cyberbűnözés jellege és színtere, folyton változásban van a privacy fogalma, ahogyan változunk mi magunk és az a kulturális közeg is, amelyben egyre jobban átszövi életünket a technológia, a mediatizált környezetek, a megfigyelés. Már csak egy lépés a transzhumán lét, ideje tehát megnézni, milyen irányba haladunk…

Zelena András:

Veszteségkommunikáció az újmédia színterein

A XXI. században egyre nagyobb hangsúly helyeződik az élet legkülönfélébb eseményeinek közlésére és megosztására az újmédia színterein. Lehet e felület a társas média, a fájl- vagy videomegosztó oldalak valamelyike vagy blog. Amíg a hagyományos analóg médiafelületek egyáltalán nem teremtettek lehetőséget a visszacsatolására, addig az újmédia (web2.0) közösségi- és kommunikációtechnikai lehetőségeinek csak mi, felhasználók szabhatunk határt. A veszteségkommunikáció és a közösségi gyászfeldolgozás azon egyedi megjelenését vizsgálom, amelynek során a web2.0-ban közzétett egyéni veszteségélmények közösségi veszteséggé tágulnak, segítve az egyéni trauma és veszteségélmény feldolgozását. Igyekszem átfogó képet rajzolni arról, hogyan teljesedik az egyéni veszteség közösségi gyászélménnyé az újmédia különböző színterein, s milyen támogató lehetőségek, szupportív aktusok segítik a veszteségélményét e felületeken megosztó személyt.

Havasmezői Gergely:

A digitális képek szerepe az online sajtószövegben

A dolgozat a digitális vizuális elemek szerepét kívánja felmérni az online sajtószövegben. A fotók, a videók, a kép és a videó közötti műfajok, a más oldalakról származó betétek, interaktív ábrák stb. egyre gyakoribbak az online sajtóban; a közönség hozzászokott jelenlétükhöz és értelmezésükhöz. Az új online sajtónyelv több jellemzőjében is különbözik az internet előtti sajtószövegtől; ezek egyike az, hogy a vizuális elemek gyakran elválaszthatatlan részét alkothatják. Ám nem minden vizuális elem válik valóban a szöveg részévé: az esetek túlnyomó részében a képek még mindig pusztán illusztrációs célt szolgálnak. Annak, hogy az online sajtó nem mindig használja ki az írott szöveg és a vizuális elemek összjátékából adódó új szöveg lehetőségét, számos oka van. Ilyen a digitális képekkel szembeni minőségi vagy esztétikai kifogás; eredetiségük és manipulálhatóságuk kérdése; továbbá a szervezésbeli problémák: a szerkesztőségek még nem tanulták meg az újságírók és a vizuális szakemberek együttműködését megbecsülni és vezérelni. Amikor azonban e két szakma együtt dolgozik, kiemelkedően értékes eredmények születhetnek.

Pintér Róbert – Hack-Handa József:

Kell-e a Netflix a magyaroknak?

A Netflix belépése a magyar piacra a fogyasztók szemszögébôl

2016 januárjában a Netflix 130 országban indította el OTT streaming szolgáltatását, köztük Magyarországon is. Ebben a cikkben először bemutatjuk azt az amerikai piaci helyzetet és a főbb trendeket, amelyek eljuttatták a Netflixet ehhez a döntéséhez. A belépést követően 2016 februárjában készítettünk felmérést 940 magyar internetező bevonásával az eNET Internetkutatóban. A kutatás reprezentálja1 a 18 évnél idősebb magyar internetezőket nem, kor és régió alapján. A cikk második felében ennek a kutatásnak a főbb adatait ismertetjük. Első körben a hazai mozgóképes tartalomfogyasztási szokásokat, így egyebek között a hagyományos tévénézést, az online videómegosztást, a torrentezést, majd a film- és tévénézési elvárásokat, a helyi tartalommal és a tartalom nyelvével kapcsolatos elvárásokat. Második körben a Netflix spontán és támogatott ismertségét járjuk körbe. Végül feltárjuk a Netflix-szel kapcsolatos ismereteket a kipróbálók és az előfizetők, valamint a szolgáltatást csak a kutatás révén megismerők körében. A kutatás konklúziója, hogy 2016 elején nagyjából 80–100 ezer fősre volt tehető a Netflix potenciális előfizetői tábora Magyarországon. Szinkronizálás, feliratok és olcsóbb szolgáltatási csomag kialakítása nélkül a Netflix nem lesz képes érdemben megszólítani a hazai internetező tévénézőket.

Herendy Csilla:

Ikonvakság és stabilitásigény

A 60+ korosztály internetezési szokásai az ujbuda.hu 60+ oldalán végzett usability-kutatás és eye-tracking vizsgálat tükrében

Hogyan tájékozódnak, miképp viselkednek a 60+ korosztály képviselői, amikor egy adott online felületen mozognak? Milyen internetezési szokásaik vannak? Mennyire kedvelik a megszokottat, és nyitottak-e az újra? Hogyan néznek meg egy adott felületet? Az oldalon navigálva milyen pontokon akadnak nehézségeik? Egyebek között ezeket a kérdéseket vizsgáltuk 2015 márciusában, a DECIDE nemzetközi demokráciafejlesztő projekt keretében. A kutatás során tekintetkövetéses módszerrel és felhasználói interjúkkal Újbuda önkormányzati weboldalának kifejezetten idősek számára tervezett felületét, az Idősbarát Újbuda oldalt vizsgáltuk. Tesztalanyaink kizárólag a célcsoportot alkotó 60 év felettiek voltak. A kutatás során tapasztalt internetezési, felületmegtekintési szokásaik rendkívül tanulságosak, ezért készült ez a publikáció.

Mezei Alexandra:

Nyelvi változások a késő modern médiakörnyezetben

„Sosem lesz 1000 followerem, mert valaki mindig kikövet”

A web 2.0 vagy más néven közösségi média elhozta azt a forradalmat, amelynek hatására a befogadókból tartalomelőállítók lettek, az olvasók írókká váltak. E változás szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy miként írhatók le a közösségi média robbanásszerű elterjedésének hatására megjelenő új kommunikációs formák, a közösségi viselkedés és érintkezés szokásai, illetve milyen szerepet játszanak ezekben a web 2.0-hoz köthető nyelvi változások. E tanulmány a késő modern médiakörnyezetnek köszönhetően létrejött szociolingvisztikai és kommunikációs változásokat kutatja. Egyfelől része az újonnan létrejött viselkedésformák kritikai elemzése társadalomtudományi szempontból, másfelől pedig annak bizonyítása, hogy ezek a nyelvi megkülönböztetések valójában azokat az új típusú distinkciókat tükrözik, amelyek változó társadalmi struktúránk jelenlegi alapjai is.

Barta Judit:

Az algoritmusok mint hibridek hatása az online újságírásra

E tanulmány Bruno Latour nyomán az algoritmust, a webes tartalomfolyam egyik alappillérét mint hibridet értelmezi. Ennek fényében tekinti át, hogy milyen gyakorlati példák vannak az algoritmus online újságírói alkalmazására, illetve hogy az (angolszász) újságírást elemző kutatók milyen szociomateriális értelmezéseit adják az algoritmusnak, és hol jelölik ki annak szerepét az online újságíró eszköztárában, szakmai identitásában, nyilvánosság-felfogásában. Úgy érvel, hogy az algoritmusok jelenleg alapvetően háromféle módon kapcsolódnak az újságíráshoz: az első az automatizált hírgyártás, a második a közösségi platformokon történő hírközlés, a harmadik pedig az oknyomozó adatújságírás.

Tófalvy Tamás:

Digitális technológia, kultúra és az újságírás határai: Hogyan formálja a kultúra technológiát?

A technológia és az újságírás elválaszthatatlanul összefonódik, hiszen a publikáció folyamata és az újságírói munka szükségszerűen valamilyen technológiai ökoszisztémában valósul meg. Bár e viszony magától értetődő, természete már sorozatos viták tárgya. Az ezredfordulótól a digitális technológiák térnyerésével az az értelmezés és elbeszélés vált dominánssá, amelyben a kapcsolatot a technológia határozza meg; legyen az digitális forradalom, összezavarodás vagy éppen hanyatlás: a technológia áll a változások mögött. Ebben a tanulmányban más szempontból szeretném értelmezni az újságírás és a technológia kapcsolatát. Fő tézisem az, hogy az újságírás kultúrája és értékei legalább olyan mértékben határozzák meg a technológia lehetőségeit, mint amennyire a technológia az újságírás kultúráját. Az újságírás mint szakma határairól szóló viták elemzésével, kortárs és történeti példák és modellek segítségével amellett érvelek, hogy a technológia és a kultúra viszonya kétoldalú, kölcsönös, és ennek gyakorlati következményei vannak: a kultúra alakíthatja a technológiai innovációk, ezen keresztül pedig a médiaipar sorsát is. Másik állításom az, hogy az aktuális technológiai ökoszisztémától függetlenül a technológiai és a szakmai értékek megvitatása szükségképp összefonódik az újságírás meghatározásáról és elhatárolásáról szóló vitákban; ezt a folyamatot nevezem platformalapú demarkációnak.

Galántai Orsolya:

Profilkép: többet mond minden szónál

A 2000-es évek óta növekedésnek indult az emberek azon igénye, hogy közösségükkel információt, élményeket osszanak meg, – és saját magukat is megosszák. A trend nagyságát mi sem bizonyíthatná jobban, mint az, hogy a Facebook – a világ jelenleg legnépszerűbb közösségi oldala – mára Magyarország teljes lakosságának közel felét a felhasználói között tudhatja. A közösségi oldalak térnyerése eddig soha nem tapasztalt dimenziókat nyitott az emberek közötti kommunikációban. Az interneten nevelkedett fiatalok életében mára mindennapivá vált az online térben való megjelenés, a digitális tartalomfogyasztás és -gyártás. Ez idáig azonban nem született átfogó, mélyreható kutatás a magyarországi kései Y generáció közösségi hálózati oldalon történő online énreprezentálásáról. E kutatás a tizenévesek profilképén keresztül megnyilvánuló online identitás főbb ismérveit térképezi fel, továbbá rávilágít arra, hogy a fiatal generáció tagjai milyen mintázatokat követnek profilképük megválasztásakor, s hogy a fotókon keresztül miképpen jelenítik meg önmagukat.

Myat Kornél:

Remény, forradalom, kiábrándulás?

Politikai aktivitás a közösségi média színterein

A késő-modern médiakörnyezet közösségi médiumai, különösen a 2004 óta működő, mára 1.4 milliárd1 felhasználóval rendelkező Facebook az elmúlt évtizedben meghatározó és kikerülhetetlen médiummá, a társadalmi kommunikáció új eszközévé vált. Alapvető emberi szükségleteket elégítve ki, meghatározó változásokat hozott mind társadalmi, mind gazdasági téren, így a marketingesek mellett a társadalomkutatók kedvelt vizsgálati terepévé is vált. A közösségi média által elérhető tömegek láttán a politikai kommunikátorok is hamar felfigyeltek rá. Barack Obama 2008-as választási győzelmét és az arab tavasz eseményeit követően nem akadt olyan spin doctor, aki kételkedett volna forradalmi erejében. A 2014-es magyarországi parlamenti választási kampány közösségi médiahasználatának elemzésével arra a kérdésre keresek választ, hogy a közösségi média mennyire bizonyult hatékony eszköznek a politikai üzenetek célba juttatásában, a választók meggyőzésében, illetve elősegítette-e az állampolgári vélemények becsatornázását, megváltoztatva ezzel a fennálló politikai kultúrát. Emellett azt vizsgálom, hogy a késő-modern médiakörnyezet közösségi platformjai miként alkalmazhatók a politikai véleménynyilvánítás, a közösségi problémamegoldás társadalmat demokratizáló mindennapi eszközeként.

Szilágyi-Gál Mihály:

Az internet mint anarchia

Szólásszabadság és internetetika

Az internet valószínűleg az első olyan globális kommunikációs hálózat a történelem során, amelyben az anarchista vízió megvalósul: központi vezetés nélküli közeg, olyan önkéntes csoportok, közösségek és egyének tere, akik olcsón és önként vállalt vagy egyáltalán nem hierarchikus viszonyokban találják meg egymást. Az internet túl van az államon és globális anarchista közösséget alkot? Nincs egyértelmű válasz, mert az internet felhasználói részben államok jogrendszerére támaszkodnak, részben kibújnak az állam központosított szabályrendszere alól. Milyen értelemben tekinthető hát az internet olyan hálózatok hálózatából álló közegnek, amelynek felhasználói valamilyen egységes szabályrendszert tartanak szem előtt? E tanulmány azt vázolja, hogy milyen etikai és politikaelméleti kérdések merülhetnek fel az internet mint a felhasználói önszabályozás és mint a hálózati önképviselet potenciáljának tárgyalása során. Hogyan lehet egyáltalán megalapozni azokat az etikai fogódzókat, amelyek az internet felhasználóit óriási etikai különbségeik ellenére összetartják? Van-e közös politikai érdekük az internet felhasználóinak? Az internet bizonyára sosem fogja az államiság alakját ölteni, de teret nyújt politikáknak, és – mint felhasználói közösségek felülete – saját politikai valósággal is rendelkezik. Az elemzés célja nem holmi online etikai kódex vagy érdekképviseleti modell kidolgozása, hanem olyan szempontok megfogalmazása, amelyek bármilyen közös online normatív cselekvési rendszer, illetve az internet-felhasználók politikai önmegfogalmazása során egyáltalán felmerülhetnek.

Iványi Márton:

Megtévesztés, színlelt attitűd és a közösségi média

A közösségi médiában előfordul, hogy valaki megkísérli elrejteni felhasználói profiljának egyes információit annak érdekében, hogy másokat megtévesszen, másnak vagy másként mutatkozzon meg, mint aki valójáan, vagy egyszerűen csak új arculatot épít – ez természetesen áttételesen a megosztásokat is érinti. Mindez a legártatlanabb dolgoktól, mint a közvetlen családtagok elől a felhasználót „rossz” színben feltüntető, mulatós képeknek a „customize” (testre szabott) funkciók útján történő elrejtésétől a nagy nyilvánosság előtt a valóságos politikai napirendek képmutató leplezésén át a trójai falóként álcázott, „zoknibábok” képében jelentkező titkosszolgálati megfigyelésig terjed. A megtévesztés – amint azt e tanulmány evolúciós pszichológiai összefüggései sejtetik – a természetben gyökerezik, ezáltal mindennapjaink része. A közösségi média inherens „arctalansága” folytán azok a nem verbális jelzések, amelyek adott esetben segíthetnének feltárni a megtévesztésre irányuló szándékokat, természetszerűen a háttérben maradnak.

Fehér Katalin:

Milyen stratégiák mentén épül fel a digitális identitás?

Második feltáró kutatási szakasz: vállalatvezetôk és döntéshozók

Vállalatvezetőket és döntéshozókat kérdeztünk meg arról, hogyan menedzselik internetes jelenlétüket, milyen online jelenségekkel találkoznak a vállalati kultúrában, és milyen problémákat, illetve megoldásokat fogalmaznak meg a digitális kommunikáció és az adatbiztonság kontextusában. A kutatásból kiderült: az emberi tényező a legnagyobb kockázat, a digitális eszközök és platformok biztonsági rést jelentenek, ezért a vállalatok sérülékenyebbek, mint korábban. A többlépcsős kutatási projekt első mérföldköve a felsőbb éves egyetemisták munkavállalás előtti online stratégiáját vizsgálta – erről összefoglaló tanulmány a Médiakutató korábbi számában olvasható. A kutatás itt ismertetett, második fordulója az üzleti döntéshozók online stratégiájára fókuszál. Rávilágít arra, hogy milyen döntések mentén épül a vezetői online reputáció, valamint arra, hogy a digitális trendek milyen előnyöket és kockázatokat jelentenek vállalati környezetben.

Veszelszki Ágnes:

Konfliktuskezelés a közösségi médiában

Esettanulmány a Trollfoci vs. Notts County példáján

2015 januárjában az összes magyarországi felhasználót letiltotta az egyik nagy-britanniai futballklub a Facebook-oldaláról. Esettanulmányomban annak járok utána, mi vezetett ehhez a döntéshez, mi lehetett a kiváltó oka, és miképpen oldódott fel ez a közösségi oldalon zajló konfliktus. A konfliktus szereplői egyfelől az angol harmadik ligabeli Notts County labdarúgó csapat (és a kommunikációért felelős teamje), másfelől a magyar Trollfoci Facebook-oldal, illetve felhasználói. A konfliktus kiindulópontja egy magyar játékos átigazolása volt az angol csapathoz (egy másik angliai klubtól, az Ipswich Towntól). A futballista a szurkolók szerint igen nagyképű és fellengzős videonyilatkozatot adott több alkalommal is, amivel kiváltotta a focirajongók ellenszenvét, és ezáltal internetes mémek alapjává is vált. A dolgozatban ezt a folyamatot vizsgálom meg a mémek, a nyelvhasználat és a konfliktuskezelés szempontjából. Az elemzés egy korpuszalapú empirikus vizsgálatra épül, fő szempontjai a következők: a létrejött mémek típusa, az angol és magyar makaróninyelv, a Hunglish stíluselemként és humorforrásként való használata, továbbá az angol csapat példaértékűnek tekinthető konfliktuskezelési módja.

Lisányi Endre:

Újmédia-művészet és a felejtés útvesztője

A Kelet-európai digitális üzenet című kiállításról elmélkedve írja Szombathy Bálint (2007: 82–83), hogy „az esztétikai üzenetváltás […] új lehetőségeket vívott ki magának az elektronikus kultúra révén”, majd fölteszi a kérdést: „mit hoz az új nyelv, mit mondanak nekünk […] az új élethelyzetből kipárolgó tapasztalatok?” A kérdés mindenképpen indokolt, mégpedig azért, mert nem csupán arról van szó, hogy „van két világ, egy valóságos […] és egy virtuális, amibe szükség esetén elmenekülhetünk, amiben elbújhatunk”, ugyanis nem mi bújunk el abban a bizonyos másik világban, hanem az tesz céltalan bolyongóvá bennünket. E tanulmány a kapcsolódó szakirodalom segítségével az újmédia-művészetnek azokat a jellegzetességeit kívánja bemutatni és elemezni, amelyek azt világítják meg, hogy az újmédia-művészet miért válik a felejtés útvesztőjévé.

Iványi Márton:

Közösségi média: a nyilvánosság elektronikus agorája vagy posztmodern panoptikum?

Hatalmi válaszok a közösségi média kihívásaira

Az elmúlt években a digitális médiatechnológiák társadalmi mozgalmakat szervező és katalizáló szerepe forró vitatéma volt. Az Occupy Wall Streettől az arab világban az elmúlt években végbement fejleményeken és a 2013 kora nyári törökországi eseményeken át az úgynevezett brazíliai ecetforradalomig a közösségi média nemegyszer a történések középpontjába került. A jelenkor eseményei és hatalmi válaszai már most kezdik új rétegekkel ellátni a nyilvános részvétel és az új technológiák viszonyrendszeréről alkotott felfogásunkat. Az egyik érv amellett, hogy a közösségi média a társadalmi folyamatokban nagyon is szerepet játszik, az, hogy a vezetők és a kormányzatok világszerte válaszolnak vélt vagy valós kihívásaira, a kibertér által biztosított kereteken belül vagy kívül, technikai vagy nem technikai módszerek révén. Más kérdés, hogy mindezt sikerrel teszik-e? A közelmúlt tapasztalatainak áttekintése nyomán arra a következtetésre jutok, hogy a közösségi média színtere a habermasi (1962) értelemben vett absztrakt fórum, a nyilvánosság elektromos agorájaként és egy sajátos, Foucault-i (1972) posztmodern panoptikumként egyaránt értelmezhető, hiszen az új technológia és az ezzel karöltve járó állami felügyelet egyidejűleg nyit teret a közélet új alakzatai előtt.

Fehér Katalin:

Milyen stratégiák mentén épül fel a digitális identitás?

Feltáró kutatási szakasz: a munkavállalás előtt álló egyetemisták

A digitális identitás egy online elérhető adatkészlet, amely az én kivetülése és leképeződése a digitalizált színtereken. Az itt bemutatott kutatás alapkérdése az, hogy milyen stratégiák mentén épül fel a digitális identitás, milyen döntések születnek az online környezetben az offline identitás megjelenéséről, milyen érzelmi-kognitív mintázatok, motivációk, aktivitások határozzák meg az online kommunikációt. A többlépcsős kutatási projekt első lépése az egyetemisták munkavállalás előtti online stratégiájának vizsgálata volt.

Malkovics Tibor:

A magyar jobboldali (nemzeti) radikálisok és a hazai „gárdák” az internetes kapcsolathálózati elemzések tükrében

A magyarországi jobboldali (nemzeti) radikális, szélsőjobboldali és félkatonai szervezeteknél kimutatható az intenzív hálózati kapcsolat. Tanulmányomban a Social Networks Analysis (SNA) segítségével ezeknek a szervezetek kapcsolathálózatuk jellemzésével igyekszem bemutatni a hazai jobboldali (nemzeti) radikális pártok és mozgalmak, valamint a civil szervezetek hálózaton belüli pozícióit, azok központi vagy éppen izolált helyzetét. Ez az eljárás ugyanis – az esetek többségében – minden más lehetséges paraméternél jobban magyarázza az esetleges pozíciók megszerzésével járó jelenségeket. Megállapítható, hogy a kisebb mozgalmi családok kisebb valószínűséggel kapcsolódnak a nagyobbakhoz. Így érvényesül a presztízselv, azaz – bár első pillantásra a jobboldali (nemzeti) radikális szervezetek a náluk szélsőségesebb szervezetekkel nem ápolnak élénk kapcsolatokat – az utóbbiak előszeretettel hivatkoznak az előbbiekkel meglévő ideológiai és gyakorlati akcióközösségre.

Virágh Árpád:

Milyenek a magyar politikusok honlapjai?

Négy honlap vizsgálata a webhasználhatóság, a kommunikáció és a műfaj-meghatározás szempontjából

A politikusok számára fontos a permanens megjelenés és üzenetük eljuttatása a célszemélyekhez. Ennek egyik módja, hogy a politikusok honlapokat tartanak fenn. A tanulmány célja, hogy bemutassa és összehasonlítsa a magyar politikusok személyes webhelyeit, illetve amennyire lehet, igazolja ennek a műfajnak önálló műfajként történő meghatározását. Ahhoz, hogy az ezeken a honlapokon történő verbális és nonverbális kommunikációt érdemben lehessen vizsgálni, meg kell határozni a netnyelvészet területét és tisztázni kell néhány alapvető fogalmát. Továbbá nem kerülhető ki ehhez kapcsolódóan a webhasználhatóság, webergonómia kérdése, hiszen a technika fejlődésével újabb és újabb még nem megszokott megjelenési formák keletkeznek. Az online politikai kommunikáció sajátosságainak és a műfajok meghatározásának bemutatása után a tanulmány négy honlapot vet egybe és megkísérli a politikusi honlapok önálló műfajiságának igazolását.

Sas István:

Média előre- és hátradőlve! – avagy bedőlünk-e az „új médiának”

Valamikor a 90-es évek végén Jakob Nielsen dán kutató figyelt fel először arra a furcsa jelenségre, hogy a médiatartalmak befogadása közben látványosan megváltozik a testtartásunk és „bedőlünk”. Igaz, korábban is „bedőltünk” a médiának, de ez a kifejezés csak arra utalt, hogy fenntartás nélkül mindent elhiszünk a klasszikus tömegkommunikációs „rábeszélőgépeknek”. A digitális korszak új online és offline eszközei azonban egy egész másfajta bedőlést; egy valóságos, fizikai előredőlést is kiváltanak.

Bolcsó Dániel:

A közösségi média mint a diáktüntetések üzenete

A 2012. decemberi diáktüntetések egyik legmeghatározóbb jellegzetessége a hangsúlyos közösségimédiahasználat volt. Dolgozatomban a mozgalom egyes szakaszainak empirikus vizsgálatával a közösségi média és a diákmozgalom működési mechanizmusa közötti hasonlóságokra mutatok rá, továbbá felvázolom, milyen változásokat idézhet elő a közösségi média egy társadalmi szerveződés kibontakozásának módjában, és milyen új értelmezési tartományt kínál ez az események mediális elemzéséhez.

Szabó Botond:

(Don’t) Hail to the King, baby!

A Duke Nukem Forever bukásának okai a játékelemek elméletének perspektívájából

A dolgozat célja a videojátékok formális, rendszerelméleti megközelítésének rövid fejlődéstörténetét vázolni, majd egy ilyen elmélet segítségével a Duke Nukem 3D és Duke Nukem Forever című videojátékokon összehasonlító elemzést végrehajtani. Az elemzés célja a két játék eltérő sikeréhez, fogadtatásához vezető okok feltárása, Aki Järvinen játékelemek elméletének segítségével.

Szűts Zoltán:

Az internetes kommunikáció története és elmélete.

Az ARPANET-től a Web 2.0-ig

Az internetes kommunikáció történetének elbeszélésére sokféle lehetőség kínálkozik. Egyaránt érvényes megközelítés lehet a technikatörténetre összpontosító beszéd, vagy a különböző kommunikációelméleti iskolák felfogásainak alapján történő elemzés. Nem kevésbé érdekes perspektívát kínál az internetes kommunikáció nyelvészeti vagy éppen társadalmi aspektusait kitüntetett kérdésként tárgyaló vizsgálata is. Az újmédia és Gutenberg–galaxis párhuzamainak és különbségeinek bemutatása ugyancsak sikeres megközelítési stratégiának ígérkezik. Jelen tanulmány abban különbözik a korábbi magyar recepciótól, hogy a témát, szemben az eddigi feldolgozásokkal, olyan összefüggő narratívaként kezeli, melyben a vezérfonál szerepét a történet tölti be, az elemzés pedig kitér a hálózat fejlődésére, a fontos szerepet játszó teoretikusokra és publikációkra, a kommunikációt szabályozó sztenderdekre, illetve a téma elméleti kérdéseire. Ebben a megközelítésben az internetes kommunikáció filozófiája nem transzcendens, elvont, hanem egzakt jelenség, megértéséhez tehát hozzátartozik a létrejöttének elbeszélése is.

Urbán Csilla:

„Történelemgyártás” és virtuális közösség.

Az eRepublik online játék imaginárius múltja

A játék fontos kultúrális tevékenység, amelynek a digitális kultúrában is központi szerepe van. Az utóbbi időben egyre több szakirodalom foglalkozott a narratológia és a ludológia kapcsolatával, a játékok közösségével, a virtuális világok jelentőségével. A tanulmány rövidített változata egy szakdolgozatnak, amelyben az eRepublik online játékot mutattam be, illetve elemeztem általános problémák felvetésével. Az elemzésben központi szerepet kap a magyar történelmi múlt megjelenése, keveredése a játékbeli eseményekkel, amelynek eredményeképpen a játékban egy imaginárius történelmi emlékezet jön létre.

Gayer Zoltán – Balog Barabás Tibor:

Adatbiztonság, adattudatosság a közösségi hálózatokban

A közösségi média hálózatai átalakítják hagyományos tereinket, fogalmainkat, intézményeinket, viselkedési szokásainkat. E rendkívül friss, ugyanakkor folyamatosan változó területről jelen cikkel az adatbiztonsághoz fűződő viszonyunk szempontjából foglalkozunk. A tanulmányban azt mutatjuk be, mennyire nem adattudatosak a Facebook felhasználói. A kísérlet, amelyben összesen 600 személyt vizsgáltunk meg, azt a kérdést járja körül, vajon hogyan viselkedünk, ha egy teljesen ismeretlen ember (valójában egy álprofil) ránk jelentkezik barátnak. A vizsgálat számadatai alapján megmutatjuk, hányan fogadnak el nem létező személyeket, és milyen tényezők befolyásolják az elfogadás/visszautasítás kérdését.

Szűts Zoltán:

Az augmentált valóság média– és kommunikációelméleti hatásai

Miközben az augmentált (kiterjesztett) valóságot választottam elemzésem tárgyául, a téma szélesebb média–, illetve kommunikációlméleti hatásait tartottam szem előtt. A tanulmány a diskurzus egy lehetséges módját mutatja be a jelenség meghatározásáról, létrejöttéről, funkcionalitásáról. Az augmentált valóságról való beszéd magában foglalja egyebek között a usability, az érzékszervek összhangjának, a linkelés és a címkézés, az interaktivitás és az ebben a térben létrejött műalkotások elemzését is.

Ferencz Bettina – Rétfalvi Györgyi:

Közösségi hálózatok és médiadisztribúció:

a Nol.hu a Facebookon

A tanulmány a Facebook közösségi oldal szerepét vizsgálja a Nol.hu médiadisztribúciójában. Az újságírás jövőjével kapcsolatos diskurzusok rendre azt firtatják, milyen lesz a jövő újságja, noha a hálózati társadalom kontextusában inkább azt a kérdést lenne időszerű feltenniük, hogy milyen legyen a hírszervezet kapcsolata a késő‐modern, komplex médiakörnyezetben a közösséggel, amit szolgál. Mivel a médiakörnyezet egyik unikális sajátossága a folyamatos változás, ezért azt állíthatjuk csupán, hogy a közösségi hálók közül pillanatnyilag a Facebook és a Twitter mikroblog megkerülhetetlenek az online disztribúcióban. 2007 óta figyelhető meg a minőségi online újságírásban, hogy a hírleveles és weboldalas terjesztés mellett egyre több alternatív módon kínálnak elérést a saját tartalmaikhoz, melyek közül a közösségi médiában való terjesztés kiemelt jelentőségű. A Hírmátrix mellett, a twitteres és a facebookos megjelenések a Nol.hu számára alternatív web2‐es eléréseket jelentenek, ahonnan új olvasókat csatornázhatnak be az újságnak. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogyan használja ki a Népszabadság Online a Facebook közösségi hálózat interaktív disztribúciós felülete adta lehetőségeket.

„...egyszerűen nagyságrendi, és nem lényegi változásról beszélhetünk”

Brad King 2011. május 11-én tartott előadást a Budapesti Gazdasági Főiskolán, „Hogyan alkalmazhatók a legmodernebb digitális technikák és a közösségi média az üzleti életben?” címmel. Az előadás után a Médiakutató nevében Bajomi-Lázár Péter kérdezte az új technológiák hatásáról.

Balogh Csaba:

A politika közösségiweb-használata Magyarországon

A „lájkolás” (tetszikelés) kifejezés beépült a magyar társadalom szókincsébe, és ahogy egyre természetesebbé válik a közösségi web használata, úgy jelenik meg ezen a színtéren is az ebből a szempontból leginkább választópolgárként meghatározható magánszemélyek és a politikai erők közeledése. Bár az utóbbi szereplők üzeneteinek eljuttatásához a közösségi weben leginkább személyre szabható módon a magánszemélyek hozzájárulása is kell, természetesen a politika szereplőinek is sokat kell tenniük azért, hogy a választópolgárok felfigyeljenek rájuk, netán mindennapi online aktivitásuk követőjévé váljanak. Írásomban a magyar politikai erők közösségiweb-használatának témáját járom körül, rámutatva a lehetőségekre és a hazai valóságra is.

Tóth Tamás:

Szimuláció és narratíva a számítógépes játékokban

Munkám kiindulópontját az a globális tendencia adja, hogy a fiatalság körében a számítógép egyre inkább teret hódít a hagyományosabbnak tekinthető mozgókép ellenében. Véleményem szerint ez a jelenség párhuzamba vonható a film korai történetével és annak emancipációs folyamatával. Ezzel kapcsolatban a dolgozat felvázol egy fejlődési ívet az egyik legsikeresebb műfajon, a First Person Shotereken keresztül, amely kirajzolja az eddigi lehetséges játékkészítési módokat. Ezek megkülönböztetése során az erős narratívájú játékokkal kapcsolatban a kurrens elméleteket támadva, megpróbál egy mérsékeltebb álláspontra helyezkedni, miszerint a szimuláció és a narráció egyszerre is megjelenhet, csak eltérő szinteken kell azokat értelmezni. Majd ezután bemutatja az új, rendszerfelfogású játékok működési elvét, amely a számítógépes médium egyedi eszközeként szakít az addig jellemző erős narratív kötődéssel, így adva nagyobb szabadságot a felhasználónak.

Herendy Csilla:

A kereső, a dokumentumok és a user

A szemantikus web egy lehetséges nézőpontja

Az alábbi írásban a szemantikus web elképzeléssel foglalkozom. Megpróbálom felvázolni alapjait, röviden körbejárni a témát és bemutatni azokat a legfontosabb fogalmakat, amelyeket a szemantikus web elképzeléssel kapcsolatban szokás tárgyalni napjainkban, 2009 derekán. Az írás harmadik fejezetében a szemantikus web elképzelést – egy külső nézőpont felvételével – a keresőprogram, a kereshetővé tett dokumentumok és a felhasználó (user) vizsgálatának segítségével tárgyalom.

Kupi Dániel:

A magyarországi számítógépes játékokkal foglalkozó magazinok, 1987–2009

Tanulmányomban a magyarországi számítógépes játékokkal foglalkozó magazinokat mutatom be, a kezdetektől napjainkig. Először is a legelső ilyen jellegű lapok (Spectrum Világ, Commodore Világ), illetve a három legjelentősebb, jelenleg is létező itthoni magazin (576 KByte, PC Guru, GameStar) történetét ismertetem, összefüggésben közvetlen elődeikkel vagy utódaikkal. Ezt követően bemutatom az ilyen lapok általános, tartalmi felépítését, illetve röviden kitérek a külső jellemzőikre.

Velics Gabriella:

Újságok, újságírók és olvasók: átmenet a famentes jövőbe

Az utóbbi néhány évben felgyorsultak a változások a nyomtatott sajtóban. A médiafogyasztók új generációja jelent meg a színen, amely megköveteli, hogy akkor, úgy és annyi információt kapjon, amikor, ahogyan és amennyit ő szeretne. Rupert Murdoch médiamogul már 2006. március 13-án Londonban a média jövőjéről tartott előadásán azt hangoztatta, hogy a média gyorsétkezéssé válik, az emberek jártukban-keltükben, munkahelyükre vagy onnan hazafelé igyekezve értesülnek az aktuális hírekről, nézhetnek filmet vagy sporteseményt a mobiltelefonjuk vagy más, drót nélküli eszközök segítségével. Németországban szintén arról cikkeztek, hogy egy új korszak veszi kezdetét: internetes élő újságról (livepaper), mini display-en olvasható napi-, heti- és szaklapokról szóltak a médiajövőt felcsillantó szólamok. Tanulmányomban áttekintem a hagyományos nyomtatott sajtó eddigi próbálkozásait, amelyekkel az olvasószám csökkenését próbálta ellensúlyozni, szólok a digitális korszak olvasói nemzedékváltásáról, a legújabb technológiákról, trendekről. A tanulmány tartalmaz egy kutatást arról is, hogy mit várnak a magyar fiatalok a napilapok elektronikus változataitól.

Palyik Katalin:

A képi kultúra megőrzése.

Hogyan találhatunk pirosló hunyort a Nemzeti Audiovizuális Archívumban?

A dolgozat egyrészt a képi kultúra megőrzésében szerepet játszó Nemzeti Audiovizuális Archívumban (NAVA) folyó archiválási munka során figyelembe vehető és veendő tényezőkről ad rövid áttekintést, másrészt arról a kutatásról nyújt tájékoztatást, amelynek eredményeként az audiovizuális dokumentumok kereshetőségét elősegítő sajátos módszer születhet, a kulcsképeknek mint tartalmi ismérveknek az alkalmazására alapozottan.

Bajomi-Lázár Péter:

Hírközlés tegnap és ma

A kommunikáció történetéből tudjuk: valahányszor megjelent egy új médium, a társadalmi nyilvánosság megváltozott. Vajon a legújabb médium, az internet – és vele a blogok, a kommentek, a fórumok, a chatszobák és az elektronikus levelezőlisták – megjelenése milyen hatást gyakorol a nyilvánosság működésére? Írásomban azt vizsgálom, az új médium megjelenése javít-e a hírközlés minőségén, és ezzel közelebb visz-e a racionális politikai döntéshozatalt megkönnyítő, ideálisnak tartott nyilvánossághoz.

Herendy Csilla:

Weboldalfejlesztés: hagyományos és innovatív módszerek

A weboldalak tesztelése a fejlesztés korai szakaszában jóval költséghatékonyabb, mint a későbbi, negatív visszajelzések kapcsán történő alakítgatásuk, újratervezésük. Kérdés azonban, hogy a weboldalak készítésekor pontosan mikor és milyen módszerekkel érdemes tesztelni azokat. Az alábbi írásban mindenekelőtt áttekintést nyújtok a weboldalak tervezésének egy lehetséges és ideálisnak mondható folyamatáról, majd bemutatom, hogy hol, milyen fázisokban alkalmazhatók a különböző hagyományos, illetve innovatív tesztelési módszerek. Az utóbbiak közül részletesen foglalkozom a tekintetkövetéses és az online fókuszcsoportos vizsgálattal: egyrészt ezek elméleti alapjaival, másrészt gyakorlati alkalmazhatóságukkal, amelyet magam is kipróbáltam a magyarorszag.hu oldal tesztelése során.

Bodoky Tamás:

„Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”

Az online hírfogyasztók különös médiamixe

Míg az összes internetezőre reprezentatív hazai és nemzetközi felmérések szerint az internet hír- és információforrás-ként csak a második helyen áll az internetet használók és nem használók között is vezető televízió mögött, létezik a hírfogyasztóknak egy olyan szegmense, amelyben az online hír- és médiafogyasztás a hagyományos csatornák (a televí-zió, a rádió, a nyomtatott sajtó) rovására növekszik, és a televíziót is megelőzi. Tanulmányomban survey módszerrel mutatom ki ennek a szegmensnek a jelenlétét a magyar hír- és médiafogyasztók körében, majd egy- és többváltozós statisztikai analízissel, valamint online fókuszcsoportos interjúkkal vizsgálom az ide sorolhatók tájékozódási, médiafo-gyasztási szokásait.

Dormán Emese:

Társkeresés az interneten

Létezik-e virtuális szerelem?

A párkapcsolatok kialakulásának megszokott helyszínei (az iskola, a munkahely, a lakóhely és a szabadidős tevékenységek színterei) mellett egyre inkább teret nyer az internet. A tavalyi év elején a magyarországi gyakori internethasználók 26 százaléka látogatott társkereső, ismerkedő oldalakat. De mit gondol az internetes társkeresésről a közvélemény: elítéli vagy elfogadja? Valóban a társadalom vesztesei-e azok, akik így próbálnak társra lelni? Létrejöhet-e egyáltalán tartós párkapcsolat az interneten keresztül? És különbözik-e egy ilyen kapcsolat bármiben is a „spontán” módon létrejött párkapcsolatoktól? Az alábbi tanulmány ezekre a kérdésekre keres választ, miközben igyekszik feltérképezni, hogy az on-line ismerkedés mely aspektusai eredményezhetnek csalódást, és miként működhet sikeresen ez a csatorna.

Bodoky Tamás:

A hírportál mint tömegmédium

Tanulmányomban új tömegmédiumként definiálom az internetes hírportálokat, áttekintem a két vezető, ma már az országos nyomtatott sajtóval vetélkedő olvasottságú magyar nyelvű internetes hírportál – az Index.hu és az [origo] – kialakulásának körülményeit. Statisztikai adatokkal bizonyítom, hogy növekedési ütemük egyedülállóan magas a magyar médiapiacon, és kitérek működésük üzleti és jogi aspektusaira is.

Wild Judit:

Hogyan mondjam el neked?

Az e-mail és a mobiltelefon használatának különbségei a fiatalok körében

Az elektronikus levél és az sms a világ legtöbb részén nagy népszerűségnek örvend, főképp a fiatalabb generáció körében. Annak ellenére, hogy viszonylag fiatal kommunikációs eszközökről van szó, már sok kutatás foglalkozott ezen eszközök különféle aspektusaival – a mobiltelefonok ergonómiájától kezdve a telefonálás következtében megváltozott térérzékelésen át a mobilok háziasítódásáig, vagy az e-mail családi kapcsolattartásban betöltött szerepéig. Bár számos kutatás zajlott, igen ritka az ezeket az eszközöket együtt, egymással összevetve vizsgáló elemzés. A jelen kutatással e hiányt igyekszem pótolni. Tanulmányom első felében a technológiai újítások terjedéséhez és háziasítódásához kapcsolódó elméletekkel foglalkozom, majd bemutatom az on-line környezetben megvalósult kutatás hátterét. Írásom második felében azt vizsgálom, hogy differenciálja-e – és ha igen, milyen módon – a közlés jellege a kommunikációs csatorna megválasztását. A kutatásból kiderül: az e-mail minden korosztály számára inkább a hosszabb, kifejtőbb kommunikációra szolgál, a mobiltelefon beszélgetésre való használatát inkább a praktikus megfontolások vezérlik, az sms igénybevétele pedig korosztályonként változik.

Gordon A. Gow:

Mobilszórakozás és mindennapi élet

Feladatmeghatározás kutatáshoz és tervezéshez

Ez a tanulmány a mobil-szórakoztatóeszközök tervezésére és kutatására alkalmas paradigmák alkalmazási nehézségeit elemzi. Különösen a hagyományos probléma-megfogalmazási tevékenységet bírálja, és egy alternatív fenomenológiai modell, az átforduláselmélet mellett érvel. A tanulmány fő állítása az, hogy e megközelítés a tervezésben és a kutatásban egyaránt alkalmas lehet a mobil-szórakoztatóeszközök hétköznapi használatainak, azok sajátos dinamikájának tanulmányozására.

Urbán Ágnes:

A digitális televíziózás terjedésének fő kérdései

A digitális televíziózás piaci terjedése a médiagazdaságtannal foglalkozó kutatók egyik kedvelt vizsgálati területévé vált az elmúlt években. Az új technológia térhódítása egyben a televíziós piac átalakulását és a fogyasztói szokások megváltozását is jelenti, ami van, ahol már igen előrehaladott stádiumban tart, és van, ahol még el sem kezdődött. Egyelőre mindenhol folyamatban van a leginkább megfelelő üzleti modell kialakítása, a digitális átállás fő lépéseinek meghatározása és az ezzel kapcsolatos állami szerepvállalás tisztázása. Az alábbi írás a digitális műsorterjesztés bevezetése és terjedése során eddig felvetődött fő kérdéseket tekinti át.

Cseh Gabriella:

A digitális műsorszolgáltatásra vonatkozó időszerű jogi kérdések Magyarországon

A jelenlegi analóg műsorszolgáltatásról a digitális műsorszolgáltatásra való áttérés az uniós tagállamok, így Magyarország számára is a legfontosabb médiapiaci és médiajogi kérdések közé tartozik. Az ORTT 2004 nyarán eldöntötte, hogy ugyanazon év őszétől a Budapesten és a Kabhegyen elinduló digitális földfelszíni műsorszolgáltatás egy multiplexe tartalmazhatja a jelenleg már működő országos közszolgálati csatornákat. Fel kell tehát tenni a kérdést: vajon a jelenleg hatályos vonatkozó jogszabályok alkalmas jogi környezetet nyújtanak-e a digitális átállás levezényléséhez? Ez az írás ezt a kérdést járja körül, megfogalmazva néhány médiapolitikai javaslatot is.

Polyák Gábor:

A digitális televíziózás egyes médiapolitikai kérdései

A digitális televíziózásra való átállás egész Európában és azon túl is az egyik legaktuálisabb médiapolitikai (hírközlés-politikai stb.) feladat. Az átállás – amely több hálózati platformot érint – nem megy végbe kormányzati döntések meghozatala, meghatározott állami intézkedések végrehajtása nélkül. E tanulmány az állami szerepvállalás indokait, irányait és eszközeit vizsgálja.

Sükösd Miklós:

Mobildemokrácia

A mobiltelefonok tömeges elterjedésével új, jelentős kommunikációs tér nyílt a hagyományos tömegkommunikáció és az internet mellett. Ez a tér interaktív, hálózati, sok-a-sokhoz típusú kommunikációt tesz lehetővé, s új felhasználási területeket nyit az állampolgár, a politikai, az üzleti, a kormányzati és a civil szervezetek számára. Magyarországon – s Közép-Európa és a világ számos más országában – ráadásul sokkal többen használják a mobiltelefont, mint az internetet. Ebben az értelemben a mobiltelefon demokratikusabb médium, mint az egyelőre elsősorban az elitek számára elérhető internet. A tömeg-sms-küldések gyakorlatának térnyerésével és a vírusjellegű üzenetek terjedésével ráadásul a mobilkommunikációs tér – a kétszereplős magánbeszélgetések és magánüzenetek mellett – immár tömegkommunikációs térré is vált. A mobiltelefon-használat jelentőségét mutatja, hogy Magyarországon ma a lakosság körülbelül 70 százaléka használ rendszeresen mobiltelefont. Az internethasználók aránya ma még a lakosság 20 százaléka alatt marad: a mobilhasználók tehát három-négyszer annyian vannak. Pontos adatot azért nehéz adni, mert bár 2004 februárjában 8 millió 16 ezer előfizetőt tartottak számon,1 egyes mobilhasználók (például vállalkozások) dupla, esetleg tripla előfizetéssel rendelkeznek, ám vannak olyan előfizetők is, akik nem használják készüléküket. Hogyan alkalmazhatják az interaktív kommunikációt lehetővé tévő mobiltelefont és sms-t a politikai és közéleti szereplők? Tömeges elterjedése ellenére a mobilkommunikáció a választásikampány-időszakok kivételével egyelőre az internetnél kevésbé keltette fel a pártok és főleg a kormányzat, illetve a civil szervezetek érdeklődését. Pedig a zsebünkben vagy retikülünkben lapuló eszköz egyre kevésbé csak telefon, és egyre inkább olyan hordozható, a nap nagy részében bekapcsolva magunknál tartott miniszámítógép, amelynek csak az egyik funkciója a telefonálás. Emellett sms-t, képet, e-mailt küldhetünk vele, zenét hallgathatunk, játszhatunk, wapolhatunk vele, ébresztőóraként és számológépként működik stb. A médiakonvergencia és a mobilkommunikáció előretörése valós folyamat, amellyel a közélet valamennyi szereplőjének számolnia kell.

Sükösd Miklós – Erdős Ildikó:

Mobilmarketing, -hírszolgáltatás és -közösségépítés; az sms-tartalomszolgáltatás trendjei

E tanulmány az sms (short message service – rövid szöveges üzenet) marketingkommunikációban betöltött szerepét és lehetőségeit foglalja össze. Először megvizsgáljuk az sms-használat elterjedésének nemzetközi trendjeit. Ez teremti meg az eredményes üzleti felhasználás lehetőségét, hiszen minél többen használnak mobiltelefont, annál több lehetőség mutatkozik az sms üzleti célokra való felhasználására. Ezután a mobilmarketing (m-marketing) fő irányait és módszereit elemezzük. Bemutatunk olyan konkrét, marketingcélú sms-alkalmazásokat, amelyek hatékonynak bizonyultak az üzleti életben külföldön és Magyarországon. Tárgyaljuk az sms stratégiai kommunikációs eszközként való használatát és az sms-spam veszélyeit. Végül az m-tartalomszolgáltatás trendjeit tekintjük át. Arra a kérdésre keressük a választ, miként használhatják az üzleti m-marketing egyes módszereit az állami és a nonprofit szektor szervezetei.

Kumin Ferenc:

Részvételi televíziózás

Az sms és a televíziós interaktivitás új útjai

Az alábbi tanulmány elméleti és gyakorlati szempontból elemzi a televíziózással kapcsolatos friss trendet, a „részvételi tévé” fogalmába sűríthető jelenségcsoportot. Olyan megoldások tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek révén a korábban passzív tévénéző általában sms küldésével visszacsatolhat, üzenhet, szavazhat, véleményt nyilváníthat, sőt meg is jelenítheti üzenetét a műsorban a képernyőn. Az interaktív lehetőségek felbontják a televízió klasszikus, egyirányú és hierarchikus kommunikációs struktúráját. A részvételi tévézést e dolgozat a közéleti aktivitás, a politikai részvétel új lehetőségeként vizsgálja, és kitér a területet ma jellemző kereskedelmi, szórakoztató felhasználásokra is. Az elméleti kérdések, a nemzetközi trendek és esetek elemzésén túl ismerteti egy hazai kereskedelmi csatorna, a Magyar ATV részvételi tévés tapasztalatait is.

Csont Szandra – Sengel Ferenc:

Sms: a valóságshow – któl a politikai választásokig

Orwelli félelmek és pártközi bizalmatlanság Magyarországon

Magyarországon egyelőre csak az elektronikus választások előképének tekinthető valóságshow-szavazások vetik fel a mobilos, internetes szavazások bizalmi és biztonsági kérdéseit. A bizalmatlanság jogosságát támasztja alá az az eset, amelyet egy bulvárlap produkált: az állítólag élőben sugározott sms-szavazási procedúra győzteseit már a szavazás előtt egy nappal megjelent számában bemutatta. Az első politikai sms- és elektronikus voksolásokat Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban azonban már évekkel ezelőtt megszervezték. Néhány régióban, településen, önkormányzati választásokon próbálták ki élesben az sms hivatalos választási alkalmazását. A tapasztalatokról megoszlik a pártolók és az ellenzők véleménye. A diskurzus azonban rávilágít a tényre: Nyugaton megkezdődött az sms választási felhasználása, s a vita már a konkrét biztonsági és jogi garanciákról zajlik. A tanulmányban meginterjúvolt hazai véleményformálók, az Országos Választási Bizottság pártdelegáltjai és a politológusok egy dologban egyetértenek: 2006-ig az elektronikus szavazás bevezetéséhez szükséges kétharmados parlamenti konszenzus elérésére a pártok közötti bizalmatlanság miatt nincs reális lehetőség.

L. László János – Vég Olga:

Sms- technológia a közigazgatás és a köz szolgálatában

Az írásból kiderül: a mobiltelefonnal rendelkezők száma többszörösen meghaladja azokét, akik rendszeresen interneteznek. A döntéshozók és a fejlesztők mégis jóval kisebb figyelmet szentelnek arra, hogy e szinte mindenki zsebében ott lapuló készülékkel minél több ügyes-bajos dolgunkat el tudjuk intézni. A tanulmányban elemzett hazai és külföldi mobilkormányzati szolgáltatások bizonyítják, hogy az innovatív gondolkodás képes olyan megoldásokkal előállni, amelyek megkönnyíthetik hétköznapjainkat – legyen szó a parkolási díj fizetéséről, gépjárművásárlásnál az eladó autó azonosításáról, az egyetemi felvételi eredményekről vagy a gyerek iskolai előmeneteléről való tájékozódásról – mobiltelefonon keresztül. A tanulmány szerzői úgy látják: a jó példák széles körű megismertetése arra sarkallhatja az önkormányzatokat, hogy egyre nagyobb számban tegyék lehetővé a polgároknak kérdéseik, észrevételeik sms-ben való közlését, miközben azt is biztosíthatják, hogy mind több ügyet lehessen sorban állás nélkül, (mobil)telefonon elintézni.

Vályi Gábor:

Az alulról jövő kulturális globalizáció és az internet

A kelet-közép-európai nu jazz-színtér esete

E tanulmány röviden összefoglalja az alulról jövő kulturális globalizáció elméleti kereteit és az internet társadalmi önszervezést segítő tulajdonságait. Ezután azt vizsgálja, milyen szerepet játszik a világháló egy olyan transznacionális hálózat működésében, amelyet Kelet-Közép-Európa öt különböző városában élő, de egyazon marginális zenei irányzattal foglalkozó DJ-k alkotnak. A szerző az internetet az egyes, helyileg marginális kulturális közösségek közötti nemzetközi információcsere és együttműködés kulcsfontosságú eszközének tartja. Az alábbi esettanulmány az alulról jövő globalizáció egy konkrét példájának bemutatásán keresztül segít e viszonylag új, alternatív kulturális globalizációs elmélet igazolásában és megértésében.

Mark Deuze:

A web és a webes újságírás típusai

Az internet – különösen annak grafikus felülete, a world wide web – világszerte nagy hatást gyakorolt az információs társadalmak minden rétegére. Ma már azt is felmérhetjük, hogy az újságírás online változata hogyan befolyásolta az újságírást mint szakmát és mint kultúrát. Ez a tanulmány az online újságírás négy típusát különbözteti meg, és az online publikálás legfontosabb tulajdonságai – a hipertextualitás, az interaktivitás, a multimedialitás – szempontjából vizsgálja őket. Azt tárgyalja, hogy az online újságírás e típusai jelenleg, illetve potenciálisan hogyan hatnak az újságírásnak a demokratikus országokban bevett értelmezéseire. Azt állítja, hogy egyes online jellegzetességek alkalmazása nemcsak a webes újságírás minőségére van hatással: e jellegzetességek a professzionális újságírás egészét befolyásolják.

Dányi Endre – Altorjai Szilvia:

A kritikus tömeg és a kritikusok tömege

Az e-demokrata-attitűd vizsgálata Magyarországon

Az információs és kommunikációs technológiák politikai szerepe csak úgy érthető meg, ha a társadalomban zajló változásokra és az átalakuló politikai rendszerről alkotott elképzelésekre/elvárásokra egyszerre összpontosítunk. A World Internet Projekt 2002-es adatbázisán végzett kutatásunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy mitől függ Magyarországon az internet politikai participációt növelő erejébe vetett hit. Az elemzésből kiderült, hogy az e-demokrata-attitűdért elsősorban a politikai hatásosságérzet és az internet iránti bizalom a felelős. Ez alapján megfogalmazhatjuk, hogy az információs kor politikai folyamatait kutatóknak a diffúziós modellek által hangsúlyozott kritikus tömeg (azaz az internet elterjedtsége) helyett a kritikusok tömegére (vagyis a hangjukat hallatni akaró és tudó állampolgárokra) érdemes összpontosítaniuk.

Bayer Judit, dr.:

Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás?

A tartalom szabályozásának terén az internet mint médium a hagyományos médiumoktól eltérő elbírálást igényel. Interaktív jellege, valamint területi és időbeli határoktól való függetlensége mind a szabályozási eszközök, mind a szabályozási célok újraértelmezését kívánja. Az értesítés-eltávolítás Európában általánosan elterjedt eljárását az elektronikus kereskedelmi törvény – kisebb-nagyobb következetlenségekkel – a magyar jognak is részévé tette. Az Európa Tanács azonban 2003 tavaszán a válaszadás jogának internetes bevezetéséről készített ajánlástervezetet. Milyen hibái vannak az értesítési-eltávolítási eljárásnak, és milyen veszélyei a válaszjognak? Melyik szolgálná jobban a személyiségi jogok védelmét a szólás lehető legnagyobb szabadsága mellett?

Zizi Papacharissi:

A virtuális szféra

Az internet mint a társadalmi nyilvánosság tere

Az internet és a hozzá kapcsolódó technológiák a társadalmi nyilvánosság megújulását ígérik. Ezek a technológiák azonban több szempontból egyszerre csökkentik és növelik is ezt a lehetőséget. Egyrészt az internetalapú technológiák adattárolási és visszakeresési tulajdonságai másképp elérhetetlen információkkal látják el a politikai viták résztvevőit, ugyanakkor a virtuális szféra reprezentatív jellegét csökkentik az információ-hozzáférés és az új médiához szükséges írástudás terén jelentkező egyenlőtlenségek. Másrészt az internetalapú technológiák lehetővé teszik, hogy a Föld távoli pontjain élők is politikai vitát folytassanak egymással, ugyanakkor gyakran fragmentálják a politikai diskurzust. Harmadrészt a globális kapitalizmus mintáit ismerve lehetséges, hogy az internetalapú technológiák inkább a jelenlegi politikai kultúrákhoz fognak alkalmazkodni, ahelyett hogy újat alakítanának ki. Az internet és a hozzá kapcsolódó technológiák nyilvános teret hoztak létre a politikai témájú beszélgetésre. Azonban az, hogy ez a nyilvános tér továbbfejlődik-e nyilvános szférává, nem a technológián múlik.

Bayer Judit:

A filter mint a tartalomszabályozás eszköze

Amikor az interneten közzétett tartalom nem jogellenes, csak a gyermekekre nézve lehet káros, az a legjobb megoldás, ha a felhasználó filterrel önként kiszűri a nem kívánt tartalmat. A dolgozat áttekinti a filterek lehetőségeit, és utalásszerűen a releváns amerikai és európai joganyagot. A szűrőket nemcsak otthoni számítógépeken, hanem iskolai, könyvtári, munkahelyi számítógépeken is lehet alkalmazni, ami alkotmányos kérdéseket vet fel. Egyes elnyomó országok az országos szerveren keresztül az összes információt megszűrik, ezzel súlyosan korlátozva állampolgáraik információhoz való jogát és kifejezési szabadságát. A dolgozat azt vizsgálja, mik a feltételei annak, hogy a filter ne korlátozza, hanem elősegítse a szólásszabadság érvényesülését.

F. Tóth Krisztina:

Könyv, szöveg, dokumentun, e-könyv

Az elektronikus könyv helye a digitális kultúrában

Az elektronikus könyv (e-book, e-könyv) jellegzetesen korreprezentáns jelenség, amennyiben korunkat a digitalizáció, a konvergencia és az online kommunikáció kontextusában, az átmenet korszakaként szemléljük. Az ebben a közegben az e-book-jelenséggel kapcsolatosan felvethető problémák lehetnek technológiai, jogi, kereskedelmi-üzleti, kulturális és társadalmikommunikációs jellegűek is – amely utóbbi esetben akár fogalmi-definíciós vagy nyelvhasználati aspektusok is felbukkanhatnak. Az elektronikus könyv mint fogalom és mint elnevezés is köztes, ahogyan az információ gyűjtésének és feldolgozásának, a dokumentumok átformálódásának és átstrukturálódásának is átmeneti idejét éljük.

Flammich Mariann:

Hackerek

Vázlat a magyar hacker szubkultúráról

Az általános vélekedés szerint a hackerek olyan, a számítástechnikában jártas fiatalok, akik az internetet kihasználva képesek idegen számítógépekbe bejutni. Többnyire valamiféle bűncselekménnyel kapcsolatban kerülnek a figyelem középpontjába, így sokan hajlamosak egyszerűen egyenlőségjelet tenni a hackerek és a bűnözők közé. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb, mert sokkal inkább egy sajátos szubkultúrával, mintsem haszonleső gonosztevőkkel van dolgunk

Benda Klára:

Minerva komputerbe költözik

A számítógépes oktatásmódszertanok elmúlt fél évszázada

2000-ben elkezdődött egy online oktatási projekt, amelynek célkitűzése, hogy felsőoktatási jellegű kurrikulumot döntően számítógépes hálózat segítségével oktasson. A digitalizált tananyagok megvalósításával párhuzamosan elindult és jelenleg is tart az a kétéves, posztgraduális „pilot” képzés, amelynek témája – formálódó technológiai és társadalmi vetületeivel – maga az internet. Az alábbi írás – amelynek szerzője részt vett a tananyag módszertanának kidolgozásában – a projekt pedagógiai és oktatásmódszertani előzményeiről és kurrens törekvéseiről számol be.

Dessewffy Tibor:

Az információs társadalom lehetőségei Magyarországon

Vajon megváltozik-e a magyarok pesszimizmusa és életszemlélete az információs társadalom jótéteményei következtében? Az alábbi írás erre a kérdésre keres választ, áttekintve a digitális forradalom magyarországi eredményeit, majd összevetve az információs kor info-optimista és info-pesszimista vízióját.

Kumin Ferenc:

Az online Baja

Egy város felfedezi magát az interneten

E tanulmány célja az elméletben már sokat kutatott internetes politikai aktivitás lehetőségeinek, kiterjedésének, működésének és korlátainak elemzése egy valós eset vizsgálata kapcsán. Baja városa az érdeklődő internetes közönség számára különösen pezsgő on-line helyi közéleti aktivitása miatt vált ismertté. Az alábbi írás először a kiemelkedő aktivitás lehetséges okait elemzi. Az internetes helyi politizálás sajátos konfliktusok kialakulását hozta. Ennek hátterét is igyekszik feltárni, egyben vázolva egy lehetséges feloldási sémát. Áttekintést ad az interneten zajló vitáknak a helyi döntéshozatali folyamatra gyakorolt hatásáról, végül megvizsgálja, hogy Baja sajátos helyzetéből milyen következtetések vonhatók le az elkövetkező évekre az on-line politizálás gyakorlatára nézve.