Tartalomjegyzék – 2026 ősz

Dési János:

A Népszava élete a halál után

2026. május 28-án nyomtatták ki utoljára a Népszava című napilapot, július 4-én az addig még meglévő PDF-kiadás is megszűnt, s bár online talán még működik egy darabig, nagy jövőt ennek a verziónak sem érdemes jósolni, ahogy felettébb kérdéses a tervezett hetilap sorsa is. A Népszava története átfogja a sajtó történetét a 19. századtól a 21. századig; e történetet több tudományos munka is összegezte már, és vélhetően további kutatások is foglalkoznak majd vele. E sorok szerzője 18 évig dolgozott a Népszavánál, ebből hosszabb ideig főszerkesztő-helyettesként. Pályája közel három évtizedét nyomtatott napilapoknál töltötte. A Népszavától nem önként távozott, így semmiképpen sem elfogulatlan, de közvetlen tanúja néhány dolognak, még akkor is, ha a tulajdonosi vagy az üzleti ügyekbe és döntésekbe sosem avatták be. A jelen írás szubjektív összefoglaló, ha úgy tetszik, kutatási ötletadó azoknak, akik majd alaposan el akarnak merülni a témában. Magyarázatkísérlet arra, miért jött el most a vég, és miért nem maradt esélye ennek a lapnak sem Magyarországon. A lap megszűnésével lezárult a nyomtatott politikai napilapok kora. Bár a haláltusa már évekkel ezelőtt megkezdődött, a Népszava már csak élet maradt a halál után.

Kulcsszavak: lapkiadás, napilap, nyomtatott újság, privatizáció

Kiss László:

A narratív tér és a politikai mező konstrukciója

A politikai kampány szereplőhálóinak összehasonlító elemzése a magyar online médiában

A jelen tanulmány a 2026-os magyar választási kampány online médiabeli reprezentációját vizsgálja hálózatelemzési eszközökkel. A kutatás öt országos hírportál (a hirado.hu, az origo.hu, az index.hu, a telex.hu és a 444.hu) politikai szereplőhálóit elemzi ötvenszereplős networkök segítségével. Az együttemlítési hálózatok alapján feltárja a narratív centrumok szerkezetét, a centrum–periféria-viszonyokat, a hídszereplőket, valamint a belpolitikai és a geopolitikai mezők kapcsolódását. Eredményei szerint a vizsgált médiumok nagyrészt azonos szereplőket jelenítenek meg, ugyanakkor eltérő narratív tereket hoznak létre. A kormánypárti médiumok integrált, geopolitikai konfliktustérként szervezik a kampányt, míg a kormánykritikus portálok differenciáltabb és pluralizáltabb politikai jelentésszerkezeteket építenek fel.

Kulcsszavak: geopolitika, médiareprezentáció, narratív tér, networkelemzés, politikai kommunikáció

Bayer Judit:

Ki beszél, amikor az MI ír?

Médiajog és -etika új perspektívában I.

A generatív mesterséges intelligenciát mind gyakrabban használják a professzionális médiaiparban is. Ez a cikk a generatív mesterséges intelligencia által vagy annak segítségével létrehozott tartalmakkal kapcsolatos főbb etikai és jogi kihívásokról nyújt áttekintést. Ismerteti az Európai mesterségesintelligencia-törvény vonatkozó szabályozását és az elmúlt években felbukkanó újságírói szabványokat. Részletesen kitér a deepfake szabályozására, a transzparencia, a hitelesség és a pontosság újságírói követelményeire és arra, hogy miként érinti az újságírókat a szerkesztőségekben már kikerülhetetlenül felbukkanó mesterséges intelligencia.

Kulcsszavak: ChatGPT, generatív mesterséges intelligencia, média, újságírás, MI-törvény

Egres Dorottya:

Argumentatív affordanciák

A platformdesign hatása az érvelésre a közösségi médiában

A közösségimédia-platformok a nyilvános viták meghatározó színtereivé váltak. Mivel a digitális nyilvánosságban zajló véleménynyilvánítás jelentős része argumentatív természetű, azaz álláspontok igazolásával és ütköztetésével jár együtt, a platformok technikai sajátosságai nemcsak a kommunikáció formáit, hanem az érvek szerkezetét, interakciójuk dinamikáját és láthatóságát is befolyásolják. Ez a tanulmány ennek vizsgálatára bevezeti az argumentatív affordanciák fogalmát, majd egy négydimenziós tipológiát dolgoz ki, amely az argumentatív konstrukció, a kapcsolódás, a kiugróság és a részvétel affordanciáit különíti el. Emellett bemutatja, hogy ezek az affordanciák mikro-, mezo- és makroszinten működnek, továbbá konfigurációkba rendeződve közösen alakítják az online érvelések lehetőségeit és korlátait. A javasolt fogalmi és analitikai keret hozzájárulhat a digitális média és a platformok kutatása, valamint az érveléselmélet közötti párbeszéd erősítéséhez.

Kulcsszavak: affordancia, érvelés, közösségi média, online viták, platformkutatás

Pintér Róbert:

Az újságírás és a változó kommunikációs technológiák

A jelen tanulmány az újságírás és a kommunikációs technológiák kapcsolatának legfontosabb változásait tekinti át az elmúlt negyedszázadban, vagyis azóta, hogy a Médiakutató létrejött. A szerző amellett érvel, hogy a főbb változások ez idő alatt nem elsősorban a hírtartalmak előállításában, hanem azok terjesztésében, a média üzleti modelljeiben és az újságírók kapuőri szerepének átalakulásában következtek be. A platformizáció, az algoritmikus közvetítés és a figyelemgazdaság megerősödése a hírmédiát új függőségi viszonyok közé helyezte, miközben a közös információs tér fragmentálódása és a newsfluencerek térnyerése új kihívásokat teremtett az újságírók, a szerkesztőségek, a médiavállalatok és általában a demokratikus nyilvánosság számára. A tanulmány röviden áttekinti a médiahatások új értelmezési kereteit is, különös tekintettel a szűrőbuborék, a visszhangkamra, az affordancia és a figyelemgazdaság elméleteire, valamint felvázolja a lehetséges rövid- és hosszútávú jövőképeket, kiemelve a generatív mesterséges intelligencia térnyerését.

Kulcsszavak: algoritmusok, kapuőrszerep, információs és kommunikációs technológia, platformgazdaság, újságírás

Sz. Nagy Gábor:

Propaganda és valóság a Magyar Rádióba érkezett levelekben 1952-ben és 1953-ban

Tanulmányunkban áttekintést adunk azokról a levelekről, amelyeket a Magyar Rádiónak írtak a hallgatók 1952-ben és 1953-ban. Azt vizsgáljuk, hogy a Magyar Rádióhoz érkezett olvasói levelek milyen kritikákat fogalmaztak meg a Rádióban elhangzott műsorokkal és véleményekkel szemben, és rámutatunk arra az ellentétre, amely a párt által konstruált világ és a mindennapok valósága között húzódott. Ehhez bemutatjuk a korszak tömegtájékoztatási politikáját, valamint a közlő és a befogadó közötti lehetséges átjárást a levelezőmozgalom példáján keresztül.

Kulcsszavak: hallgatói levél, levelezőmozgalom, Magyar Rádió, propaganda, Rákosi-korszak